|
Gyakori kérdések |
|
|
 Az orosz csövek hazánkban meglehetősen nagy figyelemnek vannak kitéve, hiszen sok maradt itt az „ideiglenes” itt tartózkodás alkalmával, amihez viszonylag olcsón még most is hozzá lehet jutni. Sajnos az emberek hajlamosak, az orosz csövek hallatán – név említéskor, nem a hangjuk hallatán – csak legyinteni, pedig érdemes lenne elgondolkodniuk pár olyan dolgon, amik tények. Az orosz ipar tulajdonképpen a mai napig termeli a csöveket, azok gyártását soha nem szüntették meg! A csövek elsődleges felhasználása és kifejlesztésének célja nyilván valóan katonai célzatú. Ez a csövek szempontjából olyan extrém helyzetekben is kiváló eredményeket követel meg, ami polgári csöveknél soha nem volt kitétel. A katonai célú gyártás tehát megkövetelte a folytonos fejlesztést. A másik szempontból, a volt Szovjetunió ( részben Ukrajna) területén a csőgyártás szempontjából fontos nyersanyagok megtalálhatóak, nem ritkán olyan összetételben, ami szinte már ideális, a csőgyártás tekintetében. Azt meg ugye kár megemlíteni, hogy a náluk mégsem megtalálható nyersanyagok, a „baráti” országokból beszerezhetőek voltak. A háború utáni „agy” leszívásról illetve hatásairól, ne is beszéljünk, amikor is a kiváló tudósokat a megszállt területekről begyűjtvén, azokkal építették és fejlesztették ki a saját gyártást. Természetesen úgy, hogy az anya országban a teljes gyárat leszerelték, mint ahogyan a Tungsrammal is tették. Mindezeket figyelembe véve állíthatjuk, hogy a legjobb csövek valószínűleg itt készülnek. Amikor katona voltam, említették a tervezési szempontokat, miszerint azért használnak még mindig csöveket a katonai rádiókban, mert a cső az extrém helyzetekben sokkal jobban megállja a helyét, mint bármely félvezető. Gondoljunk csak az olyan fegyverekre, amelyek a légkör statikus töltését növelik meg. Ilyen esetben egy félvezető már elköszön, a csövet legfeljebb átüti, de amikor a kisülés megtörtént, többnyire dolgozik tovább. Az orosz csövek a gyári adataik sokszor többszörösét is tudják. Egyrészt mert az adatokat - az ellenség megtévesztésére – eleve úgy adják meg, másrészt a katonai felhasználás ezt kívánta meg. Katonai híradósok gyakran láttak már izzó anódú ГУ-50-et üzemben és nem percekig, hanem évekig így dolgozni. Valószínűleg 6С33С-В-t is láthattak volna, ha nem takarná eredeti helyén egy fém szerelvény, amely a hő elviteléről is gondoskodni hivatott. De, visszatérve a 6С33С-В-hez egy tápegységek számára kifejlesztett stabilizátor csőről van szó, ezért nem véletlenek a fentebbi adatok és a kicsi belső ellenállás. Állítólag a MIG-25 fedélzetén is megtalálható volt, ami indokolhatja a brutális belső felépítését, hiszen 7G-t kell kibírnia. A magyarországi példányok azonban sokkal inkább földi lokátor állomásokból származnak. A kinézete annyira ronda, hogy ebből feltétlenül építeni kell egy erősítőt. Van ismerősöm, akinek sikerült az eredeti foglalat szerelvényhez is hozzájutnia, ami kellően tudományos és technokrata kinézetet tud adni egy ilyennel épült készüléknek. Valószínűleg a kettős fűtés, katód és rács megoldást is valami extrém helyzet kívánta meg. A csővel amúgy érdemesebb óvatosan bánni, mert üzem közben a külseje is meghaladja a 260oC-ot! Ez a készülék építésében is óvatosságra kell, intsen mindenkit!
A cső adatait tehát mindezen körülményeknek köszönheti. Ezen adatok a kellően nem elhívatott embert OTL erősítő építésre is ösztönözhet, és ha körbe nézünk számos ilyen megoldást is, találunk. Az OTL erősítők azonban pont azt nem tartalmazzák, ami egy csöves erősítőt csöves erősítővé avanzsál nevezetesen a kimenőtrafót, mert bármily érdekes a csöves erősítő hangja nem kizárólag a csőtől az, ami. Ha pusztán így lenne, akkor egy OTL sokkal inkább sláger lenne, mint a 300B-k vagy a 211-ek. Az OTL kapcsolás – bár sok igen jó is született – alapvetően küszködik a kimeneten megtalálható egyenáramú komponensektől, ami egy csatoló kondenzátor segítségével, vagy kapcsolás technikával megoldható. A probléma pont ez, ha kondenzátort használunk, ismét raktunk a jel útjába egy olyan tagot, ami jelentősen befolyásolja a hang minőségét. Ha kapcsolás technikai megoldást választunk ismét ott a probléma, ha valami gixer folytán kijut a hangszóróra az egyenáram és tönkreteszi az amúgy drága hangfalunkat, nem nyertünk vele túl sokat. Másrészt egy 6С33С-В OTL kapcsolás tipikus felépítése az, hogy a hálózatból közvetlenül nyeri (egy leválasztó trafón keresztül) a tápját. Hely és trafó szempontjából tehát nem igen nyerünk vele, nem beszélve arról, ha nem akarjuk a trafóval lekorlátozni erősítőnk képességeit, a leválasztó trafónak majdnem olyan jó anyagúnak kell lennie, mint egy kimenőnek, akkor meg mit is nyertünk a dolgon? Ráadásul az OTL-eknek FET-es hangjuk van. A fentebbi körülményeket figyelembe véve maradtam tehát egy SE megoldásnál és kimenőtrafónál. A kapcsolásom alapját egy japán, internetről letöltött kapcsolás adja. (Az eredeti rajzban azért, mint minden internetes rajzban néhány hiba található.) Számomra szimpatikus dolog az, ebben a kapcsolásban, hogy a végcsövet közvetlenül az előző fokozat katódjáról hajtja, mindenféle csatoló kondi nélkül. Csatoló kondi azért található benne, mert az ezt megelőző fokozat már így juttatja el jelét erre, a meghajtó fokozatra. Ahhoz, hogy a meghajtó fokozat ezt DC csatoltan megtehesse a 6С33С-В munkapontját is ez a fokozat, állítja be. Tehát kívánatos ezen, fokozatnak hamarabb élednie, mint a végcsőnek. Ez a gondolatmenet késztetett arra, hogy a szokásostól eltérően egy hálózati trafón lett kialakítva a fűtés és az anód feszültségek is, mint ahogyan az eredeti rajzon is szerepel. Mivel az elő csövek hamarabb fűtenek fel, a kívánatos negatív előfeszültség is hamarabb jut el a végcső rácsára mintsem az feléledne. A végcső feléledése az adatlapja szerint 2 perc. Ez a tény az, ami miatt a végcső külön trafóról való fűtését is elhagyhattam. Az eredetit megépítve aztán, brumm vadászatba kellett fognom, mert tölcséres, és emiatt, nagy érzékenységű hangszórót használva a brummot még igen elviselhetetlenül magasnak találtam. (nem kizárt, hogy a normál érzékenységű hangfalak használatakor a brumm zaja, éppen elviselhetővé csökken) Mindenek előtt az elkók értékét növeltem meg. Aztán stabilizálni próbáltam a feszültségeket. A stabilizálást a negatív táppal kezdtem, ez finomította és elviselhetőbbé tette a brummot, de nem csökkentette arra a szintre, hogy megelégedtem volna vele. A meghajtó cső 295V-os anódfeszültségét stabilizálva hasonló eredményt értem el. A végső megoldást a végcső tápjának stabilizálása adta meg, ami meglepett, hogy a fojtó ebben az esetben mennyire kevéssé jelentős eredményt adott. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem természetesebb és „frissebb” fojtóval a hangja, de sajnos brummosabb is. A csövek fűtésének stabilizálásának semmi hatását nem észleltem, ezért indokolatlannak tartottam, és el is hagytam. Azért kíváncsi lennék más ugyszolván "gyári" erősítők zajszintjeire. A rajzaikat nézve hihetetlen számomra, hogy elégedettek a brumm értékével. Vagy ezt már a "csöves feeling"-nek tekintik? Nekem, csak brumm. A legnagyobb problémát természetesen a kimenőtrafó adta. Már ha, nem rendeli meg a Tangót hozzá, mint ahogyan az eredeti rajzon ez szerepel. A szokásos problémák mellett itt azzal is szembe találja magát az ember, hogy meglehetősen nagy áramok is mennek. Sajnos az első változatban tervezett kimenő nem volt kivitelezhető, mert egyszerűen sehogyan sem fért rá, a vasra. Ezért egy nagyobb vasra – a jelenleg is használt – EI150-re lett megvalósítva. Engem hihetetlen módon meglepett a hangja. Ennyire jó hangot nem vártam volna egy egyszerű „mezei” vastól. Nem tartom kizártnak, hogy ha valaki szánna rá pénzt egy amorfmag még sokkal - sokkal jobb eredménnyel szolgálhatna, a kísérlet amúgy érdekes lenne, hiszen itt kicsit más a felállás mint egy 300B esetén. Sajnos a méretbeli hátrányát az EI magnak eddig nem tudtam megkerülni. A kapcsolás tovább fejlesztésére lenne még ötletem, és nem hagynám ki a többi orosz csoda csövet sem a sorból. Például a feszültség erősítést inkább egy 6H30П-ДР-re bíznám. Az egyik különlegessége ennek a csőnek a 10000-órás élettartamában rejlik. A meghajtást viszont vagy a hírhedt 6С45П-E vagy 6С19П-re hárítanám. Bár ez utóbbit leginkább stabilizátor csőnek használják előerősítőkben, én bátran kipróbálnám ide. A problémát legfeljebb az adhatná, hogy ekkor csak és kizárólag orosz csövekkel menne az erősítő, megfosztva gazdáját a csövek cserélgetésének élvezetétől. Amúgy meg ha valaki szereti a puha meleg hangot, amit általában az orosz csövek prezentálnak valószínűleg különös gyönyör keríthetné hatalmába, ha ilyet hallana. A viszonylag alacsony ára, a jó hang, és az, hogy teljesítményével a még oly érzéketlen HS-280-ast is rendesen meghajtja, sokakat levett már a lábáról. Ezért magam is terveztem vele egy integrált erősítőt, ami rövidesen megjelenik kínálatunkba. A próbákhoz használt táp. A 6SL7 felváltása 5687-el.
Az átalakítás jelentős, hiszen az oktál foglalatot noválra kell cserélni annak minden nyűgével együtt. A táp majdhogynem kevés, így már. Nagyobb a fűtő teljesítménye is, ez ugyan a GAD hálózati trafónak nem okoz gondot. Sokkal inkább a cső nagyobb árama, ami kikényszeríti, hogy a 300V-os táp 75K-os ellenállását áthidaljuk egy 47K-sal is. Az átalakítás végére így is elkönyvelhetünk magunknak egy kis veszteséget az érzékenység terén, de a hang kárpótól majd bennünket. Én a fekete anódos Tung-Sol csővel próbálkoztam elöszőr - leginkább azért, mert ebből volt már, használt páram -. A Tung-Soltól elvárható módon teljesen nyugodt kiegyensúlyozott lett a hangkép, az orosz csövekre jellemző mosottság eltünt - mi lenne ha a 6C33C-B helyett is lenne más gyártotól is -. Annyira zajtalan lett az erősítő, hogy a FET-es tápnak búcsút inthettem, végre. Visszacseréltem a fojtós változatra, és dicsőségesen jobban is szól. A további változtatásokat a kapcsolási rajz szemlélteti. Igyekeztem úgy alakítani, hogy a lehető legkevesebb alkatrészt keljen cserélni, megváltoztatni. |
www.elektroncso.hu » cikkek » a lap teteje
| 6C33C-B SE KIT | 125000.-től | ||
 Az KIT alapárban a csőveket, foglalataikat, a trafókat tartlamazza (fojtóval). A képen is látható alaplemez ára, - a trafó takaró dobozokkal, 16000.- | |||
| Gadget GAD001 integrált erősítő | 258000-tól | ||
 Az integrált kivitelnek köszönhetően több csatorna fogadására is képes, akár USB-porton keresztűl is. A hengerő szabájzója ezüst kontaktussal ellátott relés 38 állású, ami minden igényt kielégít. Teljes kiépítésben a szolgáltatások kényelmes igénybevételéhez természetesen a távszabályozó is hozzá tartozik és minden funkcióról nagyméretű grafikus VFD kijelzőn informálodhatunk. Figyelem! Az ár a legkisebb kiépítésre vonatkozik, a képen a legnagyobb kiépítés látható. | |||
A csövet eredetileg a Tung-Sol fejlesztette ki katonai kommunikációs és írányítási rendszerek számára. Fénykorát a '40-es évektől a '60-as évekig élte és persze napjainkban. A tranzisztor megjelenése előtt ezerszámra használták a csöves számítógépekben. Népszerűségét annak köszönheti, hogy olcsón rendszerint jó minőséget vásárolhatunk, és paramétereiben is kiválló. Viszonylag magas áram mellett magas µ-vel rendelkezik, így szinte minden feladatra megfelelő.
