Az AEX251 a BEAG hangszererősítő.
Rozsinszky Andor
|
A volt BEAG gyár elektroncsöves hangszererősítőket is gyártott az 1970-es években. Basszus hangszerekre az AEX250-es, gitárokhoz, billentyűsökhöz az AEX251-es, énekhez az AEX650-es 60/70 Wattos készülékeket. Rövid műszaki leírásuk megtalálható az [1] forrásban a 73. oldaltól a 80. oldalig. Mindhárom készülék azonos teljesítményű, műszaki paraméterű, azonos kimenő és hálózati transzformátorok alkalmazásával lettek felépítve. Eltérések az előerősítő fokozataikban vannak. A kimenőtrafók úgy vannak tervezve, hogy a 8 vagy a 16 ohmos kivezetéseket alkalmazzák a megfelelő hangsugárzókhoz illesztve. Megfelelő – nem nagy költségekkel – a mai követelményekhez, igényekhez illeszthetőek. Az AEX251-es kétcsatornás készüléken az alábbi módosításokat alkalmaztam: A két előerősítő elhúzásmentes keverése érdekében anód/rács ellencsatolást alkalmaztam. Erre a fokozatra kerül a két csatorna jele és a külső reverb/echo kimenet is. A lineáris csatorna a megfelelő és eléggé közismert „lepke” típusú hangszínszabályzókkal működnek. A gitárregiszteres fokozat már bonyolultabb. A triódának kapcsolt EF86-os (V1) előerősítő fokozat a közös tengelyű kettős logaritmikus potencióméteres hangerőszabályozás után egy ECC808 (V2) kettős triódát hajt meg, amelyhez egy LC tagos sávkiemelő áramkör is tartozik, ami 3 lépésben szabályozható a katódkörében elhelyezett kapcsolók segítségével. Erőteljes kiemelésével igazodik a 2 oktávos menzúra (fogólap) 4 oktávos gitár hangterjedelméhez. (82,406Hz … 1318,51Hz) Ennek a csatornának az alsó határfrekvenciája 70Hz (-3dB) körül van a termoló fokozat dobogásának kiküszöbölése miatt. A termoló frekvenciaátfogása 4Hz … 8Hz-ig terjed. Ezt a 4 … 8Hz-es szinusz jelet a V2 másik fél triódája állítja elő. Amplitudója és frekvenciája az előlapról állítható. Ez a jel az ECH81 (V3) heptóda 3. rácsára kerül, változtatva annak erősítését a frekvencia ütemében, vagyis modulálja, ez adja a termoló effektust. Az amplitudó csökkentésével, vagy a csatlakoztatható pedálkapcsoló segítségével a termoló kiiktatható. A felirat helytelenül vibrátónak nevezi az áramkört. Tehát a gitárjel a V2 jelzésű ECC808 után egy „lepke” típusú hangszínszabályozóra kerül és innen tovább az ECH81-es csővel kialakított termolót megvalósító áramkörre. Az ECH81-es cső másik –trióda- fele 2 darab LC alacsony frekvenciás szűrővel a termoló dobogás már nem hallatszik. A másik csatorna jelét egy ECC808-al (V4) megvalósított előerősítő fokozat fogadja. Ezt a csatornát is egy „lepke” típusú hangszínszabályozóval színezhetjük. Ennek a lináris csatornának a - nem effektes (CN7/DL5 bemenetű) - hangszínszabályzójánál a C29 220pF-ról 330pF-ra lett megváltoztatva. Ez 110pF-dal lett több az un. "sziszegő" mássalhangzók jobb átvitele miatt - gyakorlati tapasztalatok alapján. A két csatorna jele innen egy visszahatásmentes keverőre jut (EF86, V5). Mindkét előerősítő fokozat katódelkóit eltávolítottam a nagyobb impulzusbeütések torzításmentes átvitele miatt. A leírt módosításokat az tette szükségessé, hogy ezt a készüléket jazz zenész - zenetanár, öcsém - használta és ebben a műfajban elég nagy dinamikaváltozások vannak (pianisszimótól, a fortisszimóig). Most itt nem az állandó csúcsrajáratásra gondolok, hanem normális zenélésre. A 70 wattos maximum - mai igények alapján - egy nagyobb kultúrház, előadó terem, jazzklub, közepesen zajos helységben, még elegendő hangerőt biztosít. Persze jó, ha Fane vagy Celestion hangsugárzókat használunk hozzá, mivel ezek érzékenysége 100dB közelében van.
|
Hangerősítő kapcsolások, Műszaki Könyvkiadó 1976 |