elektroncso.hu - Vashidrogén ellenállás cső (Baréter)

A vashidrogén csövek olyan hidrogénnal töltött üveg csövek, amelyekben egy ellenállás található. Az ellenállás anyaga vas. Kinézetre villanykörtének is nézhetnénk, a belseje hasonló, mint egy villanykörte, de szerencsére a búra, és a csőfej megkülönbözteti attól.

Az elektronika hőskorában ezeket a csöveket szabályozásra használták. Szabályozásra azon tulajdonsága teszi alkalmassá, hogy ha a kivezetéseire áramot kapcsolunk a vasdrót felmelegszik, és ellenállása megnő. Ha a rákapcsolt feszültséget növeljük a vasdrót tovább melegedvén az ellenállását is megnöveli, és ezzel igyekszik az áramot csökkenteni. A működés szempontjából nagyon fontos, hogy a vasdrót jól hűljön, ezt a célt szolgálja a hidrogén a csőben. A cső szerkezeti adottságait igyekeztek úgy megválasztani, hogy a gyakorlatban használható stabilizátor csövet kapjanak. A stabilizátor vagy barétercsőben lévő drót anyagának azért vasat választottak, mert a vasnak a legjobb a hőmérséklet koefficiense, képes 100o-os hőmérséklet növekedés hatására 50 – 60%-al megnövelni az ellenállását. A hidrogén pedig a legjobb hővezető gáz, természetesen hővezetése erősen függ a nyomásától. A baréter csövek hidrogén nyomását, 50 – 200Hg mm-re állították.

Az 1Б5-9 (1B5-9) Barétercső

A gyakorlatban a baréter csöveket az elektroncsöves áramkörök fűtő áramkörében használták a fűtő áram stabilizálására. Ebből eredően két paramétere fontos az ilyen csöveknek, mégpedig a stabilizálási áram értéke, illetve az a tartomány, ahol képes a szabályozást elvégezni. A képen szereplő barétercső tulajdonságai az alábbiak: 1A és 5-9V, amely a jelöléséből jól kitalálható, mert 1B5-9. Ha egy elektroncső fűtő áramkörét egy ilyen baréter csővel stabilizálnánk, akkor a következő képen számíthatjuk ki, a szükséges fűtő feszültséget. (A baréter cső természetesen sorba kapcsolódik a cső fűtésével.) A fűteni kívánt cső fűtő feszültsége Uf = 4V, és az If =1A fűtőáramú. Akkor tehát:

A fűtőkörnek tehát 11V-osnak kell lennie, hogy a cső számára az optimális szabályozási adottságokat biztosítsuk. A baréter cső feszültsége a cső felrajzolt karakterisztikájából állapítható meg. Ha ezt felrajzolnánk, látható lenne, hogy a cső addig nem tud szabályozni, ameddig a névleges áram nem kezd folyni a körben. Az áram az 5V-os feszültség közelében kezd majd 1A lenni. Tovább növelve a feszültséget az áram közel stabil marad egészen 9V-ig. Innentől lassan el kezd majd ismét növekedni. Itt szűnik meg a csőszabályozási képessége, ugyanis nem tud több hőt a hidrogén és a búra együttesen elvezetni. A cső tehát maximális szabályozást tud nyújtani a karakterisztika egyenese közepén, ami 7V körüli. (Ubaréter= Ubmin + ((Ubmax – Ubmin) / 2 )= 5 + ((9-5)/2) ). A cső a mai fogalmak szerint nagyon lassan szabályoz, mert a hőmérsékleti egyensúlya 1-3 perc alatt áll be. Ezért azonban alkalmas közvetlen váltakozó áramú stabilizálásra is a hálózati árammal szemben. Ilyenkor a működéséből adódóan az áram effektív értékével számolhatunk.
Sajnos a képen látható orosz típuson kívül más típussal nem is találkoztam még.