|
|
Valamikor régen találtam a neten 2 db 2Kohm/8Ohm illesztésű 10-15W-os kimenő single ended transzformátort. Beugrott, hogy van elfekvőben pár csövem, köztük a 6P45SZ és az E88CC is.
Elhatároztam, hogy erősítőt építek belőle. Meg is vásároltam a toroid kimenőket. A tervezéskor az volt a mérvadó, hogy mivel az E88CC-nek nincs hatalmas erősítése megfelelő feszültség leadása mellett, ezért a végcsövet alacsony elő feszültségen, és segédrács feszültségen kellett tartani. De az E88CC-nek viszont alacsony a belső ellenállása, ami a nagy cső meghajtásához ideális. A végcső segédrács feszültségét 100V-ra választottam. Az üresjárati tápfeszültséget pedig 295V-ra, miből 260V lesz mire beállítjuk a végcsövek áramait 90mA-re. Az előfeszültséget egy külön táprész biztosítja, állíthatóan. A meghajtó fokozatot SRPP-re választottam.
Első körben simán pentóda kapcsolásban építettem be a kimenő transzformátort. Szegényesnek tűnt a mély, ami arra engedett következtetni, hogy nem volt jó a primer indukció. Találtam egy régi Rádió technikában egy olyan Quad elrendezést [1], ahol a kimeneti tekercs be van kötve ellentétes fázisban a végcső katód körébe, és csökkenti a végtrafó előmágnesezését, valamint helyi ellencsatolást biztosít széles sávban a kimeneti fokozaton. Ezt kipróbáltam. Nem csak hogy több mélyem lett, de szélesedett az átvitel is. (A bekötésről annyit, hogy érvényes itt is az, ha rossz fázisban kötjük be a kimenőtranszformátort, akkor bekapcsoláskor gerjedni kezd. Ha gerjed az első bekötésnél, akkor cseréljük fel a kivezetéseket, és utána helyre áll a működés, a pozitív visszacsatolásból, negatív lesz.) Ráadásul az öreg szűrő kondenzátoroknak a csökkent kapacitásából származó búgást is csökkentette.
 EL509+E88CC erősítő kapcsolási rajza A visszacsatolás bekötése szokatlan, mert a kimenő trafó primer-Anód csatlakozására kell kötni, és a (Ezen esetben) meghajtó fokozat osztott katód ellenállásának osztási pontjára.
Az első körös végeredmény megfelelt igényeimnek. Volt aki meg akarta venni, és a búgást el akartam tüntetni, azt a picit is ami van. Másik hálózati trafót tekertettem, de összeszerelés után kiderült, hogy még jobban szór mint a régi, ráadásul, a meneteket nem az én terveim alapján készítették. Nem voltak jók a feszültségek. Mivel jobban szórt, ezért a búgás is magasabb volt, ráadásul egy hálózati emelkedés során a tápszűrők elsisteregtek. Mert magasabb volt az új trafó feszültsége mint kellett volna. Itt rájöttem, meg kell válogatni kivel tekertetünk. Nem biztos, hogy a drágább jobb is.
 EL509+E88CC erősítő tápegységének kapcsolási rajza A tervet új alkatrészekkel, a már meglévő kimenőkkel, ÚJ ÉS HELYES hálózati trafóval, másik dobozba újra reprodukáltam. A különbség az volt, hogy nem 6P45SZ csövet használtam végnek, hanem Szlovák EL509-et a JJ táborából. Továbbá bekapcsoláshoz 2 kapcsolót tettem, egyet a hálózathoz, egyet az anód feszültség bekapcsolására.
A 6P45SZ és a JJ-és EL509 közt óriási volt a különbség. Nem mérésre, hanem felbontásban, térben, mélyátvitelben. A Szlovák JJ-és cső mindenben jobb volt az orosz 6P45sz-hez képest. Ha valaki hasonló alapokból épít, a szlovák csövet ajánlom. Ezzel a csővel egy dolog bebizonyosodott, amit korábban vásároltam toroid single ended kimenők, itt már jól teljesítettek. Aki meghallgatta, az azt mondta, hogy stúdió minőségű az erősítő. Volt aki elkezdett a csöves elméletről kérdezősködni.
Szerencsém volt egy családi főzőcskézéshez is, ahol egy Quad405-ös szólt. Mit mondjak, hatalmas a differencia a Quad405 és a csöves cucc között. A csöves javára. A hangfalak ugyanazok voltak, a műsorforrás pedig közel ugyanolyan volt. A közép és magas hangok terjedelme az, ami sokkal többet adott vissza a csövesnél.
Az első, végcső beállítás után 15-20 óra működéskor újra mértem. Csökkent az áram felvétel. Nem hiába írja a szakmai tapasztalat, hogy 100 óra égetés után lehet teljesen beállítani a végcsöveket.
Utána egy érdekes jelenséggel találkoztam. Ahogy formázódtak a kondenzátorok is, megemelkedett egy kis mértékben az összes egyenfeszültség. Ilyenkor arra lehet következtetni, hogy elmúlik a szivárgó áram, ami a kondikban zajlik formálódáskor. Megnövekedett segédrács feszültség miatt növekedtek az üresjárati áramok, és ez miatt újra állítani kellett a munkapontot.
Egy érdekes dolog még. Kérdőre vonhatnának, hogy miért nem katód ellenállással feszítettem elő a kimenő csöveket. A válasz több rétű. Bejáratáskor nem tud annyit utána igazodni a szükséges előfeszítésnek. Magasabb tápfeszültséget igényel. Egy jó teljesítmény katód ellenállás eléggé drága is lehet. Cső öregedéskor nem lehet után állítani az áramot. A csövek gyártási szórása karakterisztika külömbséget okozhat, és ez miatt különböző lehet a két végcső árama ugyan olyan katód ellenállásnál. A katód ellenállásos előfeszítés zavar érzékenyebb. Stb.
Még egy érdekes dolog. Fura lehet az is, hogy 260V tápfesz és 90mA-es beállítás egymással osztva nem 2 Kohm, hanem kb 2,9Kohm, és a trafó mégis csak 2 Kohm-os.
A magyarázat a következő. Minden erősítő eszköz csak közelíti a linearitást, és enyhén vagy erősebben expandál növekvő áramba vezérelve. A pentódáknál és a sugártetródáknál fokozottan megfigyelhető ez a jelenség. Tehát, ideális váltó áramhoz a csúcsáram felénél kevesebbet kell beállítani üresjáratban. Ha minden lineárisan működne, akkor 120mA lenne a kívánt üresjárati áram, ebben az esetben.
 EL509 és E88CC erősítő beüzemelve...
Most arra várok, hogy a gazdája elvigye, használja és 1-2 hónap múlva újra bemérjem és újra állítsam, lehetőleg már véglegesre. Sajna ez a dolog csöveseknél elkerülhetetlen, mert változnak a cső paraméterek. A jó hangért valamivel sajna meg kell fizetni. Itt ezzel.
Köszönöm hogy elolvasták tapasztalatomat, cikkbe formázva.
Irodalom: [1] RT2002/10 Plachtovics György: 2*8W-os, elektroncsöves sztereó erősítő
| | |
