elektroncso.hu - Analóg műsorforrás: a hanglemez.
  

pdf

 

A hálózai ZENE lejátszás
Bozó Balázs


Bevezetés az AudióCD-k számítógépre mentésének művészetébe. – Gyorstalpaló :) A lemezek be rip-elése ma már minden cd író programmal megoldható, sőt vannak kifejezetten erre való programok is amelyek csak rip-elni tudnak és cd-t írni nem. Vannak olyanok amelyek csak egy kimeneti formátumot ismernek és vannak amelyek számosat. Mielőtt azonban bele ásnánk magunkat a szoftver környezetbe érdemes megemlíteni a hardver környezetet is. A számítógép szempontjából nincs nagy jelentősége a konfigurációnak pusztán annyi, hogy a választott vagy használt operációs rendszer megfelelően fusson az adott gépen. Ehhez képest mindösszesen csak egy CD olvasóra van az embernek szüksége. És itt érdemes megállni egy pillanatra. Valóban csak egy CD olvasóra van szükség, de azért emeljük ki, hogy nagyon nem mindegy milyen az a CD olvasó. Ugyan is a most divatos BlueRay vagy DVD olvasók szinte kifejezetten károsak, hacsak nem pont DVD-t vagy BlueRay lemezt akarunk ripelni – ezek ugyanis semmilyen körülmények között nem vehetők rá, hogy 4x-es sebességnél lassabban olvassanak. AudióCD-re kifejezetten jobbak a régi csak Audió és normál adatlemez olvasására alkalmas CD-ROM-ok. Ha esetleg ilyen öreg, de írónk van az még jobb. Valamilyen oknál fogva az írok mechanikáját egy fokkal, jobbra csinálták, vagy azt rakták be íróba, amelyik szigorúbb ellenőrzésen is megfelelő volt. Annak idején amikor a file össze hasonlítást csináltuk megállapítottuk, hogy eleve csak SCSI felületű írókkal és olvasókkal szabad komolyan foglalkozni. Azok közül is a Teac (a TEAC elektronikailag gyakran plextor volt és ha az adott író program nem is ismerte, Plextort beállítva simán elbánt vele.) és a Plextor volt a nyerő. Ezeknél elérhető volt, hogy elsőre jól szedjék le a lemezt. Még egy szkriptet is írtunk, hogy a leszedett filet össze hasonlítsa és annyiszor szedje le a lemezt ameddig egyformát nem olvas így, feltételezhető volt, hogy az van a lemezen is. Ilyen írók és olvasok még most is beszerezhetők, olcsón számítógép bontokban és szintén olcsón hozzávaló SCSI kártya is. Azok már jó SCSI kártyák amelyeken BIOS kiegészítés is van vagy is képes lenne a gép bootolni az SCSI eszközről ha lenne ilyenünk is. Még akkor is érdemes megvenni bontóban ilyen készülékeket ha már mint írók nem működnek mert olvasni használnánk őket úgy is és általában az olvasó lézere alig használt, hiszen leginkább írtak vele. … és még az is hozzá tartozik, a dologhoz, hogy ezeket az írókat / olvasókat érdemes külső házba tenni. Ezzel biztosítjuk, hogy mind rezgések szempontjából mind tápellátás szempontjából teljesen elválasztjuk a PC-től. (Persze ekkor ne rakjuk a gép tetejére mert akkor mechanikailag nem választottuk le) A bizonyos külső házat pedig érdemes puhára felfúj gyerek bicikli belsőre helyezni így abszolút biztos rezgés mentességet kapunk.
Programként PC-n ablakos operációs rendszeren használjuk az Easy CD-DA Extractor-t. Ez direkt erre írt program, és a legjobb munkát végzi, főképp azért mert beállítható rajta a leszedés sebessége is. Itt állítsunk nyugodtan a lehető leglassabbat (az ideális az 1x ez mondjuk azt is jelenti, hogy egy lemez leszedése addig tart mintha hallgatnánk). Ha rendes gépünk van (mondjuk Amiga:) akkor a szokásos a MakeCD. Ha szeretnénk azt is biztosítani, hogy esetleg a legjobb minőségben fel is írható legyen a leszedett anyag akkor használjuk a CUETools programot amely mindazon információkat is lementi a lemezről ami a lehallgatáshoz ugyan szükségtelen, de az újbóli felíráshoz jól jöhet, például, hogy a lemez track-jei hol kezdődtek. A leszedéskor ha Internetes kapcsolatunk van a behelyezett CD-t megpróbálja automatikusan felismerni és az Internetes adatbázisból az információkat letölteni és a megfelelő adatokkal kitölteni a programot. Felhívnám a figyelmet arra, hogy érdemes a számok címeit, az album címet, illetve az összes adatot a CD-ről pontosan megadni, ha nem találta volna meg, mert azt elmenthetjük az Internetes adatbázisba így másnak már nem kell újból kitöltenie, valamint ha keresünk valamit ugyan azt a lemezt nem fogja kettőként vagy még többnek látni a hibás adat kitöltés miatt. Érdemes leírást is készíteni a CD-ről akár úgy vagy azt ami a CD borítóján található. A CD borítóról se feledkezzünk meg. Egyrészt, azért mert ha korábban aktívan hallgattuk a lemezt, akkor borítóról hamarabb megismerjük, mint ha olvasnánk, másrészt szokásos a borítót nyomtatható minőségben mellé rakni, hogy ha esetleg valaki később kiírja meglegyen hozzá a borító is. Én megmondom őszintén egyet értek ezzel, bár magam is inkább letöltöm a borítót, mert nincs jó scannerem, hogy a borítót magam húzzam be. Viszont a CD füzetet akkor is érdemes behúzni hiszen tartalmazza többnyire a dalszövegeket is, valamint némi leírás az anyagról. Ezeket az információkat ha most még nem is látjuk hasznosnak később azok lehetnek. Már csak azért is mert ma már számos lejátszónak szolgáltatása, hogy ezeket az információkat megnézhetjük a zene hallgatása közben éppen úgy, mint hogyha a kezünkbe fognánk a borítót. Nem beszélve arról az előnyről, hogy ha szövegként vittük be, akkor kereshető lesz akár nekünk, akár mások számára is.
FLAC: Free Lossless Audio Codec - Ingyenes veszteségmentes hangformtáum
FLAC: Free Lossless Audio Codec - Ingyenes veszteségmentes hangformtáum
A menthető (output) formátum amit érdemes még megemlíteni. A program és a programok számos formátumot ismernek. Veszteségeset is és veszteség menteset is. De mit is jelentenek ezek. Ahogyan már említettem az AudióCD-n a digitális információ 16bites formában tárolódik 44,1kHz-es mintavételi frekvenciával. Az AudioCD-k játék ideje 67perc. Ezt ha leszedjük file-ba akkor egy 650Mb-os fileunk lesz. Ezt a nyers cd állományt vagy ha számonként szedtük le akkor a számok állományait egy olyan állomány rendszerbe tároljuk ami azt hanggá vissza alakíthatóvá teszi. Tehát nem nyers formátumban (raw) tároljuk, hanem már egy meghatározott zenei állományként. Ez lehet WAV vagy AIFF vagy más formátum is. Ezek normál számítógépes zenei programokkal lejátszhatóak, vagy akár szerkeszthetőek. Ezek mérete meglehetősen nagy ezért tömöríteni szokás, bár manapság akkora háttértárak állnak rendelkezésre, hogy akár így is kezelhető lenne. Néhány formátum ismeri a tömörítést eleve, mint pl. az AIFF is ami Huffman szerű tömörítést használ belül, ettől a kiterjesztése nem változik. A legegyszerűbb és a legjobb tömörítési eljárás az, ha például olyan elven tömörítjük, mint ahogyan a ZIP is működik, vagy eleve a zip-pet használjuk. Ez olyan tömörítést használ, hogy az adatok bitről bitre vissza állíthatóak, hiszen a programok tömörítésére is ilyet, ezeket használjuk és éppen ezért használunk ilyet. A zenék lejátszása azonban sajátságos, mert a filmekhez hasonlóan a betömörítésre szinte korlátlan gépidőnk van, a kicsomagolásra azonban kevés időnk, hiszen a hangoknak időre ott kell lenniük a DA átalakító bemenetén, hogy zenénket hallhassunk. Ezért olyan algoritmusokat dolgoztak ki, ami ezt lehetővé teszi, vagy is gyorsan lehet kifelé csomagolni. Számos ilyen létezik (monkey audio, ogg vorbis stb.) ma az ingyenesen használható FLAC (FreeLosslessAudioCodec – Ingyenes Veszteségmentes Audió kodek) formátum az elterjedt amely nevében is rögzíti, hogy veszteség mentes tömörítési eljárást alkalmaz, azaz akár program tömörítésre is lehetne használni. Mivel ingyenes így bizton számíthatunk rá, hogy a lejátszónk ismerni fogja ezt a formátumot és nem is láttam mostanában olyat ami nem ismeri és lassan a hardveres lejátszók is ismerik. A másik tömörítési lehetőség a veszteséges tömörítés - ezt igazából zenét szerető ember nem használja, de azért a teljesség kedvéért megemlítem. Itt nem csak az fontos, hogy a zene gyorsan tömöríthető legyen kifelé, hanem további helyet lehet nyerni, ha betömörítéskor elemezzük a betömörítendő zenét és eleve nem tároljuk a halkabb részeket ha azok egyűt szólnak egy hangosabbal, mert szerintük az emberi fül nem képes érzékelni a különbséget. Igaz, hogy ezzel az eljárással a Lossless 50% körüli tömörítési hatásfoka túlszárnyalható és elérhető akár 80%-os is, de minek. Tehát ha minőségi zenére vágyunk csak veszteségmentes tömörítést használjunk és a lejátszónknak megfelelő kódolást.

A lejátszó működése; A SqueezeBox önmagában nem képes széles szolgáltatást nyújtani a működése csak lokális hálózatra korlátozódik, ahol a saját SqueezeCentere megtalálható. Ez a SqueezeCenter egy program ami szabadon letölthető - a frissítései is, és minden operációs rendszerre létezik, mind ablakra, vagy Linuxra vagy akár OS-X-re is. Linuxra többfélére is. Tehát kell egy gép amely a SqueezeCentert működteti. A zenelejátszó szolgáltatásait ezen keresztül tudjuk igénybe venni ami nem azt jelenti, hogy csak innen indítható el a lejátszás, hanem azt jelenti, hogy mivel a készülék nem tartalmaz semmilyen háttér tárat így kell neki egy gép ami tartalmazza a zenét amit majd lejátszik. Ez a gép azután a SqueezeCenter futtatója ként a szerver funkciókat látja el, vagy is a szolgáltatások javát is ő végzi, bár a háttérben maradva komoly erőforrást a géptől nem elvéve. Így a SqueezeBox képes minden olyan formátumú zene anyag lejátszására, amelyre a SqueezeCentere meg van tanítva. Ha a gép rendelkezik Internet eléréssel, akkor természetesen bármi jöhet az Internetről is, akár rádió útján is vagy a Logitech-nek van online boltja is zenevásárlásra. Ha több számítógépünk van mindre telepíthetünk SqueezeCentert és a készüléken kiválaszthatjuk melyik Centerhez csatlakozzon, melyik legyen az őt kiszolgáló gép. A számítógép beállítható továbbá arra is, hogy a SqueezeBox hangkimenetét használja hang kimenetként a hangkártya helyett vagy mellett, így a filmnézéshez is előnyös. A hátránya a dolognak, hogy kell egy bekapcsolt gép hozzá valahol a lokális hálózaton. Ha azonban rendszerben gondolkozunk ez nem olyan hátrány hiszen a gépnek csak annyi követelménye van, hogy a SqueezeCentert tudja futtatni. Ezt a követelményt pedig egy intelligens rooter is eltudja látni mint amilyen pl. az Asus WL-500g amely Linuxot futtat. Fel kell rá telepíteni a SqueezeCentert és akár az Internetről akár a rooterhez kapcsolható háttér táron őrzött zenéket is letudja játszani. A másik megoldás ha média centert használunk. A tény az, hogy előbb utóbb ki kell jelölnünk valamit amin a médiáinkat tároljuk legyen az film, és zene vagy/és családi képek. Ha sok számítógépünk van akkor érdemes eleve egy szervert üzemeltetni nekik, ha nem akkor is érdemes egy háttér tárolásra használt gépet, vagy háttértár helyet kinevezni, ez lehet hordozható merevlemez pl. USB-s, vagy ezzel azonos méretű de hálózati szerver is. Ilyen mondjuk a Nasq szerverei amelyek nem csak egy wincsesztert tartalmazhatnak, hanem a beépített processzorának köszönhetően teljes szerver funkciót is elláthat, és így futtathatja a SqueezeCentert de emellett elláthatja a file, nyomtató szervert is, és még lehet rajta webszerver is adatbázissal együtt, valamint torrent kliens is. Mind ezt akkora dobozban mint az USB-s hordozható merevlemezek, zajtalan működéssel és 24 órás üzemre tervezve. Ha lehet a SqueezeCenter képes használni a gép adatbázis motorját (MySQL) a zenéink katalogizálásra is. Sőt a SqueezeBox a center segítségével hírfolyam megjelenítésre is képes ami nem csak a tőzsdei híreket szolgáltathatja hanem bármit amit szeretnénk, mondjuk az email-jeinket, az időjárást, híreket vagy a hallgatott zene cd borítójának adatait – ezért jó ha bevisszük azokat. Mivel a SqueezeCenter a gépen keresztül távolról is elérhető így távirányítása nem csak a vele adott távvezérlővel oldható meg hanem a világ bármely pontjáról is.
Összességében azt látom, hogy gyorsan meg lehet szokni a kényelmet. Sajnos a Wifi fontos és gyenge láncszem tud lenni, így sokszor be kell vetni – főleg zsúfolt Wifi-s helyen, egy-két trükköt, hogy a lejátszás akadály mentes legyen. A Wifi 13 csatornán képes adatot szórni. Ha azonban egy más mellett több Wifi pont is van akkor ezek a csatornák gyorsan telítődnek és állandóan ugrálnak a kihasználásuk függvényében. Ilyenkor érdemes a rootert egy fix kevésbé használt sávra irányítani vagy az alsó vagy a felső csatornák egyikét fixen kijelölni a forgalmazásra. Esetleg érdemes a szervert üzemeltető gépet fixen, madzaggal a rooterhez kötni, így csak egy csatornának kell szabadnak lennie a zenéléshez. Ha lehet tegyünk sok ram-ot a rooterbe. A hálózati zene lejátszó előnyős tulajdonsága a DAC szempontjából, hogy folyamatos órajelet szolgáltat és így a DAC soha nem csattogtatja a némító reléjét.
Mivel a zenékhez most már hozzá lehet jutni 24bites és 96kHz vagy még inkább 192kHz-es formában is így elavulttá kezdett válni a túl-mintavételezés nélküli DAC-om. Ezért elkellett kezdenem a fejlesztését egy olyannak ami a modern kor követelményeinek is megfelel. Képes lejátszani a 24bites zenéket is és még a 192kHz sem korlát neki, sőt ennél magasabbra is képes hiszen a stúdió cuccok akár 216kHz-en is ketyeghetnek. Valamint megoldja azt a problémát is, hogy a beérkező jelet 24bitessé alakítja függetlenül attól, hogy az amúgy csak 16 bites, mert AudióCD-ről származik éppen. Nyilván nem találja ki a hiányzó biteket, csak eltolja a megfelelő irányba azokat, de legalább ezt megteszi. És a mintavételi frekit is a maximumon tartja. Vagy is up-samplerrel is rendelkezik. Ez a DAC azonban már egy másik cikk anyaga lesz.

Ajánlott link(ek):
http://itcafe.hu/tema/losless_to_mp3_flac_wv_ape_stb/friss.html