|
Gyakori kérdések |
|
|
A 6AS7 elektroncsövet talán nem is kell bemutatni, hiszen már mások itt az oldalon is ismertették, sőt azt írták róla, hogy ebből a csőből a rendkívűl kicsi belső ellenállása miatt OTL-t, vagyis kimenő-transzformátor nélküli erősítőt szokás építeni. Nos, most éppen ezt készülünk tenni. Az elektroncsövet eredetileg tápegységekhez tervezték és szánták, mint áteresztő szabályzó elem, ezért a kicsi belső ellenállás és mint ilyen ideális az OTL alkalmazásokba. Az eredeti ötletet Rudy van Stratum publikálta a német Audio & Techniek 1995-ös áprilisi és szeptemberi számában. Az itt felvázolt ötlet azonban csak elméletben létezett. Azt az [1] forrás szerzője és még talán sokan mások is megépítették és igazolták, hogy az elgondolás jó, sőt nagyon jó. A főbb tulajdonságok:
Ezen jellemzők ismeretében ki birná megállni, hogy ne építsen egy ilyet? A kapcsolás olyan egyszerű, hogy csak nagy lépésekben ismertetem. A csőválasztás egyértelmű volt, hiszen a végcső adottságaihoz egy olyan feszültség erősítő csövet kellett keresni, ami nagy erősítés mellett szívesen elmegy viszonylag alacsony anódfeszültségről is, hiszen a végcső 150V-ról járatott. Ennek nagyon jól megfelelt az ECC88, ami nem is szereti a nagy anódfeszültségeket, mert csúnya lesz tőle a hangja és az erősítése is elegendő, hogy a kis meredekségű végcsövet megfelelőképpen képes legyen hajtani. Az feszültség erősítő rész amúgy egyszerű földelt katódos erősítőkapcsolásban üzemel. Az eredeti felállásban a katód kondenzátort is elhagyták, amit érdemes lehet kipróbálni mondjuk egy 47µF-os elkóval, hogy milyen akkor, ha a hiánya miatt kialakuló helyi negatív visszacsatolást csökkentjük. Nem is akarom megemlíteni, mi van akkor, ha a katód ellenállást is lehagyjuk és helyére egy elemet vagy tölthető áramforrást teszünk ... A tápegységet sem akartam agyon bonyolítani, így a csöves egyenirányítást mellőzve passzív félvezetős tápot kapott. Vagyis az egyenirányítók a nálam alapnak számító gyors MUR diódák, és egy szokványos LC szűrés. A fűtés azonban maradt AC, váltóáramú, mert így jobbak a terei ez a tapasztalatom, még közvetett fűtésű csöveknél is. Így is megfelelően zajtalan, tehát nem indokoltak a különböző trükkök bevetése. Esetleg ha nagyon nem bírunk magunkkal egy-egy VR150-el stabilizálhatjuk a feszültséget, de igazából csak a látványért, mert a hangnak csak árt. (A hálózati trafó a tőlem már megszokott módon azért ad lehetőséget a kísérletezésre. Mivel a 6AS7 viszonylag olcsó, érdemes lehet kipróbálni, úgy hogy a végcsővet megduplázzuk. Ekkor az R6 értékét felezni kell, a többi alkatrész értéke változatlan. Ha a meghajtó cső elbírja akkor dupla teljesítményünk lesz. Csak gyakorlott, szaktudással rendelkezők próbálják ki én nem próbáltam, mindenki saját felelőségére kísérletezzen! A hálózati trafón ezért van két 6,3V/2,5A-es tekercs) Az erősítő felépítése egyszerű. A kész szerelőlapra először a csövek foglalatát erősítsük fel. Vigyázzunk a csavarok meghúzásával, mert a 3mm vastag lemezben a csavar csak 1,5, jó esetben 2mm-re hatolhat be, mert ha ennél több a túloldalon könnyedén feldudorodást okoz. Ennek elkerülésére szolgálnak a kontra anyák. Csavarjuk be a csavarokat, úgy hogy még éppen ne feszüljenek, majd a kontra anyákkal állítsuk be a szükséges szorító erőt. A foglalatok beszerelése után szereljük fel a caddock ellenállásokat, itt elegendően vastag maga az ellenállás a csavarok alá csak alátét kell, hogy a kellő vastagságú legyen. A következő lépésben csavarozzuk fel a GAD20Ha fojtókat a helyükre, ami nem egyszerű feladat, de kellő türelemmel gyorsan elvégezhető. Én a csavarokat mindenhol körömlakkal rögzítettem. A hálózati trafónál helyezzünk valamit a tönk és trafó közé, én parafát helyeztem, hogy a trafó rezgése csak csillapítva jusson át a sasszira. Ezután kössük be a csövek fűtését. A képeken látható elhelyezéskor a csövek feliratos fele néz a menetirányba, de ezt esetlegesen érdemes a felhasznált csöveknek megfelelően beállítani a foglalatokat. Mielőtt beszerelnén a forrlécet, készítsük el a foglalatokról a kivezetéseket, mert ha a forrléc a helyén van erre nem sok helyünk lesz. Első lépésben érdemes a dióda hidat megépíteni, és a fűtéssel együtt kipróbálni. Ha minden rendben, építsük rá a C5 kondikat és bekapcsolás után olyan 176V-ot kell mérnünk a kondik + lábain. Én, kondinak jó minőségű Rubycon vaku elkókat használtam, C5-nek. A hang: Időközben szükségessé vált egy fejhallgató beszerzése, de mielőtt beszereztem volna saját magamnak is megépítettem ezt a fejhallgató erősítőt. Az akkori munkahelyemen több kollégát is érdekelt az erősítő mert aktív füles barátok, Engem viszont az érdekelt, hogy melyik fülest érdemes beszereznem A cél alapvetően az volt, hogy a füles ne távolítson el a valóságtól, amennyire csak lehet közelítsen a valódi térben, levegőben leképződő zenéhez, és lehetőleg ne nyomja be a fejembe a teres és zenét. A másik fontos kitétel a 600Ohmossága volt, mert stúdiós körülmények között volt szándékomban használni. Több fülest is kipróbáltunk sajnos a teszt nem volt műszakilag korrekt, hiszen a fülesek mindenféle impedanciásak voltak 32Ohmtól a 250ig, volt köztük még eredeti oszták AKG és több generáció és típus a Sennheiser-ből egészen a legnagyobbakig. Az erősítő jól teljesített a szenszok lehetőséget adtak arra, hogy a csöveket is variáljuk gyártó és típusok között és a számomra megfelelő végcső is meglett. Az én verziómban a végcsővel megegyező cső (6AS7) az egyenirányító is. A fülesek és ez az erősítő párosában csak egy fülesből tudtuk kipróbálni 32Ohm és 250Ohm közötti különbséget mert ebből volt ugyan az a típus, bár ebből sem azonos évjárat. A 250Ohmos nekem jobban tetszett de a terheléstől elvárható hangbeli változás nem jelentkezett sokkal inkább a két füles időbeli eltérésére fogható volt a hallott különbség. Alapvetően a nyitott fülesek jobban közelítették a valóságot és a hangfalas zenehallgatást, sajnos ezek nem adják azt, hogy „kifelé” ne zenéljen, és a környezeti zaj is jobban be hallatszóik. Ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve azt javasolták a többiek, hogy hallgassak meg egy beyerdinamic-ot, bár ez nem volt ott senkinek. Beszereztem tehát egyet a DT-880-ast majd ezt vissza teszteltük, na ez az amit elkézeltem, a Lowthernek megfelelő részletgazdagság dinamika és puhaság, van kedved zenét hallgatni még fülessel is, és nem csap be, nem lesz jobb a felvétel de nem lesz rosszabb sem, pont olyan ahogy felvették. |
| [1] Aren van Waarde: | A Single-Ended OTL Amplifier for Dynamic Headphones |
www.elektroncso.hu » cikkek » a lap teteje
