|
 Elektro-Harmonix Logo Érdekes módon ezeknek a márkáknak a története Amerikában kezdődik, pedig jelenleg is gyártott orosz csövekről van szó. A történet ott kezdődik, hogy persze minden orosz márka név mögött van orosz csőgyár, úgy mint a Reflektor (Szaratov lásd itt), vagy a Svetlana (Szentpétervár), és Novoszibirszki gyárak. Ezeknek a gyáraknak is meg van a saját történetük, Szentpéterváron már 1917-től gyártottak izzó lámpákat a szaratovi gyárról pedig nem tudok sokat, ami nem is csoda, hiszen a szocializmusban ezek szigorúan titkos katonai gyárak voltak. Ami összekapcsolja őket egymással is és Amerikával is az Mike Matthews. Bár zenei képzettsége is van és több együttesen is túl van, az egyetemen azonban üzleti managementből diplomázik, és van egy villamos mérnöki alapképzettsége is. Mike 1968-ban alapítja meg az Electro-Harmonix vállalkozását New Yorkban. Az Electro-Harmonix eredetileg pedálokat gyártott gitárosok számára. Több nagy sikerű pedált adott a világnak, úgymint a Big Muff, LPB-1, POG vagy a Foxey Lady – Hendrix után. Igen az első csöves hangot utánzó pedált is ők csinálták Hot Tubes néven. 1979-ben Mike meghívást kapott a Szovjetunióba, az első „Oroszország nyitott a nyugati cégek számára” show-ra, ahol bemutatták a pedálokat. Az elektroncsövek szempontjából sokkal később történik valami, mert ekkor még nem is merült fel ennek kérdése. A ’80-as években, az addigi keleti blokkban próbáltak terjeszkedni és pedálokat eladni Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Jugoszláviában. Csak ezután ment ismét Oroszországba és próbált meg ott is terjeszkedni. Komoly nehézséget jelentett azonban, hogy bár vettek volna terméket az Oroszok, de nem volt konvertibilis valutájuk, dollárjuk, amivel kifizethették volna. Elkezdtek tehát arról beszélgetni, hogy mit tudna adni cserébe Oroszország. Mivel az Electro-Harmonix gyártó volt, számos alkatrészt használt fel és így elsőre az integrált áramkörökkel tettek egy próbát. Bár az orosz ic-k minőségével meg lettek volna elégedve, de azok kivezetései kisebbek voltak, mint a szabványos amerikai, kifejezetten kézi beültetéshez készültek, így nehézkes volt a felhasználásuk. 1984-ben az Electro-Harmonix becsődölt immáron másodjára, a pedál üzlet a Brodway Computer kezébe került. A márkanevet 1986-ban visszaszerzi, majd 1988-ban megalapítja a New Sensor vállalatot. Mike éppen az ic-k kereskedelmét fejlesztette, amikor egy alkalommal látogatást kellett tennie a központi elektronikai minisztériumba. Ekkor akadt meg a szeme a falon függő képen, ami elektroncsöveket ábrázolt. Rögtön át futott az agyán, hogy elektroncsöveket használnak a gitár erősítőkben, vitt is rögtön haza egy párat kipróbálni. Beváltak így elkezdte azokat is forgalmazni. Eleinte az oroszoktól megvásárolt csöveket az orosz gyárral elláttatták az Electro-Harmonix márkanévvel. Később kicsit változtattak a csöveken, a termék palettára felkerültek olyan csövek is, amiket addig nem gyártottak az orosz gyárak, illetve megjelentek olyan csőtípussal is, amelyek európai vagy amerikai csövek voltak, úgy mint az ecc83/12ax7 stb. Ezeknek nem volt korábban pontos orosz változatuk, a korábbi orosz csövek vagy bekötésben vagy fűtésben eltérőek voltak. Ezeket az oroszokkal kifejlesztették, vagy lemásoltatta.  New Sensor - Sovtek logo 1990-ben Sovtek néven pedálokat gyártat Oroszországban, ez idő tájt jelennek meg Sovtek márka névvel a Reflektor gyár csövei és Svetlana névvel a szentpétervári gyár csövei. Az eredeti Svetlana (a szentpétervári gyárat már az amerikai üzlet előtt is így hívták, lásd itt a logót) a saját logójától eltérő logóval jelentették meg, vörös téglalapban egy fehér (átlátszó) nagy S.  New Sensor - Svetlana logo 2006-ban a pedálgyártást újraszervezi New Yorkban. Ebben az időben jelenik meg a Tung-Sol márkával a cég. Mind a névhasználatot mind a gyártás technológiát megvásárolta és Oroszországban gyártatja. Az orosz csőgyárat is megvásárolta miután az oroszok elé álltak és azt mondták neki, hogy vagy megvásárolod a gyárat vagy a Groove Tube vásárol meg minket, vagy egyszerűen bezárják a gyárat. 2008, 2009 körül a Svetlana eltűnik, én úgy tudom, a szentpétervári gyárat bezárják, egy ideig még raktárként használják. Később a pedálgyártást, - ami az üzlet jelentős részét jelenti, visszaköltözteti az államokba. Megvásárolja a Genalex – Golden Lion nevet és technológiát. Ezeket a csöveket tehát szintén Oroszországban a Reflektor gyárban készítik. Az oroszországi gyár a nagyobb megrendelőknek most is gyárt saját logójukkal csövet, mint pl. a TAD (TubeAmpDoctor) – akik nem gyártók, de a nekik készült és leválogatott csövekre a saját logójukat feltetetik. A TAD egyébként vásárol kínai csöveket is. Különbséget csak a csövek ballonja alapján lehet tenni, szemre. Az orosz csövek teteje jellegzetesen kupolás, a getter tükör kicsit barnás. Napjainkban a gyártott márkák közé bekerül a Mullard is. Ha nem vigyázunk, összevásárolja az összes régi nagy cső márkát.  Az orosz Mullard - jól látszik a jellegzetes orosz cső teteje és kissé barnás getter bevonata. Az orosz csőgyárak nagy múltú csőgyárak, hírnevüket az sem kisebbíti, hogy technológiájuk jelentős részért a második világháborúban, Európában leszerelt gyárak adják. A katonai célra gyártott csöveik jelentős részét még a világháborúban Amerikától kapott a háborút segítő csomagokban a rádiókkal és a rádiókhoz kapott csőtípusok másolásával alakították ki. Ehhez az sem tesz hozzá, hogy az amerikai rádiók kiöregedett csöveinek pótlására vagy már saját rádiók fejlesztése miatt készítették ezeket a típusú csöveket. Az elektroncső technika azonban fejlődésnek indult és az űrkutatás is jelentősen lendítette. Ne felejtsük el, hogy Oroszországban a csőgyártást soha nem fejezték be, mind a mai napig gyártják, fejlesztik a csöveket. A mai generációból már az is kihal, hogy a szocializmus idejében az orosz technikát nem igen becsültük meg, és a gagyi jelzőt is ma már inkább a kínai gumiszagú cuccokra használjuk. Mindazonáltal a katonai minőség magas volt, így panasz azokra nem lehetett. Ami kijutott a polgári használatra az már közel sem volt olyan minőségű. A csövekre persze ez nem vonatkozik, vagy azért mert ide nem jutott a gyengékből, hiszen a magyarországi orosz csövek katonai raktárakból kerültek elő, vagy is jó minőségű katonai csövek.  Az orosz Tung-Sol Az Electro-Harmonix és a Sovtek is az alacsony árkategóriát képviseli. Szerintem a két cső között komoly különbség hangra nem lehet. Az orosz csövek jellemzően meleg, mélyben dús – én kövérnek hívom, erős hangú csövek. Kezdem gyanítani, hogy ezt azzal érik el, hogy magasaik kevésbé vannak jelen a zenében és ettől mélyebbnek, kövérebbnek hat. A hangra elsősorban a csőben felhasznált anyagok vannak befolyással. Mivel a New Sensor összes csőtípusa egy gyárban készül, én kevéssé várnám, hogy hangra jelentős különbség lesz a márkák között. Értelem szerűen a régebbi csövek, főleg a még régi katonai csövek jobban muzsikálnak, de az ujjaknak csak annyi lehet a hátrányuk, hogy még újjak. Szerintem a gyár technológiáján sokat lendített, hogy olyan csöveket is gyárt az eredeti licenc alapján, mint amilyen a Tung-Sol. A Tung-Sol a zajtalanságáról volt híres, ezért gondolom, igen precíz összeszerelést követel meg. Mint tudjuk a precizitás nem volt olyan komoly orosz tulajdonság még pár évvel ezelőtt, a tankok is azért voltak képesek víz meg olaj nélkül is menni 1-2 napig, mert a dugattyú és a henger fal ritkán találkozott. Minden esetre saját tapasztalataim szerint a most gyártott Tung-Sol cső igen jól szól, jobban, mint a régen gyártott orosz cső, vagy a most készült valamelyik. Ennél azonban még egy lépéssel jobb a Genalex.  New Sensor: Genalex - Gold Lion Mint tudjuk a Genalex eredetileg a Marconi-Osram csőgyár márkaneve, amiből a legjobbakat nevezték Gold Lion-nak. A csövek fénykorában is kiemelkedő minőségűnek számítottak ma talán prémium kategóriának hívnánk. Mind zajtalanságra mind hangra, mind a felhasznált anyagok tekintetében. Az oroszok is kitesznek magukért, aranyozott rácsot használnak, karbon bevonatú anódot és különös gondot fordítottak a távtartókra és a belső szerkezet felfogatására, hogy a zajokat minimalizálják. Aki elvitt tőlem ilyen KT88New Sensor: Genalex - Gold Lion KT88 -akat mindenki csak nagyon szeretni tudja őket, és egyáltalán nem bánták meg a többlet árat. A hangbeli javulás, mintha ellent mondana a korábbi kijelentésemnek miszerint orosz csőgyárban készült cső csak „oroszul” szólhat. A két utolsónak említett márka, mint a Genalex és a Tung-Sol azonban nagyságrendekkel jobban és másképp szólnak, mint az alap orosz csövek, bár vélhetőleg ugyanolyan anyagokat használnak, hiszen ugyanott készülnek. A kijelentésem még sem hamis, mert ha megnézzük mindkét esetben az anyagok feldolgozása, tisztítása, más és olyan bevonatot kapnak, amit a mezei csövek nem, ez indokolja a hang másságát. Összességében, az orosz csövek jók, zenekari felhasználásra, gitár erősítőkbe én jobban ajánlom, mint más gyártók csöveit, a meleg kövér mélyeknek kevesen tudnak ellenállni és nem is kell. Audió célokra azonban a jobb Tung-Sol vagy Genalex csöveket javaslom.
Felhasznált irodalom:
| [1] Ward Meeker: | Mike Mettehews the special effect at Elektro-Harmonix (Vintage Guitar 20111 Dec.) |
|
| |
