elektroncso.hu - TUNGSRAM
TUNGSRAM
Gyakori kérdések

e-mail

www.elektroncso.hu » cikkek

 

A TUNGSRAM elektroncső gyártásának története.
Mészáros Sándor cikkei alapján Bozó Balázs

TUNGSRAM RADIO SERVICE (Svájc)
12345678910
11121314151617181920
21222324252627282930
31323334353637383940
41424344454647484950
51525354555657585960
6162636465666768  



    Televizió
  • képek
    Tungsram Televizió


    A rádiócső, illetve vevőcsőgyártások gyáregységvezetői, igazgatói:
    Budapesten:
  • Czukor Károly
  • Winter Ernő
  • Gábor József
  • Vaszili György
  • Király Endre ig.
  • Mészáros Sándor ig.
  • Nagy Lajos ig.
  • Bóta Sándor ig.
  • Baumgartner Elemér ig.
  • P. Szabó Gábor
    Kaposváron:
  • Nagy Lajos ig.
  • Simko Antal ig.
  • Gerber András ig.

Tungsram Time Table

A Tungsram csöveknél a típusszám alatt mindig található egy betűkből-számokból álló rövid jelzés. Ez a jelzés a gyártási évre és hónapra utal. Az alábbi program segítségével megállapíthatjuk bármilyen Tungsram csőről, hogy azt mikor gyártották. (1971 júliustól a kaposvári gyárban készült csövek kódjele alatt egy O is van.)

Kérem írja be a kódot:
kód

A Tungsram Rt. Megalapítása
Th. A. Edison 1879-ben fedezte fel a szénszálas izzólámpát, és ezzel megteremtette a világítástechnika alapjait.
Hazánkban az „Egger B. Távírógyár” – mint a Tungsram jogelődje 1886-ban kezdte meg szénszálas izzólámpák gyártását. E kis vállalat azonban a távíró-berendezések mellett nem tudta kielégíteni a piac lámpa igényeit, ezért több gyár összevonásával, nagybankok és részvényesek tőkéjével 1896. augusztus. 1.-én megalapították az „Egyesült Villamossági RT”-t.
Az izzólámpa-fejlesztés első nagy nemzetközi sikere Dr. Just Sándor és Hanamnn Ferenc világszabadalma volt 1903-ban. Az izzólámpákban a szénszál helyett volfrámszálat alkalmaztak, így a jobb fényhatásfokú, nagyobb fényerejű, hosszabb élettartamú fényforrások gyártásával a Tungsramnak már ekkor sikerült meghódítani a világpiacot.
1906-ban az izzólámpagyártás jelentőségének hangsúlyozására a vállalat felvette az „Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT” nevet. Három évvel később bejegyezték a „TUNGSRAM” védjegyet is. (Ez a szó az angol „tungsten” és a német „volfrám” azonos értelmű szavak összevonásával alkotott mű szó.) 1983-tól a vállalat cégneve is „Tungsram RT”-re változott.
A műszaki kutatásaik eredményeként a „klasszikus” vákuumlámpák mellett 1911-ben megjelentek a világpiacon az első nitrogéngáz-töltésű izzólámpák, majd a duplaspirál volfrám izzószállal ellátott fényforrások. A termelés további növelése szükségessé tette a gyár területének kibővítését: újabb földbirtok megvásárlásával kialakították az újpesti törzsgyár mai területét, ahol sorra születtek meg a kriptonlámpán át a legkorszerűbb fényforrásokig a világítástechnika összes termékei. 1986-ban a világ fényforrás termelésében a Tungsram az első 10 nagyvállalat közé tartozott.

Külön köszönettel tartozom Mészáros Sándornak aki lehetővé tette cikkének felhasználását és jelentős forrás anyaggal segítette jelen cikk elkészültét.

Mészáros SándorMészáros Sándor (szül. 1927. máj. 8. Üllő) Vegyészmérnöki diplomát szerzett 1950-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen. Első mérnöki munkahelye a Hőtechnikai Intézet, ahonnan átkéri magát az Egyesült Izzóba. 1954-től a csőgyártás osztályvezetője, 1965-től az elektroncsövek szakmai főtechnológusa. 1970-től a Budapesti Elektroncsőgyár igazgatója, 1975-től fejlesztési főmérnöke. 1984-től, 1988-as nyugdíjazásáig, tanácsadó illetve főmunkatárs. 1970-től 1996-ig a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán az elektroncsövek másodállású főiskolai tanára volt. A Híradástechnikai Tudományos Egyesületben 1968-tól a vákuumtechnikai szakosztály elnöke volt, ebbéli munkásságáért Puskás- és Pollák-díjban részesült. Többször ismerték el Kiváló Dolgozó jelvénnyel és miniszteri dicsérő oklevéllel. Megkapta az IPM Kiváló Munkáért érdemrendet. (Annak ellenére, hogy párt tag soha nem volt.) Aranydiplomás mérnök.

Rádiócsőgyártás
A híradástechnikai ipar és az amatőr tevékenység egyik legfontosabb aktív alkatrésze – a félvezetők térhódítása előtt – az elektroncső volt. Az „elektroncső” elnevezés azonban gyűjtőnév, és hamis képet szül bennünk, ha a félvezetők elterjedésével a teljes elektroncső családot korszerűtlennek tekintjük. A történelmi elnevezés szerint rádiócső, illetve vevőcső pótolható ugyanis félvezetőkkel, míg a képcsövek, adócsövek, mikrohullámú csövek stb. még ma is korszerűnek mondhatók.
Ismeretes, hogy az elektroncső alapfejlesztésében az első lépést – több mint 100 évvel ezelőtt, még 1884-ben – Edison tette meg. Szénszálas izzólámpával végzett kísérleteinél észlelte, hogy az izzó szénszál és a burába beforrasztott fémlemez között áram folyik, ha a lemez a szénszálhoz képest pozitív feszültségen van. E megfigyelés alapján 1904-ben az angol Fleming alkotta meg az első kételektródás egyenirányító diódát.
1905-ben az amerikai Lee de Forest egy harmadik elektródával, a ráccsal, már vezérelni is tudta a csőben folyó áramot. Ez a triódának elnevezett eszköz már erősítésre is alkalmas volt. Az első elektroncső-szabadalmat az osztrák R. Leiben nyújtotta be 1906-ban.
A kísérleti eredmények és a Leiben szabadalom alapján 1912-ben kezdtek a világon ipari méretekben diódákat és triódákat gyártani, majd az első világháború alatt alkalmazták azokat először a rádiózás céljára is. Magyarországon 1913-tól nagyméretű triódát gyárt Percel Aladár.
A Tungsram RT az első izzólámpái mellett viszonylag korán, 1917-ben – a világon harmadikként – kezdte el az elektroncsövek fejlesztési és gyártási kísérleteit a KLERA katonai rádió céljára.
Az izzólámpa osztályon gyártott első csövek még ún. direktfűtésű volfrámkatódúak voltak. Az MS2 cső 4V és 0,5A áramfelvételű, még akkumulátoros táplálást igényeltek és működésük során 2300°C-ot értek el. A cső meredeksége 0,2mA/V, áthallási tényezője 8% volt. A konstrukciójára jellemzően a katódjukat szimmetrikusan vette körül az átlyukasztott nikkellemezből hajlított hengeres rács és az ugyancsak hengeres anód. A csövek készítésénél nehézséget okozott a szükséges nagy vákuum előállítása és annak fenntartása a cső működése közben, hiszen akkor még a nagy vákuum előállítására szolgáló eszközök, mint pl. a diffúziós szivattyú és getterező anyagok még ismeretlenek voltak.
A rádió útján történő hírszórás 1920-ban kezdett elterjedni a világon. A rádiótelefónia céljára számos adót építettek, és az adóállomások terjedésével kibontakozott egy új iparág körvonala. Ekkor, 1920-ban határozta el az Egyesült Izzó, hogy az elektroncsövek fejlesztésére és gyártására új részleget létesít, amit 1922-ben „Audion Osztály”-ként létre is hozott.
Az első gyártásból származó, még ugyancsak volfrámkatódos csőtípusok - H2 és H3 néven – 1923-ban kerültek forgalomba, majd 1925-ben született meg a tóriumos katódú MR2 és MR3 típus. A volfrámhuzal-katódú H2 és H3 egyenáramú fűtésű csövek még 2W fűtőteljesítményt igényeltek és 2200°C-on izzott a katódjuk.
 

A kiállítási képekért és azok felhasználásáért köszönettel tartozom, Simoncsics Lászlónak és Vancsó Klárának.
Az elektroncsöveket megjelenítő képek egy része, Pávó Fernc gyűjteményéből valók.

Felhasznált irodalom:
[1] Mészáros Sándor:A 90 éves Tungsram RT elektroncsőgyártásának története (Rádiótechnika 1986/10-11)
[2] Mészáros Sándor:A Tungsram elektroncsőgyártás története (ETO:621.385(091) Tungsram)
[3] Mészáros Sándor:Elektromos Alkatrészek Konstrukciója és Technológiája MK Bp. 1970
[4] Jeney Károly:A Tungsram Rt. története 1896 – 1919. – A Tungsram Rt. Gyártörténeti bizottsága. Budapest 1987
[5] P. Szabó Gábor, Surguta László, Vígh Károly:Tungsram-(arc)képek (ISBN:9634607144)
[6] von G. Lohrmann:Bilder aus der Tungsram Radioröhrenfabrik
[7] Koroknai Ákos:A Vatea és a Magyar Philips Művek szerepe az elektroncsőgyártásban 1928-1951. – Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekciója 1969.
[8] Dr. Winter ErnőA Wehnelt-katódtól a báriumkatódig (Magyar Hírlap 1927.okt.23)
[9] Dienes Béla:50 éves a Tungsram-elektroncső (Híradástechnika 1968. máj. XIX évf. 5. szám)
[10] Mike S. Zafirovski:A Tungsram-centenárium köszöntése (Fizikai Szemle 1996/9. 297.o.)