|
Gyakori kérdések |
|
|
 Tehát az első problémát rendszerint az okozza, hogy a kimenőt nem ildomos rögtön hangszóróra kötni. Leleményesek ezt úgy szokták megoldani, hogy a kimenőt át tekercselik 8 Ohmos hangszóróra. Ezt én is megpróbáltam, de nem egyszerű dolog - bár olcsó. Mivel a kimenője rendesen össze van műgyantázva nekem nem sikerült szétszednem, de ez lehet csak az én ügyetlenségemen múlik. A mások álltal javalottak szerint erre nincs is szükség, mert azt a 158 menetet bujtatva is rá lehet tekercselni a kimenőre. Ilyenkor azért ismét felmerül bennem a kérdés, hogy de minek is? Szólni ugyan fog, de hogyan? Érdemesebb új kimenőt tekercseltetni hozzá, bár nem olcsó. Ha tehetjük akkor valami jófajta vasra tekercseltessük, és akkor még felülmúlhatjuk a gyári eredetit, mind hangminőségben, mind átvitel szempontjából. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindenféle hangszorót sorba kötve láttam már ilyen erősítőt működni áttekercselt trafó nélkül is. Persze leginkább zenekari hangosítás ilyenkor a cél, de álltalában ez rossz illesztést jelent ami azzal jár, hogy a 100W-ot biztosan nem sikerül kinyerni, de ha szerencsénk van a hangszórók túlélhetik, ezért erről mindenkit lebeszélnék. Figeyelem! Mint a lentebbi adatokból is kiderűl a 158 menetre utaló adat nem lehet megfelelő!
 Végül de nem utolsó sorban érdemes a hálózati trafóját átkötni. A régi 220V-osról, a mainak megfelelő 230V-os hálózatnak - és ami fontosabb, biztonságosabb - 240V-osra átalakítani. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert csak egy forrasztás a hálózati trafó primer oldalán. A forrlemezen a C jelzésű vezetéket forraszuk át a G jelzésűre. Ha ezt nem tesszük az anódfeszültségünk meghaladja az 511V-ot a neki megfelelő 460V-ot helyett, ami nem kedvez a csövek élettartamának. Nem beszélve a puffer elkókról sem. Aztán az előbbiekben is említett források nem felejtik megjegyezni az újdonsült tulajdonosoknak, hogy akkor lesz "HiFi"-bb az erősítő ha a védelmet megszünteti benne. Ez általában a V3 jelzésű cső foglalatból való eltávolítását értik. Ez a cső ugyanis egy teljesítmény csökkentő áramkört valósít meg, arra az esetre ha a terhelés leszakadna, vagy zárlatos lenne működés közben. Az ehez szükséges vezérlő feszültséget egyrészről a bemenetről, másrészről a kivezérlés indikálására is használt H2 jelű lámpát is meghajtó kimenőtrafó tekercsről kapja. Említést érdemel, hogy a H2 jelű lámpa a terhelés leszakadásakor egyfajta terhelést biztosít a kimenőn kersztűl, hogy a kimenő a lehetőségekhez mérten ne üthessen át. Persze a "HiFi"-bbé tételhez ezen lámpa kicsavarása is hozzájárul a legendák szerint. Az erősítő kapcsolása igen modern, ezt jelzik a viszonylag fiatal ECC808-ak használata is. Az ECC808-at az ECC83-ból fejlesztették ki, az akkor már kihívásként jelentkező sztereo igények kielégítésére. Bár a két cső csőfej bekötése nem azonos az ECC808-al helyetesíthető az ECC83 (Természetesen a foglalatot át kell kötni!). Az ECC808 kifejlesztésekor arra törekedtek, hogy a búrán belöli két trióda a lehető legjobban szimetrikusak legyenek egymással, de ugyanakkor - egy árnyékoló lemez segítségével - az áthallásuk kellően alacsony lehessen. Ezen feltételek kellően precíz gyártást igényeltek. Bár én igen kedvelem ezeket a csöveket, sajnos a "white" fülűek nem rajonganak érte. Az APX100-ban minden feladatot, úgy mint feszültség erősítés, fázisfordító fokozat és a már említett teljesítmény csökkentő fokozatot is ezen ECC808-ak valósítanak meg. Mivel ezen erősítők viszonylag fiatalok kevéssé találkozhat az ember cserére szoruló ECC808-akkal. Az erősítő érdekessége, a feszültség kétszerezővel előállított tápfeszültség. A legendák szerint ez a táp egy röptében alkalmazott szükség megoldás volt, mert eredetileg nem 100W-os erősítőt készítettek, és a már meglévőt alakították át. Sajnos az igazságot én nem ismerem, meg hát tudjuk, hogy amúgy is oda át, van. Minden esetre így a kimenővel egyező magra került a hálózati trafó is. Ezek az M102-es magok. A jobb eredmények érdekében a segédrács áramát stabilizálták egy VR150-el. Ennek meg is lett a hatása, mert az erősítő igen jó eredményeket tudhat magáénak, de persze vegyük figyelembe, hogy a megcélzott fogyasztói réteg hangosítási feladatokra szánta, és nem otthoni zenehallgatásra és pláne nem HiFi hangvisszaadásra!
Mint már említettem magam is tulajdonosa voltam egy pár ilyennek. A 100W kellő erő ahhoz, hogy szinte bármit zenélésre kényszerítsen. Igen gyakran lehet velük találkozni zenekari aplikációkban, és igen jól viselik magukat, a zenészek elégedettek velük. Én, végül is csak azért váltam meg tőlük mert tudtam, hogy jó gazdához kerülnek majd, és mert a további sorsukat egy közös dobozban tudtam volna csak elképzelni, de nem volt kedvem az átépítéssel bajlódni. A sors fintora, hogy bár a dobozukat nem én készítettem - hanem leendő gazdájuk, ami igen jóra sikerült, de mégis csak én szereltem át őket új otthonukba (így lett a neve APX101 Elit), megejtve ezzel a szokásos tuningot is. A tuning ilyen esetekben az elkók cseréje szokott lenni első körben. Nálunk más nem indokolta az elkó cseréket csak az, hogy nem fértek el az új helyen. Ezt követte volna az elkókat áthidaló 1uF-os fóliakondik, illetve a trimmerek cseréje. Mivel azonban a trimmerek javarészétől megszabadultunk, a műszeré megmaradhatott is. A paneltől szintén csak a hely miatt kellett megválnunk, más nem indokolta, és védelmet is csak a hely hiánya miatt hagytam ki, legalább is a V3-at és kellékeit. (Helyhiányról abban az értelemben beszélek miszerint a megjelenés miatti cső elhelyezések adottak lettek számomra az elkészült doboz útján)
 |
| [1] Rádió Technika Évkönyve: | 1979 |
Az erősítő előlapja
Az erősítő eleje, világítással
Az erősítő előlapja, oldalról
Az erősítő felülnézet
Az erősítő hátlapja
by night (éjjeli látkép)
Az egyik oldal belseje
