Gyakori kérdések |
||
Had mutatkozzam be. A nevem Bodnár János. Valamikor az audiofil elméleti rengetegbe akkor estem bele, mikor az otthoni szűkösség nem tette lehetővé hogy megfelelő készülékeket vásároljak. De mindezek mellett szerettem volna igen jó hangminőségben hallgatni zenét. Ide 's tova 15 éve bütykölgetek, tervezgetek, meghallgatok, tapasztalok. Bár, drága alkatrész még nem volt kezemben. Remélem lesz reá még módom. Ezen cikken keresztül szeretném az olvasókat rávezetni arra, hogy mi is az az elméleti vonal, amely közelebb vihet minket a tiszta zene élvezetéhez. A hallás fiziológiájáról, másképpen. Most nem a frekvencia és hangnyomás függő érzékelésünkről akarok beszélni. Hanem arról, hogy valójában mire is érzékeny a hallásunk.....
Az élő zene tulajdonsága - a vezérlőjel szempontjából. Biztosan érthető az, ha egy mérőjel (még ha szimmetrikus is) félbeszakad, és egy másik mérőjel indul abban az idő pillanatban annak vége szakadásakor, még ha azonos is a teljes hullámok effektív értéke, a váltás pillanatában területi aszimmetria jön létre. [1.] A zenénél hasonlatos a tulajdonság, pár dologgal megfűszerezve. Ez a fűszer pedig az, hogy az ütős, pengetős, billentyűs stb. hangszerek jelalakja kezdetben maximális, és időben lecsengő effektív értékű, formájú. [2.] (Persze megfelelő felharmonikusokat is kibocsátva, rendszerben, időben és amplitúdóban az alap harmonikuson.) Itt már rájövünk...... A rezgések váltakozásának keveredésének, illetve amplitúdó váltásának aszimmetrikus katyvasza nem más, mint maga a zene!
Hifi Din 45500-as szabvány. Hamis bálvány? A legfontosabb, hogy a szabvány által használt mérő jelsorok, teljesen szimmetrikusak. [3] A bevizsgált (?) készülékek ezek alapján vannak specifikálva, tulajdonságaikkal számrendszerbe igazítva. De mégis hallható a különbség a készülékek közt, akár 0,1 százalék mellet is. Mi is a hiba? Hol van a csatabárd elásva? Vezérlőjelek jelformáinak az alkatrészek hőmérsékletére gyakorolt hatása. Tudjuk azt, hogy a félvezetők nagy átka a hő megfutás [4.], illetve az, hogy az aktív működési területük tömegéhez és hőmérsékletéhez viszonyítottan nagy a felületük. Ami miatt hamarabb tudnak hőt leadni, felvenni. Érdemes azt is kipróbálni, hogy ha egy elektroncsövet kissé letakarunk valamilyen tárggyal, a katód ellenállásán nagyobb feszültséget mérhetünk, az áram növekedése miatt. Ezen a példán keresztül láthatjuk, hőfokfüggő a vezetési képessége az eszközöknek. Továbbá azt, hogy a hőmérséklet változások miatt megváltozhat a görbesereg alakja, [5.] értékrendszere, az adatlaphoz képest. De, a szimmetrikus mérőjelek, nem okoznak vezérlés közben erős, - vezérlés-hőfokváltozás érzékeny eszközökben sem - változást az adatlapihoz mérten. [6.] [7.] Hisz az áram többletbe és áram csökkenésbe vezérelve is ugyan az a mérőjel effektív területe és alakja. Időben - 180o, úgymond korrigálódik a kissé megváltozott hőmérséklet. És nem változik meg a görbesereg valódi hálózatrendszere, pillanatnyi idő alatt, számottevően.
Hőmérséklet stabilitás, fázis hurok stabilitás. Innen láthatjuk, számunkra mi is az egyik legfontosabb. Az, hogy a hőmérséklet stabil legyen az eszközökben, illetve az áramkörökben. Hisz ekkor lesz az eszköz munkapontja folyamatosan azonos, persze az ehhez tartozó kiszámolt, várt, összes működési tulajdonsággal. De, a hőmérséklet függés nem teljesen kiszámítható....... Lehet a kompenzálással bíbelődni, lehet csatolgatni, lehet mindent csinálni, de akkor sem lesz a készülék igen precíz, jó hangú.... Mert ugyan a negatív-vissza csatolásokkal lehet hibát kivonni, de véletlenszerű aszimmetrikus jelsoroknál már nem a hibát okozó jelsor részletéből fogja azt megtenni, hiszen az a jel - amit kivonnánk, már áthaladt a rendszeren, amiből kivonódik már egy másik jel. Az áramkör gyorsaságától, bonyolultságától, részeinek hőfok, munkapont, fázis stabilitásától függően. A gyakorlatban, szinte mérhetetlen a pillanatnyi fázisátvitelek [9.], fázisátvitel változások jöhetnek létre, jönnek létre az áramkörökben. Pillanatnyi idő alatt, periódus nélküli, aszimmetrikus jelforrással vezérelve. E miatt, a visszacsatolások szinte el is vesztik értelmüket.... Ezért leginkább csak a maszatoló hatásuk érvényesül sok esetben......
Single-ended, push-pull, összegzések, kivonások előnyei, hátrányai. Ha az eszközök, bármilyen kis tömeggel is rendelkezzenek, végtelen sebességgel tudnának hőt felvenni és leadni, továbbá 100%-ban azonos eszközöket tudnának gyártani, valóban, a félvezetős rendszerek teljesen kiszorítanák a még mai napig is használt csöveket. De, az említett kompenzációk soha nem teljesen azt a hatást fejtik ki, mint amit kellene..... És ez a feltételes elméleti tény is csak a szimmetrikus, folyamatos jelsorokra igaz.....
Transzformátorok előnyei, hátrányai, elektro-dinamikus környezetben. A Single-Endednél a mélyátviteltől bár egy kissé félhetünk, mert egy egyenáramúlag előmágnesezett transzformátor igen is torzít a mély hangokon. DE! Senki sem hallgat mérőjelet, és a zene sem tartalmaz 100% kivezérléssel mély hangokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy a közepes frekvenciákhoz képest a mélyhangok lehetséges torzítatlan mennyisége a fele vagy a két harmada. Ez bőségesen elegendő, ahhoz, hogy a zene minden spektrális résztvevőjét átvigye, alacsony torzítással az SE erősítő. Ugyan is, a mélyhangokra modulálódnak rá a zene egyéb össze tevői. A mély hang gyakorlatilag területileg a kivezérelhetőség alsó egyharmad részén terül el. (Amplitúdó és frekvencia moduláció jön létre.) Ugye, tudjuk azt, hogy a transzformátor soha nem ideális elem a gyakorlatban. Csak megközelítheti azt. Vannak mérhető problémái. Felfutási sebesség, lehet tető esést méregetni, stb.... DE. Azt tudjuk, hogy a dinamikus hangszóró nemcsak hogy rezonancia frekvenciával rendelkezik, hanem mindig ezen a frekvencián történik a vezérlő jel megszűntekor a lecsengése is. Ezt a lecsengést lehet vissza csatolással is gyorsítani. Illetve a képződő harmonikusait is. És itt jön elő a csatoló transzformátor előnye! A hangszóró kapcsait a szekunder tekercsével rövidre zárja. Mikor a vezérlés változás létrejön a hangszórón, az az önfrekvenciáján történő felharmonikust kezd termelni, ami mint hiba megjelenik a trafó kimeneti tekercsén. A kimeneti tekercsen megváltozott áram spektruma pedig a vasmagban erőtér változást hoz létre, nagy energiákat felemésztve. A kis mértékű vissza csatolás és a vasmag ilyen felemésztő képessége egy erős csillapító hatással jár. [11.] (A transzformátor magnak nemcsak a kezdeti felmágnesezésnél kell nagy energia, hanem akkor is, ha az általa közvetített jelsor megváltozik.) Bár a jelsorok felfutási sebességét elektromos szempontból ronthatja a transzformátor, de a hangszórók lecsengését igen is, javítja. Összességében többet javíthat, mint ténylegesen árt. Persze jó minőségű vasmagok és jó tekercselési rendszerek esetén. Miért hangosabb egy jó csöves, mint egy tranzisztoros? Hát, azért amit egy jó pár sorral ezelőtt felvázoltam. Foglaljuk össze. Ugye, a hallásunk a folyamatos változásokra érzékeny, mint az amplitúdó, mint a spektrum, stb. szempontjából. Azt is olvastuk, ugye, hogy a csöveseknél a legjobb az aszimmetrikus jelek kezelése, több információt visz magával, és keveset ad hozzá. Azt is tudhatjuk, hogy a félvezetős konstrukciók többségének a bonyolultsága és az ellencsatolásokkal, összegzésekkel, kivonásokkal való hifi szabványnak való megfelelni vágyása belassítja az erősítőt, a pillanatnyi aszimmetrikus vezérlőjelekkel szemben. A hőmérséklet stabilitási problémák miatt. (A pillanatnyi jelrészleteket képes felemészteni, akár 20 Khz alatt is.) Tehát, a csöves erősítőket, mivel több információt képesek átvinni, ez által, és a hang érzékelésünk mechanizmusa által, hangosabbnak halljuk!
Összegzés, zárszó. Huh. Most kicsit megpihenek. Utólagosan annyit elárulok, hogy a megihletettségem oka a következő volt. Egy xy márkájú papíron jó paraméterekkel rendelkező hifit ajándékba vásároltam testvéreméknek. De, sem felbontásban, sem torzításban, sem térérzetben nem tudott semmit az eddig általam hallgatott otthoni illetve más által kiállított csövesekhez képest......
|
|
|