|
Gyakori kérdések |
|
|
A differenciál erősítőket kezdetben a biológiai mérésekhez fejlesztették ki, illetve különböző más nagypontosságú méréshez. Olyan helyekre ahol kis szimmetrikus jeleket kellett erősíteni, a nagy és zavaró aszimetrikus jelek kizárásával. A félvezetők megjelenésével azután jelentős mértékben elbúrjánzott felhasználásuk, sőt ma már minden analóg integrált áramkörben hemzsegnek a differenciál erősítős kapcsolások, de amelyekben nem, ott is, a bemeneten azért legalább egy differenciál erősítő található. A bemeneti oldalon kiváló megoldás tud lenni erre a problémára a differenciális bemenet. Így a bejövő jel két földfüggetlen vezetéken érkezik, kicselezve a földhurok nevezetű szörnyet és más csúfságokat. Ha azonban innen a jelet megfelelő minőségben szeretnénk tovább jutattni, esetleg még olyat is figyelembe kívánunk venni, hogy a következő készülék bemenete nem biztos, hogy pár centiméterre van a kimenettől, akkor érdemes komolyan meghajtani a vezetéket, úgy hogy azt komplex terhelésnek tekintjük és nem csak ideális ohmikusnak. Akkor a differenciál erősítőnek egy rendes végfokot kell meghajtania, ami természetesen szintén szimmetrikus kimenetű. További fantáziát láttam abban a lehetőségben is, hogy a rendes végfokozat - mert ugye csak csöves lehet - egy trafón keresztűl illeszkedik, vagyis rendes kimenőtrafó, mint a végerősítőkben szokásos, azzal a piciny különbséggel, hogy itt a telefon technikából átvett 600 Ohmos vonali hálózat a meghajtani kívánt terhelés és nem a hangszóró. Maga az erősítő felépítése tehát igen egyszerű és a fentiekből már kiderülhetett, hogy csöves. A bemenetén egy ECC83-nak megfelelő 6N2P-vel (6Н2П) alkotott differneciál erősítő. A deifferenciál erősítőnek kötött triódák közös katódja - a szimmetrizálást biztosító trimmer potin túlmenően, két darab párhuzamosan kötött CR100-as áramgenerátoron keresztűl kapja meg a szükséges és stabilizált -8V-os feszültségét. A triódák anód oldala szokásos, de a szimmetria további növelése érdekében ezek is egy trimmeren keresztűl csatkoznak az anódfeszültségre. A jel kicsatolását egy-egy konzervatív vonalú olaj-papír kondi végzi, még a szovjet istálóból. Eredetileg egy a fentebbi állításokat is igazolandó kísérletként készült. Sajnos a trafót nem lehet megkerülni és az otthoni zenehallgatást rajta keresztűl megakadályozza, legalábbis az elvárásaimnak megfelelőt. Nyilván valóan ezen a trafó cseréje változtatna és nem akarok bele gondolni mit lehetne hallani mondjuk amorf kimenővel. A mérések eredményei a lenti képeken jól látszódnak, még ha a 10Hz-es jelalak éppen lecsúszott is a képről. A bemenő jel 1Vcs-cs-os négyszögjel volt. Így ezzel a trafóval viszont zenéléshez és zenekari felhasználásban több mint kiváló. Hiszen kellemes meleg hangú, "analógos" lesz tőle a rajta keresztül vezetett zene - még ha teljes egésszében is "gépi", nem beszélve arról, hogy még a koncert alatt felmerülő problémákat is át lehet vele hidalni, hiszen arra készült, hogy jó pár méter madzagot meghajtson. Végül is, levonva a konzekvenciákat egy zenész barátom gondjaira bíztam és így fel-fel tűnik a Kaltenecker Trióval.
|
www.elektroncso.hu » cikkek » a lapteteje
| Differenciál erősítős vonalmeghajtó | 500-tól | ||||
| |||||
Manapság igen gyakori a szimmetrikus vonali rendszer kiépítése nem csak stúdiós - professzionális, vagy félprofi - környetetben, hanem bizonyos High End kategóriában is. Így lassan egy valamire való CD játékos és ebből következően erősítő, előerősítő is rendelkezik szimmetrikus és asszimetrikus kimenettel, vagy jellemzően már csak szimmetrikus ki- és bemenetekkel. A szimmetrikus jelvezeték - mint ismeretes - több előnnyel is kecsegtet az asszimetrikus egyszerűségét leszámítót előnyével szemben. Az első és nagyfokú előnye a zavar védelem, földfüggetlensége. Ezen felül ami egy ilyen erősítőben engem vonzott az az, hogy meghajtására rendes végfokozat építendő, mint ha hangszorót hajtanánk csak "kicsiben". A készülékeket összekötő vezetékeket, - amit rendszerint fölényesen csak le madzagozunk, is figyelembe kell venni, - és a két készülék között húzódva minden tulajdonsága hozzá adódik a másik készülék bemenetét képező terheléshez. Tehát az egyik készülék kimenetét nem csak a másik készülék bemenete terheli hanem a bemenete és a kábel együtt. Ha korrektül akarunk eljárni akkor nem csak a másik készülék bemeneti terhelését kell figyelembe venni hanem a készülékeket összekötő kábelt is és a csatlakozókat sem szabadna elhanyagolni. Ne feledkezzünk meg ennek jeletőségéről, főleg ha ismerjük az óceánon átívelő első transzatlanti kábel történetét, ahol csak úgy találomra kezdték a kábelt meghajtani, ami elsőre meg is szakadt. Akkoriban persze még nem voltak villamos mérnökök, sem tapasztalat ilyen téren. Tehát, mint ismeretes egy madzagnak mindazon által, hogy ellenállása van még indukciója és kapacitása is lesz. Ezek meg olyan jellegűre torzíthatják már a hangfrekvenciás tartományba eső jeleket is, hogy a teremtője sem ismerne rá. Az a készülék aminek ezt a bemenetére vezetjük azután ezt dolgozza fel, és nem sok esélye van kihámozni a zajjal, reflexiós torzulásokkal terhelt jelből a hasznos információt, vagy is a ZENÉT.
