|
Gyakori kérdések |
|
 Az EA-057-es erősítő jól ismert csöveket használ úgy mint ECC83. Végerősítő csőnek az EL-34-eket. Ezeket a végcsöveket állítólag direkt hangfrekvenciás végcsőnek fejlesztették ki a Mullard-nál. Az EL-34 ősének a Philips angliai leányüzemében fejlesztett EL-37 tekinthető. Ezt a csövet nevezték később EL-34-nek. Mindkettő 25W-os anód diszipációval rendelkezik, de az EL-34 képes a 800V-os anód feszültségre is, míg az előző változat csak 400V-ra. A párhuzamosan kapcsolt EL-37-ből született az EL-38 (6CN6). Előszőr 1958-ban a Philipsnél kifejlesztettek egy sugártetródát EL-36, vagy soros fűtésű változatban PL-36 néven. Ugyan olyan sugártetróda, mint az RCA fejlesztette 6L6. Ez a vonal azonban inkább a későbbi sorvégcsövek családfájának gyökere, és így a közvetlen utódai inkább a(z) EL/PL-500, 504, 506, 508, 509 - 519, és végül a PL523. Visszatérve az eredeti vonalhoz meg kell említeni a családfáról olyan híres típusokat is, mint az EL-152, ami az LS-50 (GU-50) kiváltására alkalmas, vagy az EL-151, EL-156. A közvetlen családfa valamikor 1928-ben kezdődik a Philips F704 triódával majd F443N (1931), a 25W-os végcsöveket nyomon követve ezután az EL-55, PE 06/40 (1940), majd az EL-60 (1946), és végül 1948-ban az EL-37, majd az EL-34 következett vagyis inkább már 1950-től. Persze a fejlesztésre nagy mértékben hatottak a közben szintén fejlesztett 9 illetve 18W-os csövek is. Fiatalkori álmom volt egy ilyen készülék, ami csak fokozódott a HFM olvasgatásával. Aztán egyszer csak leközölték a rajzát szervízcélokkal, hiszen mint konstrukció elavultnak volt titulálva. Ez elindította bennem a vágyat a megépítésre. Mivel mindenből a legjobbat akartam beépíteni, de java részt még azt sem tudtam mi számít a legjobbnak, így hosszas alkatrész gyűjtögetés kezdődőtt, többszöri teljes alkatrész garnitúra cserével. A végső kialakítása is hónapról hónapra változott annak megfelelően, hogy éppen milyen doboz kialakítás tetszett meg. Aztán végül is 2A3-as erősítőt hamarabb építettem mint EA-057-et. De, hogy az álom ne maradjon megvalósítatlan építettem egyet belőle. A kinézetét az akkor kialakított GADGET design határozta meg, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a sokkal "tudományosabb" kinézetű légszerelést alkalmaztam, mint abszolút panel mentes környezet. Tapasztalatként levonható, hogy nem szabad így építeni, legalább szerelő vagy forrlécet kell alkalmazni!  Megszületett tehát a GAD057. A szerelési koncepció miatt az összerakása kissé bonyolult lett ( 9db szabász rajzzal). A saját szórakoztatásomra két EM80-as varázsszem is került az erősítőbe. A HFM-ben közölt kapcsolási rajz nem csak bővült hanem az eleje jelentősen át is alakult. Ebben nem kis szerepe van Vass Andrási Györgynek aki önzetlenül segített és elküldte az EA-057 rajzát, azokkal a módósításokkal, amivel már meg lehetett építeni - ez úton is köszönet érte. A HFM oldalain is ecsetelik a változtatásokat, de messze nem ilyen szintű. Ezen változtatások pedig egyfelől kézenfekvőek, hiszen a szimertikus bemenetet realizáló illesztőtrafó normál otthoni használatban elhagyható. Szintén indokalatlannak tetszik a hangszin szabályozó rész. Mivel a hangszín szabályozó kimarad, indokolatlan az első ECC83 jelentős erősítése is. A Vass Andrási Györgytől kapott rajzban az első ECC83 helyett a kisebb erősítésű és kisebb belső ellenállású ECC82 kapott helyet úgy, hogy a két csőfél egymással párhuzamosan lett kötve, ami tovább csökkenti a kapcsolás belső ellenállását. A többi változtatás inkább alkatrész jellegű vagy is, hogy mivel érdemesebb megépíteni az eredeti helyett illetve az eredetit mire érdemes cserélni. A csatoló kondikat legalább ERO MKT kondikra javasolja cserélni az ellenállásokat pedig 2W-os Philips-re. Itt jegyezném meg, hogy az ECC82 helyén én most 5814A-t használok. ECC82-ként ezen a helyen sem a Tungsram sem az Ei nem váltotta be reményeimet. A Philips 5814A-ja viszont hosszú évek óta kifogástalanul üzemel ezen a helyen.
A kimenőtrafó adatait azóta sem sikerült kiderítenem. Én az akkor még létező BEAG trafó üzemében készítettetem el, de a 15 Ohm helyett 4 Ohmos szekunderrel. Állítólag valami szabadalmazott eljárasú a trafó, bár én különösebbet nem láttam rajta. A legendák is azt rebesgetik, hogy több féle kimenővel is készült, mármint abban az értelemben, hogy kivitelre, tehát tekercs osztás tekintetében és nem mondjuk szekunder terhelés szempontjából. Így aztán ne csodálkozzunk ha esetleg kimenőként a rajztól eltérő tekercs elrendezéssel találkozunk. Sajnos olyan leírásról nem tudok, ahol legalább pár ilyen kimenőt hasonlítottak volna össze hang szempontjából, de még technikai adat szempontjából sem.  Megépítés után nem csalatkoztam benne, sőt sok tekintetben megértem és másnak is javaslom, hogy ismerje meg ha teheti. Párba válogatott EL-34-ek esetén különösebb beállítást nem igényel összeszerelés után rögtön működő képes. Én még kiegészítettem egy varázsszemes kivezérlés indikátorral, ami az én esetemben átkapcsolható a kimenő teljesítmény, illetve a bejövő vonali szint indikálására is. Annak aki szeret kísérletezni érdemes lehet kipróbálni 6L6-al vagy KT sorozatú csővel is (pl. KT-66, KT-88). Ezek ugyanis, mint már említettem sugártetródák, és mint ilyenek a triódához közelebb álló hangkarakterrel rendelkeznek. (A triódák és a sugártetródák csak másodrendű trozitásokat termelnek működésük közben míg a pentódák és így az EL-34 is harmadrendűeket is.) Ez ugyan az illesztetlenségük folytán is és a működésükből következően is pár wattról lemondani kényszerítik a tulajdonosát, de a kapott hang, valószínűleg megéri.
|
| [1] Hifi Magazin #1: | 1979 ősz |
| [2] Jochen Gittel: | Die EL-34-Story |
| [3] HFM 33: | Böngésző rovata, EA-057 kapcsolási rajza |
www.elektroncso.hu » cikkek » a lapteteje
