|
Gyakori kérdések |
|
|
 Az első erősítőm egy EF86 és egy EL84 cső kombinációjából adódó erősítő volt. Ennek tapasztalatait összegzem most. A kapcsolás igen érdekes, és eredetileg a Rádió Technikában megjelent leírás is kiemeli igen kedvező tulajdonságait. Végül is pont emiatt esett rá a választás annak idején a barátommal. Egyszerűsége és a jó vélemények hatására tehát megépítésre került. Az eredeti leírás többször is megjelent a fentebbi folyóiratban (pl. 1975/6) több apró módosítással, vagy kiegészítéssel, sőt az Interneten most is több változatban megtalálható.
Az érdekessége a teljes átfogású negatív visszacsatolás mellett alkalmazott lokális visszacsatolás, amely az EL84 cső katódjáról csatol vissza egy RC taggal az EF86 segédrácsára. A két cső amúgy DC csatolásban van egymással, amivel a lehető legjobb mély átvitel érhető el. Azaz a mély átvitel már csak a kimenő tulajdonságaitól függnek, ezért érdemes nagy keresztmetszetű vasmagra tekercselni. A mi esetünkben egy MÉH telepről beszerzett mag került felhasználásra, ami akkoriban igen jó szerzeménynek minősült, a maga 0,03-os lemezvastagságával. A cikkben annak idején azt javasolták, mint házikészítésű trafó esetére, hogy a nagyobb légréses trafót részesítsük előnyben, és a szekunder tekercset a kettéosztott primer közé kell tekercselni. Egy másik helyen fellelhető leírásban a primertekercs menetszámát 3500 menetben határozták meg 0,035-ös huzalból. Tehát a kimenő adatai így adottak voltak. Ez sokat lendített a megépítésben akkor 1990-ben. A barátom készítette a trafót, de nem bírta kivárni amíg én elkészítem a hálózati toroidot, amit kézzel tekercseltem, és majdnem két hétig tartott. Meglehetett volna hamarabb is persze, mivel minden sort lakkoztam a két sor között legalább egy napnyi száradásnak el kellett telnie. Tehát nem győzte kivárni, így összedobott vele egy ECL86-os kapcsolást. Ebben azonban alaposan elkötött valamit, mert nem szólt. Gyorsan elvitte hát egy másik barátjához, aki TV-szerelő volt, hogy nézze meg, mi lehet a baja. A TV szerelő óvatosságból pont a kimenőt iktatta ki első körben, majd rendbe hozta az elkötést. Az erősítő tehát megszólalt, de valami rádió kimenőjével, és nem a mi általunk összehozottal. A barátom persze erősködött, hogy próbálják ki az Ő általa tekert kimenővel is, ami meg is történt. Mindkettőjük álla le is esett a két kimenő mélyhangjai közötti különbség hallatára. Nem csoda hiszen a javasolt kimenő 6-8 cm2-vel rendelkezett mi meg EI92-esből csináltunk, többmint 10 cm2-es keresztmetszettel. A hálózati trafó megoldása, és a vele szerzett jó tapasztalatok a későbbi erősítőkre is hatással voltak. Ekkor azért választottam a toroid megoldást, mert a toroidnak kicsi a szórt mágneses tere, így a kimenőtrafókhoz közelebb rakható, mint az EI vagy M magos. Természetesen a hagyományos is közel rakható, ha a keltett mágneses terek iránya nem azonos a kimenőkével. Ráadásul hatásfoka sokkal jobb azoknál így megfelelően lapos maradhatott az erősítő doboza úgy, hogy a trafó alul helyezkedik el. Az akkori megépítésben legnagyobb nehézséget a doboz elkészítése okozta, ami az erősítőnek otthont adott. Ebben a kiépítésben még része volt az ECC83-al megvalósított „lepke” típusú hangszínszabályzó is. Ez ugyan benne volt az erősítőben, de a szabályozó szervek közép állásban maradtak minden esetben, mert trimmer kialakításúak voltak és sem hozzáférést nem biztosítottam számukra, sem funkciót nem szántam nekik. Pusztán azért került bele, mert azt gondoltam, hogy a kellő érzékenység megtartása miatt szükséges lehet, és hát plusz még egy cső, ami jól néz ki. A költözésem kapcsán ismét előkerült tehát és úgy döntöttem megóvom az utókor számára, mint első erősítő, de át dobozolom, mert a régi kiépítésben annyira brummos volt, hogy semmiképpen nem lehetett használni. A doboz rossz kialakítása miatt, mivel ez okozta a brummot, így a régi - eredeti - doboznak mennie kellett. Emiatt egy kis optikai tunningon is átesett, és ebből már kimaradt a Hi-Fi erősítőket nem jellemző hangszínszabályozó is. A kapcsolás átépítésével derült csak ki, hogy annak idején még is csak sikerült elkötnöm benne valamit, de az erősítő így is remekül szólt és működött, nem kevés sikerélményt adva, ami aztán további építésre sarkalt. Még annak idején az első összerakáskor a táp kialakítása volt a legnagyobb gond és a legtöbb bíbelődésre adott okot, főleg azért, mert a brummal legfőképpen a tápot hibáztattam, és nem a huzalozást. Nem is hallottam még akkor csillagpontos földelésről meg hasonlókról, honnan sejthettem volna tehát ilyesmit. Ezért neki is estem a tápban keresni a dolgot. Az eredeti rajzon a táp a greaz hídról egy 100uF-os elkón keresztül táplálja az erősítőt. Ezt megnövelve még nem kaptam eredményt, tehát beépítettem egy fojtót, ami ugyan azon az oldalon, de egy másik EL84-es A osztályú erősítő sajátja volt. Fojtónak sima neoncsőfojtót használtam, ami tudvalevőleg olyan 5H-körüli lehet. Nos, ez sem hozott eredményt – nem is hozhatott. A végső megoldásban egy darlingtonba kötött BU508A-val kivitelezett stabilizált táp lett felhasználva -a rajzon is ez látható-. Ez kielégítő stabilitást ad az erősítőnek, bár ez már csak az átépítés után derült ki. A BU508-ról érdemes megjegyezni, hogy ilyen felhasználásra csak az A jelű a megfelelő, mert a többi már tartalmazza a védő diódát is, ami a BU508-as hétköznapi kapcsoló üzemű tápegység kapcsoló tranzisztoraként való felhasználásban előny, itt nem. Az erősítőt, amúgy az első APX-100 konfiguráció megszerzéséig használtam, Bolero hangfalaimmal. Ezen a hangfalon soha nem derülhetett ki, a valódi hangja, ami egyébként nem is rossz. Az akkori zenehallgatásaim szempontjából más, tranzisztorosokkal összehasonlítva, félelmetesen jól és dögösen szólt, olyan mélyekkel, amiket addig a Videoton erősítőmmel még loudness, és mélyhang kiemeléssel sem tudtam előállítani, és a csöveseket jellemző meleg baráti hanggal sem. A negatívum valójában nem is szólhat a kapcsolásnak, hanem sokkal inkább a kimenőnek. Ma már persze tudom, hogy a kimenő a leggyengébb pontja ennek az erősítőnek, de azt olyan barátom tekercselte, aki már a végtelen vadászmezőket rója, és így nem cserélhetem le. Azért meghallgattam, más kimenőkkel is és valóban meggyőzően kiváló. A saját példám is bizonyítja, hogy érdemes kezdő építőknek is belefogni, mert biztosan és könnyen után építhető. Remélem a mellékelt képek, segítenek a huzalozásban is. Közben ismét rátaláltam az egyik eredeti leírásra (RT1968/11 440old.) és mivel felmerült az igény rá, ide írom a kimenőről írottakat: 10-12cm2-es vas keresztmetszet ajánlott. Minél nagyobb a keresztmetszet, annál jobbak a mélyek. A tekercsek irányadatai, a primer 3500-4000 menet ∅ 0,25-ös huzalból. A szekunder 100-115 menet ∅ 1-es huzalból. A primert két részre kell osztani és a szekundert közétekercselni. Természetesen a trafó belemezelésénél a lemezeket egy oldalról kell berakni, hogy légrés maradhasson. |
