|
Gyakori kérdések |
|
|
 Az egyik barátom megkért, hogy az általa kitermelt és hozzám elhozott rádió alkarészekből heggesszek össze neki, egy egyszerű és olcsó erősítőt. Az alkatrészek egy régi Philips rádióból valók, illetve vannak még elemek egy - valószínűleg - orion tévéből is. Sajnos a rádió típusát nem adta meg, így ezt nem tudom, hogy miből valók. Abból a szempontból sajnálom a rádiót, hogy ha ennyire jó állapotban meg voltak ezek a részei, valószínűleg a többi darabja is meglehetett és egy restaurálástól jobban nézne ki. Hozott hozzá egy rajzot is, amit a netről töltőtt le. Na jó - volt egy, a rajz alapján össze heggessztett kezdeménye is, ami nem szólt. Az 5. hibánál én is feladtam a keresgélést, és inkább belefogtam ebbe, ami a képeken is látszik. A felhasználható elemek és a csövek is adottak voltak, mert mindent kaptam, de új csak a két ECC83 volt. A falapot is adta, mondván ha beválik kap majd egy dobozt is a cucc, de addig nem érdemli meg.Első körben az elhelyezést kellett kitalálni. Ezt mondjuk nagyban befolyásolta, hogy fúrni nem akartam, a lapot, mert ez csak ideiglenes megoldás, így nem ez a fa lap lenne a hordozója a kész erősítőnek. Aztán gondoltam egy merészet, ha a forrléc közepébe befér a novál foglalat akkor oda teszem, mint egy önhordó kivitelben, a forrlécen lesznek az alkatrészek, és így a csövek is. Mint a képen is jól látszik oda fért, bár a rögzítésre szánt lyukak nem könnyítették meg a dolgot és nem is sikerült egyformára a két forrléc kivágása. Mivel hátlapnak egy fadobozos GAD erősítő hátlapot kapott, így a középre szimmetrikus elrendezés kézenfekvő volt, hiszen már a 300B-nél is bizonyította, hogy ez az elhelyezés megfelelő, a két oldalt jól elkülöníti egymástól és ha később külön tápot akar majd bele, azt is könnyű lesz megoldani. Az elkülönítés végül is eléggé jól sikerült csak az egyenirányítók és a táp trafó közösek. Mivel a puffernek használt elkók adottak voltak, sőt a rögzítésükhöz használható leszorító bilincs is, így azok is egymás mellé kerültek. A többi részegység helye ebből már következett. A hangszóró csatlakozókhoz közel a kimenőtranszformátorok, ahhoz közel a végcső és a végcsőhöz közel az azt meghajtó feszültség erősítő cső. Az elhelyezés annyira jól sikerült, hogy később sem kellett módosítani. A szellőskialakítással azt céloztam, hogy a tulajdonosa kellő tapsztalatot szerezzen, alkatrészek hangjával kapcsolatban a kialakítás olyan, hogy bármihez bármikor gyorsan hozzá lehessen férni, akár mérés miatt, akár csere miatt. Így került a csatoló kondi is a forrléc oldalára. Az eredeti rajz nagyon hasonlít a megépítettre, de volt pár dolog ami nekem nem tetszett benne, ezért átalakítottam kissé. Az eredeti kapcsolásban az EL84-et egy ECC83 csőfél hajtja meg. Bár az ECC83 alkalmas erre a feladatra, én mégis inkább ECC82 vagy ECC81-et használnék meghajtásra. A cső viszont már meg volt - és így adott volt - ebből kellett építeni. A kapcsoláshoz azonban elég lett volna egy darab ECC83-is, de az össze eszkábált modelben oldalanként egy cső volt felhasználva, de azoknak csak egy oldaluk bekötve. Mivel ezt pazarlásnak véltem, már csak azért is, mert ugyan az az oldaluk volt szabadon hagyva, ami kizárta azt, hogy esetlegesen ha öregednének a másik oldalba dugva a cső másik felét lehessen használni. Viszont ha már két cső akkor azok csőfeleit párhuzamosan kötve, már az ECC83 is képes bármit meghajtani. A dupla áramhoz, de ugyan akkora erősítéshez fele akkora anód ellenállás tartozik (lásd. földelt katódú kapcsolás, ebből az is kiderülhet, hogy az ECC83-nak ez a beállítása szokásos, alap beállítása). Tehát az addigi anód ellenállás le feleződött. Az eredeti rajzban ez 100k-s volt. Ennek a felét azonban érdemes a pontosabb érték miatt is két 100k-os ellenállás párhuzamos kapcsolásával előállítani. Régebben ezt úgy csinálták, hogy a két párhuzamosan kapcsolt ellenállás egymáshoz képest fordítva voltak bekötve, mert így a bennük keletkező indukciókat csökkentik. Tovább indokolta a dolgot, hogy a két darab 100k-os ellenállást csak egy 0,4W-os és egy 0,6W-osból tudtam összerakni. Mivel azonban nem szorosan egymás mellé helyeztem el, - arra gondolván, hogy mihelyt sikerül kicserélem őket - az előbb említett indukció csökkentés elmarad, viszont a nem egyenlő hőterhelés miatti melegedésnek jobbat tesz, ha nem egymást melegítik. (Ha valaki utánna számol annyira nem vészes a dolog valószínűleg egy darab 0,4W-os is vígan megférne ezen a helyen, de akkor is!) Ennek ellenére az ECC83-at még mindig sokalom ide, mert majdnem 25-szörös a fokozat erősítése. Így az erősítő érzékenysége meglehetősen nagy már 1V-os bemenő jel is túlvezérli a feszültség erősítő fokozatot, emiatt jól használható még a CD-k 2,5V-os kimenetét megelőző korból maradt hang játékosok, mint a lassan elfeledett kazettás deck-ek és hasonló állat fajták hangosításához is. A végcső beállítása is ezen a feszültségen, adatlapi beállítás. A kimenők adottak voltak, és a bekötésüket is a rádió szabályozta, mert a segédrács ellenállása már a trafókra forrasztott volt. A másik módosítás a tápot érintette, mert a rajz szerint nem volt fojtó a tápban. Nekem viszont adott volt a modelben alkalmazott két kisebb kimenő, amit így mindjárt fel is használtam, a tápban fojtónak. A kimenőtrafón ilyenkor értelemszerűen a primert kötjük be, és a szekundert ( a hangszóróra menő) szabadon hagyjuk. Mivel a táptrafó is adott volt és így a használható feszültségek is, sőt az egyenirányítóból is csak félvezetőset használhattam a táp alkatrészeit ennek megfelelőre kellett alakítani. A hálózati trafó adatait persze nem ismertem, így fokozatosan alkult ki a táp, mert a trafót az erősítővel terheltem ahhoz, hogy tudni lehessen mekkorát esik a feszültség, üzem közbeni árammal terhelve. Használat során a trafó így is 30 fok feletti. Érdekességként megemlítem, hogy a tekercsei közé egy bimetálos túlmelegedés gátló (hőbiztosíték) is be van szerelve, ami túlmelegedés hatására megszakítja a primer kör áramát. Az első bekapcsoláskor arra voltam kíváncsi, hogy mekkora emittáló képességűek a végcsővek, mivel azok még a rádióból valók voltak és a tulajdonosuk semmit nem tudott felőlük. Tehát az EL84 vezérlőrácsát fixen lekötöttem a földre és bekapcs. Bemelegedés után szépen be állt a katód feszültség 7,98V-ra, illetve 7,64V-ra, amivel mindkét csővet jónak minősítettem. Az építésnél ahol csak lehetett a nálam alapnak számító 3W-os 1%-os fémréteg ellenállásokat használtam. Na nem azért, mert a csöves technika ekkora pontosságot követelne meg, hanem mert ezeknek az ellenállásoknak van egy csomó számomra és a csövek szempontjából is előnyös tulajdonságuk. Mégpedig az, hogy nagyok így a viszonylagos nagyfeszültség még erőssebb páratartalmú helységben sem űtné át őket. A 3W pont elegendő ahhoz, hogy termikusan olyan stabilak legyenek, hogy a hasznos jelhez a lehető legkevesebb termikus zajt adják. A pontosságuk éppen arra megfelelő, hogy az erősítő két csatornája közötti eltérés ne legyen jeletős és mind e mellett olcsóak is. Így aztán ebből készültek a katód ellenállásoktól kezdve az elkók kisütéséről gondoskodó ellenállások is, de a tápban a feszültség csökkentő ellenállások is ebből vannak. Hát igen az ECC83 anód ellenállásai nem, mert nem voltak ebben az értékben, de semmi (és senki) nem lehet tökéletes. Az erősítő klasszikus csillagpontos földelésű, a földelés a két oldal táp elkóit összekötő 1,5-ös tömör réz vezeték, de nevezhetjük a tudományosabb föld sínnek is. A nagyáramú csillag pont és a kisáramú csillag pontok jól elkülönülnek. A nagyáramú föld pont - a már említett elkókat összekötő föld sín, míg a kisáramú a forrlécen lett kialakítva. Minden táp vezeték 0,5-ös keresztmetszetű extra sűrű szövésű sodrott rézvezeték, hogy a kellő keresztmetszet meg legyen. A bementi RCA csatlakozókról a jel egyeres árnyékolt réz kábelen jut a feszültség erősítő ECC83 rácsára. A táp elkói adottak voltak, és mivel meg volt még a kapacitásuk, így nem is váltam meg tőlük, az öreg kondik sokszor jobban szólank mint a maiak, főleg ha azok kommersz elkók lennének. Így is fel kellet használnom két újabbat a C7 helyére, mert oda nem volt a rádióé elég. Az erősítő katód hidegítő elkókból is jókat kapott mert extra kicsi ESR-ű példányok, amik ráadásul jól bírják a meleget. Azért én óvatosan bántam velük, és a cserélhetőség miatt felülre kerültek ugyan, de a lehető legtávolabb a csövek melegétől. A csatoló kondi szintél alap, mert mint a képeken is jól látszik zöld ERO. Mivel a meghajtó fokozat így párhuzamosan kötve elegendő tartalékkal bír az EL84 rácslevezető ellenállását kellően kicsire választhattam (adatlapilag ez nyugodtan lehetne 1M-ás is), hogy a használt nagy értékű csatoló kondit (220nF) gyorsabban kisüthesse. A nagy kondinak köszönhetően a mélyek is meglegyenek, és az ellenállásnak köszönhetően ne lustuljon el a magasaknál sem. Bár a magasak valószínűleg a kimenőn elbuknak, mert ha figyelmesen megnézzük a kimenő csak egy kettő osztott kimenő nem pedig több részre bontva, bonyolítva. A bekapcsolás után szépen muzsikált, bár én csak a teszt hangfalaimon hallottam (Orion Bolero még mindig) a mélyek igen rendben voltak és a többit meg úgy is a hangfalam adottságai korlátozták. A mérések eredménye képpen egy korrekt kis erősítő lett. Ezzel az összeállítással a mért brumja pont -60dB volt, ami igazolta a jó kialakítást. Érdekes volt megállapítani, hogy mennyit számít az, hogy a trafó magját le kell földelni. A négyszögjeles mérés is az adott körülményekhez képest korrekt. A trafó olyan 7-8kHz környékén lehanyatlik, de ettől még hallgatható. A tulajdonosa azóta egyre nagyobb megelégedettséggel hallgatja, most már eltelt egy kis idő az új 12AX7 is kezd bejáródni és a forrasztások, alkatrészek is. Még egy pár hét és kezdődhet a kondi teszt. |
