|
Gyakori kérdések |
|
|
A 90’ évek elején kezdtem el az elektroncsövekkel foglalkozni. Az eltelt időszaknak tapasztalatait szeretném átadni.
A történet egyszerű: Szerettünk volna egy klasszikus kapcsolástechnikájú együtemű 30-40W-os, A-osztályú de nem „utcai” erősítőt csinálni, aminek jó a „hangja”. Már itt el kellett köszönni 2A3 / 6B4G / 300B típusoktól , mert a paralel SE-et helyből kizártuk, maradtak a 211 / 845 -ösök, de ezekből már akkor is volt egy tucat a „piacon”. Maradt a 308 / 212-es, melyek brutális 275W-os anóddisszipációjukkal mint lehetséges típusok szóba jöttek. A 212-est kipróbáltuk, de meghátráltunk a cső fizikai méretei, illetve a 150 - 180mA-es 1,5kV-os tápfeszültség miatt. (nem tudtunk az akkori műszaki lehetőségek mellett megfelelő kimenőtrafót csinálni) Ezzel a csőtipussal azóta már több SE erősítőtt is forgalomba hoztak sőt egyes „szerényebb” körülmények között élő barátunk A1 PP rendszert is épített. A sors és a véletlen akinek a neve „nem a szerencse” a kezünkbe adta az első GM-70 est. Ez az orosz (vagy „szovjet”) cső amit az Uljanovsziak gyártottak, lenyűgözött mindenkit. Az orosz csőgyártás teljes palettáját a mai napig sem sikerült teljes egészében áttekinteni. A gyártási helyeket tudatosan „szétszórták”, a technikai, műszaki paramétereket kis pontatlansággal adták közre, illetve szándékosan visszatartották. A gyártás mindig is a hadiipart szolgálta ki, de ezzel a technikával igen magas műszaki tartalmat produkáltak, mivel még „lopakodót” is tudtak vele „fogni”.
A cső 125W anóddisszipációjú, 20V–os nem felezett fűtésű, és erősítési tényezőjét tekintve a két amerikai típus közé esik: 6-7. Az anódgeometriája brutális, szerintem 150W-os disszipációt is lazán kibír. Nagyon egyszerű de végtelenül jó az anódkontaktus megoldása, kivezetése. (a 211-es régebbi példányai 100 órás üzem után „elszikrázták” magukat)
Ez volt a kezdet melynek első összegzése a GLASS AUDIO 2000/6 utolsó számában megjelent „TRADITION” című cikk lett. Ennek érdekessége az induktív anódterhelésű 300B-s hajtás volt, illetve a vágott magok területén szerzett pozitív tapasztalatok. A 300B-s induktiv terheléssel történő hajtás, mint az mérésekkel visszaellenőriztük 300kHz fölé tolta a meghajtó fokozat -3dB-es pontját ami felülről nem határolta a rendszert illetve megfelelően alacsony hajtási impedanciát biztosított a végcső részére. Ez volt a trafóanyag ismereti „tanfolyamunk” első nagy lépése. Megismerkedtünk a szemcseorientált (Grain oriented) anyagminőséggel és azzal hogy mennyire számit a „vastagság” pontosabban a felhasznált szalag vastagsága. Kezdtük a 0,1 mm-essel, folytattuk a 0,05 mm-essel, az EILOR gyártmányai voltak, majd egy újbóli véletlen okán („az életben nincsenek véletlenek”) meghallgattunk egy VAC 0,025-mm-es vágott mag garnitúrát. Ezen a ponton meg is álltunk, beszerezhetetlen. De ez volt a legjobb. A GM-70-et fix előfeszültséggel állítottam be. Itt egy kicsit elidőznék. Nagyon nagyra becsülöm a Japán Audio alapszemléletét. Egyszerűség, precizitás és az állandó törekvés a mindenkori kapcsolás tökéletesítésére. A felhasznált anyagok tekintetében állandóan próbálkoznak a lehető legjobb hangminőségű alkatrészek és transzformátorok kipróbálására. Számos név a magyar audió egén mint „állócsillag” ragyog, de hagy említsem meg, hogy Japánban azért más nevek, és más kapcsolások sokkal nagyobb becsben állnak.
Kiyokazu Matsunami úr 1996-ban publikálja a kapcsolást. A kapcsolás meghajtó része a 80-as évek elejétől "formálódik". Napjainkban is "él" mert 300B-től , 211, 810-es meghajtásánál is használják. Végtelenül egyszerű, egy, két fokozatú meghajtó áramkör, a másodikba egy "mágikus" fokozatközti trafóval, a Tango NC-14-essel, ami mondhatni ma már klasszikus. A végcső ,a 845-ös család britanniai sarja, NT-36. (Ez a cső ma 2000; USD -ért is csak nehezen szerezhető be.) A végcső munkapontját katódellenállással állítják be. A kimenő a Tamura gyártmánya F-2013-as (ha az interstage Tango, akkor a kimenő legyen Tamura). A direkt utánépítés a trafók és a végcsövek tekintetében szerény 6000; USD-t (1,2 m forint) igényelt volna, ami azért egy kicsit túlzónak hat egy magyar pénztárcához. Ezen a ponton került a képbe a GM-70-es a maga 125W-os anód disszipációjával és elérhetőségével. Az NC-14-es forrástól és a szállítás helyétől függően 40-60 ezer forintét beszerezhető. Már a legelején eldöntöttem, hogy ezt a trafót meg kell venni, mert a kimenőt "magyar ember gyereke" is meg tudja csinálni. De, az illesztőtrafó az más ... A kimenő trafó, avagy a lélek mibenléte:
A megépítésről pár szóban.
|
