elektroncso.hu - Fűtés tápegység végcsövek számára.

A régi időkben elegendő volt, egy fűtőtekercset alkalmazni az elektroncsövek fűtése számára, amely a megfelelő feszültséget szolgáltatta a megfelelő árammal. A mai helyzet kicsit más. Az egyik tényező, ami ezt a kényelmes megoldást feladni kényszerített az a villamos hálózati szabványok megváltozásából eredő hálózati feszültség ingadozás. A mai európai szabvány szerint a hálózati feszültség a konnektorban 230V 50Hz-es (ha lakossági egyfázisúról beszélünk). A szabvánnyal az európai unió szakemberei igyekeztek megszüntetni az Európán belüli hálózati káoszt. Ezt olyan ügyesen csinálták, hogy a szabvány megengedi gyakorlatilag mindegyik régi európai feszültség érték használatát, vagyis névlegesen 230V a feszültség, de az minden korábbi feszültségértéket felvehet immáron büntetlenül, mert a szabványban ezt megengedik neki. Ez ugyan segítette az egységesítést és az országok közötti áram kereskedelmet, csak éppen nem barátja a régebbi csöves berendezéseknek. A legtöbb berendezés (ami nem annyira antik) már ellátott feszültség választó kapcsolóval az mondjuk meg is engedi neki a 220V, vagy a 240-et, de a 230-at persze nem. És még ha meg is engedné, akkor is lenne egy probléma. A feszültség ugyan 230V-os, de a valódi konnektorban – ott a falon, ez lehet 230V -15% (195V) és 230V+10% (253V) is. Arra vonatkozólag, hogy ez mennyire változhat is jóval engedékenyebb a szabvány, mint korábban és ehhez még hozzá jönnek a közeli gyárak, háztartások, amelyek szintén rendes vagyis éppen rendetlen fogyasztókká léptek elő, hiszen tengernyi az energia takarékos lámpa, a légkondi, az 'ámítástechnikai berendezés. Mindezek rendszertelenül való le – felkapcsolgatása eléggé megszórja zavarral a hálózatot. Természetesen bejön a képbe az elektronikai szmog is, de az egy másik cikk témája. (itt) Belátható, hogy a hálózati feszültség választó kapcsoló nem teljesen gyógyír ezekre, nem ugrálhatunk fel zenehallgatás közben váltani. Ha a korábban általános megoldással fűtjük csöveinket és pusztán egy tekercsről tápláljuk őket, a hálózati transzformátorról, nem tudjuk elkerülni, a hálózattól függő hol alul fűtést, hol túlfűtést. Erre a korábbi (hőskorban gyártott) elektroncsövek is érzékenyek - jelentősen csökken az élettartamuk. A most fejlesztett elektroncsövek hatékonyabb katód bevonata, igen sérülékeny és a legtöbb gyártó a megadott névleges értéktől csak 5% eltérést enged meg, azt is már úgy, hogy ez már az élettartam csökkenésével jár együtt. Az egyik gyártó publikálta is, hogy a fűtés 1%-os eltérése a cső élettartamában 3%-os csökkenéssel jár. Az 5% feletti eltérést nem is lehet ilyen egyszerűen számíthatóvá tenni, hiszen az összefüggés négyzetes arányú, vagyis mondjuk a 10%-os eltérés valahol már a meredek szakaszán jár a fűtőfeszültség – élettartam görbének. Ilyen körülmények között a csövek ritkán bírják ki a garanciás fél évet is. Természetesen az így agyonfűtött csövek garanciát vesztenek, hiszen az üzemeltetésük során nem lett betartva a gyári specifikáció. A hálózatról -15% és +10%-os eltéréssel érkező hálózati feszültség pont ilyen eltérésű fűtőfeszültséget eredményez a másik oldalon, vagyis a cső fűtésén. Magától értetődően a cső fűtésbeli változása hatással van a hangra is, mégpedig igen kellemetlenül. Az alulfűtés magas hiányossá teszi a zenét, és persze a magassal oda a nagy tér is. A túlfűtés pedig nagyon fényes hangot, erőltetett – forszírozott magasakat eredményez. Igen sejthető a már megépített, gyári elektroncsöves berendezések, mint tikkadt szöcske nyájak szomjúhozzák a megfelelő fűtést, amit egy hálózati feszültség stabilizátor is orvosolni tud. A stabilizátor jól kezeli a hálózati zavarokat is. Ha az erősítőnk hangja estefelé jobban lesz akkor biztosan szükségünk van egy stabilizátorra, illetve azzal egybeépített zavar szűrőre is.

Amikor ez a hálózati probléma még nem volt ilyen égető, és hát a világ másik felén most sem annyira az. Már akkor sem találtam kielégítőnek az egyenáramú fűtésre akkor elterjed megoldásokat. Az biztos, hogy hangra a tiszta váltóáramú fűtésnél nem tudok jobbat. Az más kérdés, hogy tisztán váltóval fűtött végcsövek hangja mindamellett, hogy nagyon életszerű és nagy terek reprodukálását képes megvalósítani, megfelelően brummos is szokott lenni, és zajos is. Esetenként az is előfordul, hogy a zajossága miatt hinni nagy terűnek és részlet gazdagnak, pedig csak zajos. Az általánosan elterjedt megoldásokkal messze nem voltam elégedett. A kézenfekvő következő megoldás a fűtő áram egyenirányítása, ezt valami jó házból származó félvezető diódával meg is tehetjük, az így kapott egyent egy igen nagy elkóval szokás szűrni, majd egy ellenállás beiktatásával a kapott feszültséget pontosan beállítani az adott cső szükségletei szerint, illetve ismét egy elkó, hiszen így mindjárt egy RC szűrőhöz is jutottunk. Az utolsó elkónál nem is baj, ha legalább 10000uF-os, akkor már biztosan nem búg a hangszóró, még ha érzékeny is a kicsike. Ez a megoldás viszonylag jó hangú - nyilván számít, mit kötünk és hová, csak egy bibi van a dologban a bejövő többlet vagy kevesebb feszültség ugyanolyan mértékben többletként vagy kevesebbként jelenik meg a cső lábain, némi késéssel persze amit az elkók okoznak, de a több órán keresztüli alul vagy túlfűtés tisztán megvalósul.

Azt megkerülni, minden féleképpen aktív eszközre vagyunk utalva, az aktív eszköznek pedig van saját hangja. Illetve abból a saját hangjából többet hallat, mint a korábbi egyenirányítós megoldás. Másfelől a szabályozás módja sem hagyható figyelmen kívül (nem kizárt, hogy a mód az, ami a hangra nagy befolyással van nem maga a szilícium kristály a szabályozó belsejében). Korábban sokat játszottam ezekkel. A legkézenfekvőbb megoldást – amelyet gyakran még ma is látok az LM78XX-es sorozat tagjaira bízza ezt a feladatot. Sajnos tényleg ennek van a legrosszabb hangja, mind közül. Az LT108X-es sorozat tagjai már jobbak 1 fokkal, de tényleg csak annyival. Persze ilyenkor már felvetődnek elvi kérdések is. Mert ha szabályozó, akkor nem lenne mindegy, hogy a szabályozás miként valósul meg. A szabályozó mit is figyel és a beavatkozás miként is zajlik le. Alapvetően kétféle szabályozás lehetséges, az egyik áram generátoros jelleget ad, a fűtő tápegységnek, vagyis a beállított rajta folyó áramot igyekszik tartani. Ezt úgy próbálja, hogy a feszültséget növeli, vagy csökkenti a kimeneti ponton az áram állandósága érdekében. A másik természetesen a feszültség generátoros megoldás, ahol az áramot változtatják a feszültség állandósága érdekében. Sajnos a fűtőszál még véletlenül sem igazi ellenállás, és így nem is várható tőle az ellenálláskénti viselkedés. A fűtőszál egy fémszál, mint az izzólámpa izzószála, hidegen nyolcszor vagy kilencszer is kisebb ellenállásúnak mutatkozik, mint melegen. Ugyan akkor nincs annyira, csúcsra járatva, mint az izzólámpáknál, hiszen itt nem kell a fehérizzásig eljutnia, csak a megfelelő hőt kell a katód emissziósrétege számára szolgáltatni. Ez csak 800C^o (700-1150C^o katódtípus szerint) körüli hőmérsékletet jelent oxidkatód esetén. Ebből kifolyólag elég jól bírja a strapát - maga a fémszál. Nem is nagyon találkoztam még elégett szálú csővel, és a túl nagy feszültséget kapott elemes csövek vagy a soros fűtésű csövek kivételével ez igen ritka meghibásodási formája a csöveknek. Mert bár a rosszul kezelt és rosszul fűtött csövek izzító szála törékeny, magát a készüléket viszonylag ritkán mozgatják, és az nem törik így el. (Nem úgy, mint a zenekari erősítőket, talán ezért is lett általános, hogy a cső garanciális idők ahelyett, hogy növekedtek volna a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, lecsökkentek fél évre.) Ami könnyedén megsérül az sokkal inkább az emissziós réteg, ami a szálon van. Könnyedén belátható, hogy igazán és tisztán egyik megoldás sem tökéletes, a hideg szál és a meleg szál közötti jelentős különbség, minden szabályozónak megfelelő elfoglaltságot biztosít. Mégis a tisztán áramgenerátoros megoldás könnyedén szál szakadást okozhat, az ideális a feszültség generátoros megoldás úgy, hogy van benne áram korlát is. Amennyiben a cső közvetlen fűtésű további mókát eredményez, hogy a cső árama is bele játszik a fűtőkör szabályozási hurokjába és állandó munkára készteti a szabályozót, hiszen a szerencsétlen nem tudja, hogy a zenét nem kell kiszabályoznia. És még egy jelentős hátrány egy rendes végcsőhöz a fűtés szabályozása jelentős hőtermeléssel is együtt jár, a szabályozó áramköröket igen rendesen meg kell hűteni! Sajnos néhány szabályozó, amikor meghal, a félvezetők sajátosságai szerint teszi azt, vagyis drót lesz. Igen gyakran találkoztam javítás során meghalt 7805-el 300B fűtésénél - ami így meg halva keresztül engedte magán a bejövő feszültséget, ami akkor ott éppen 9V-al fűtötte a csövet 5V helyett.

Már több mint tíz éve használok az erősítőimbe kapcsoló üzemű tápegységeket. Mindenféleképpen sikeresen, több félét is kipróbáltam. A korai változatok pc-kben használt kapcsolóüzemű tápegységek voltak, amelyek közvetlenül a hálózatból állították elő a szükséges feszültségeket. Könnyű dolgom volt, mert ezek jól megtervezett, és kipróbált tápegységek lévén soha nem okoztak csalódást tették a dolgukat és teszik mind máig. Van amelyik már több mint tíz éve. Pár hátrányt azért meg kell említeni, ezek a korai szabályozók 40-50kHz-esek csak. A jobb változatokat használtam, amelyek még passzív szűrőket is használnak a kimenetükön, az oszcilloszkóp kivételével nem is vette eddig észre a kapcsoló freki kijutását a hangszóróra, senki. A hangjuk is nagyságrendekkel jobb és elég közeli a tiszta váltóhoz. A méreteik azonban nagyok, kell nekik a hűtés, és én személy szerint nem bánnám, ha lenne a szabályozó elem előtt egy transzformátor pusztán csak a leválasztás miatt. Vagyis jobbnak látnám a primer oldali szabályozás helyett a szekunder oldali szabályozást. Sajnos a mai pc-tápok ilyen felhasználásra már nem alkalmasak, csak az ipari tápok képviselnek megfelelő minőséget. Hol vannak már azok a csodálatos XT tápok, amik képesek voltak felpörgetni egy MFM winyát, a maga 8A-es áramfelvételével induláskor. Könnyedén meglehet, hogy a modern kapcsolóüzemű táp áramkörök (nem pc tápok) magasabb frekvenciáikkal elcsábítanak, és mégis csak készítek egy tisztán kapcsolóüzemű táppal működő csöves erősítőt. (Volt egy – két kísérletem erre nézve, de az akkori tápok nem váltak erre be.) De mindezek előtt olyan tápot kellett készítenem, amely megfelelt az új szerelmemnek is, vagyis kezelni tudta az öreg csövek 2,5V-os, vagy éppen 4V-os, esetleg 5V-os, de leginkább 6,3V-os, 10V-os fűtését, és persze ritkán, de a 12,6V-ost is. Úgy, hogy magához az áramkörhöz ne kelljen nyúlnom jumperes kialakítást használtam. Érdekes látvány is az erősítőben felragasztott kotta a fűtés jumpereléshez. A jumperes megoldást csak a korai változatoknál és azoknál a változatoknál használtam, ahol normális, hogy a csőcserélgetéskor behelyezett csövek csak fűtésükben térnek el.

Tehát megteremtődött az univerzális szekunder oldali kapcsolóüzemű tápom. Jó ideig eltartott mire megfelelőt integrált áramkört találtam erre a célra. Bár már jó néhány éve használom KIT-et mégis csak most készítettem belőle, mert több esetben is felmerült annak kérdése, hogy olyan készülékekbe, amelyek még nem rendelkeznek immunitással a hálózati feszültség ingadozásaira utólagosan is beépíthető legyen. (Ezért nem került rá a panelra a hűtőborda!) Az áramkör nagy integráltságú monolit áramkör az LM26XX családra épül. Nincs benne nagy trükk, mint tudjuk a trükkök nem oldanak meg semmit, csak látszatra. A fűtés esetén a látszatmegoldások éppen garanciavesztést és rossz hangot okoznak. A kapcsolás maga az IC alap kapcsolása. Kis csöveknél az LM2676-at használom, ami 3A szolgáltatására képes. A végcsövek számára az LM2679-et, ami 5A-re képes. A két áramkör láb kompatibilis, tehát ugyan abba a panelba egymás helyére betehetőek. (A családnak már létezik egy újabb változata is, ami 500kHz-es és picivel jobb, mint a jelenlegi, még sem ahhoz készítettem a KIT-et, mert kétszer annyiba kerül, nagyon nehezen beszerezhető és még nehezebben forrasztható fel otthon).
A KIT igyekszik messze menően figyelembe venni a csöves erősítőkben fellelhető igényeket és az alábbiakat tudja:

260KHz-es kapcsolási frekvencia.
A 92%-os hatásfoka miatt alig kell hűteni.
Csúcsáram korlát 3A től 7Aig (a '76 2-5Aig), így a fűtőszálat nem terheli túl.
8V-40V-os bemeneti feszültség. A bemeneti feszültség ingadozása a kimenetire 0,1% alatti.
1,25V-tól beállítható kimeneti feszültség.
Kisebb, mint 25mV-os riple. (A kapcsolgatásból eredő feszültség tüske a kimeneten 0,005%)
A kimeneti feszültség +-2%-os garantált tartása terhelés változása mellett is. Nekem eddig 0,36%-on belül volt.
Működőképes -40C^o - +125C^o -ig. A teljes hőmérséklet spektrumban a kimeneti feszültség ingadozása maximum 0,25% körüli.
Hőmegfutás ellenivédelem, a tápegység belső kialakítása révén bármiféle hiba esetén a kimenetet a GND-re húzzan ami abszolút megvédi a fűtött csövet.
Lágyindítás. A lágyindítás különösen előnyös mivel a fűtőszál kezdetben még hideg, a lágyindítás hatására lassan melegszik fel, és azzal együtt lassan áll be a végleges ellenállása. A hideg szál nehezen viseli, ha nagy árammal és feszültséggel ostoroznánk. Az izzólámpák jelentős része is mindig a bekapcsolás pillanatában szakadt meg, amikor a még hideg szálat éri és terheli túl a hálózati feszültség. Az izzólámpáknál ezért használnak null átmenetnél kapcsoló eszközöket. Természetesen, ez csak egy megfelelő anódfeszültség késleltetésével együtt igazán eredményes. (Figyelem! Ha nem használunk anódfeszültség késleltetőt, csökkentsük le ennek a késleltetésnek az idejét minimálisra!)
A teljes panel csúcsáramra (8A) méretezve.
A panelen párhuzamosan kapcsolt kapacitások elhelyezésére van lehetőség, az ESR további csökkentésére és a fűtött csőnek megfelelő kapacitás kialakítására 3-3db kondenzátornak van hely. Akár SMD akár lábas jószágok számára is.
A szabályozó alkatrészek az alacsony impedancia és a káros induktivitás féken tartására SMD kivitelűek.
A panel képes a forrasztás nélküli ezüst drótos huzalozási technológiával is együtt működni.
A szabályozó IC állva (a panelra merőlegesen állítva), illetve fektetve (a panellel párhuzamosan) is szerelhető, így nagyobb teret biztosítva az utólagos beépítés számára.
A panel tartalmazza az egyenirányító diódák számára is a helyet. (TO tok és DIO tokos diódák számára is.)
A panelen helyet kapott egy feszültség ellenőrző LED is, megkönnyítve a hibakeresést.
Precíziós trimmerrel állítható kimeneti feszültség.
A panelen használhatók a fix feszültségű IC-k is (3,3V , 5V , 12V)
A panelen helyet kaptak a fűtés közepelését szolgáló teljesítmény ellenállások, akár SMD kivitelben is.

A fűtés tápegység kapcsolási rajza.

A KIT összeszerelése.

A fűtő tápegység paneljai, a panelt beültetés előtt ellenőrizzük.

A kapcsolás igen egyszerű ennek megfelelően a panel sem túl bonyolult. (A fűtés tápegység teljes kapcsolási rajza: pdf) Az összeszerelést kezdjük a panel ellenőrzésével. Esetenként sorjás, ezt egy éles késsel vagy reszelővel távolítsuk el. Alaposan nézzük meg, nehogy az ott maradt sorja zárlatot okozzon. Kövessük a méretbeli beültetés logikáját és a kisebb felületszerelt alkatrészekkel kezdjük a beültetést. Az smd alkatrészeket érdemes úgy beültetni, hogy az egyik forrpontjukat meg ónozzuk a pákával majd csipesszel az alkatrészt a melegen tartott ónba nyomjuk. Amikor megdermedt, megónozzuk a másik kivezetést is, lehetőleg úgy, hogy a páka már melegen tartja a kivezetést is és panel pontját is. Ekkor az ónból kiolvadó folyasztószer hatására az ón végig fut az alkatrész és a panel ónozott részén, jó forrasztást és kontaktust biztosítva. Nem véletlenül emeltem ki ilyen részletesen a forrasztást, hogy a tapasztalatlanabbak is biztosan jó forrasztást csinálhassanak, hiszen itt a rossz forrasztás végzetes lehet. A megfelelő áram biztosítása érdekében a nagy területeket a tervezésnél egyben hagytam megnehezítve ezzel az elkók negatív lábainak beforrasztását, de sokat javítva az áram veszteségmentes vezetését. Ez megnehezíti kissé az összeszerelést, de pont ezért is javaslom, hogy jó pákával fogjunk hozzá, türelmesen fel kell melegíteni a forrasztási környezetet úgy, hogy ne melegítsük túl magát az alkatrészt. Kezdjük tehát a beforrasztást a c4-es bemeneti kerámia kondenzátorral, majd a c5 boost kondenzátorral és folytassuk az r3 áram korlátozó ellenállással. Az áram korlátozó ellenállás jelen értékével a maximális áramot engedi meg, ez kb 6, 6,5A-es csúcs. Ezt a fűtőszál (300B) még könnyedén elviseli. Kisebb csöveknél esetleg lehet ezt lejjebb korlátozni pl. 8k2-os ellenállással 4A-re. (Figyelem! Ez nem azt jelenti, hogy a csövön fog 4A, vagy 6,5A folyni, pusztán a kapcsoló elemen a FET-en! Az ellenállás értéke számítható a 37,125/(áramkorlát*1,5) pl. 37,125/(4A*1,5)=6,1875kOhm)

A fix 5V-os feszültségű összeszerelt táp, egyenirányítók nélkül.

Meghagytam a helyet a c6 smd számára is, de az én változataimban nagyobb kapacitást használtam, elkó méretű kondenzátorokkal állítom be a lágyindítás időtartamát. A jelenlegi értékkel (100uF) kb. 40-50s alatt indul és éri el a táp a megfelelő kimeneti feszültséget. Ez az idő feltételezi, hogy a készülék már rendelkezik késleltetett anódfeszültséggel. Ha a készülék még nem rendelkezik ilyennel, építsük azt ki, vagy vegyük sokkal rövidebbre a lágyindítás idejét, vagy iktassuk azt ki. Ez utóbbi esetben hagyjuk üresen a c6 helyét, illetve a gyári szokásos értéke az 1nF-os kondenzátor. A késleltetés igen hasznos, hiszen a teljes terhelés nem folyik át a még hideg fűtőszálon, hanem először csak kis feszültséggel terheli, aminek hatására melegszik a fűtőszál és ezzel együtt növekszik az ellenállása is. Ez nagyban megnöveli a szál élettartamát. Figyeljünk arra, hogy ezt ne tegyük tönkre azzal, hogy a lassan melegedő katódot kezdjük terhelni az anód árammal, hagyjunk időt arra, hogy a katód felmelegedjen, és csak azután kapcsoljuk rá az anódfeszültséget, amit szintén érdemes lassítva felépíteni. A hybrid2 bekapcsolás késleltető ezt úgy oldja meg, hogy figyeli a fűtések meglétét és csak azután kapcsolja be az anódfeszültséget előállító áramköröket. Így bármekkora késleltetést állítunk is be azt biztosan megvárja az anód feszültség bekapcsolása.
Ültessük be az smd ledet, és a hozzá tartozó ellenállást az r6-ot. Az r6 értéke a rajzon nem meghatározott, mert erősen függ a kívánt kimeneti feszültségtől és a kívánt fényerőtől. Én a minimális fényerő híve vagyok, így például 5V-os kimenet esetén ide 1k-s ellenállást szoktam tenni. (De 270, 330, 470, 560 ohm is kiváló, a kisebb érték nagyobb fényerőt ad. Az ellenállás számítása is egyszerű r6[Ohm]= (Vki-1,8)/0,005).

A fix 5V-os feszültségű összeszerelt táp, beültetett egyenirányítókkal.

Nagyon fontos, a tekercs beforrasztása kritikus a táp minőségének szempontjából, először futtassuk be a panel tekercsnek szánt felületeit ónnal. Ónozzuk meg a tekercs kivezetéseit is. Helyezzük a pákát a panelen kialakított szigetre és nyomjuk rá a tekercset. Amikor már mindkettő elég meleg a két ónozás összekapcsolódik. Ismételjük ezt meg a másik oldalon is, és az utolsó pillanatban az elsőre forrasztott kivezetést ismét felmelegítve biztosíthatjuk a megfelelő elhelyezkedést, és kontaktust a tekercs számára.
Ültessük be a retesz diódát d1-et. Itt is fontos a jó forrasztás. Ha átmenő lábas diódánk van, figyeljünk arra, hogy úgy ültessük be, hogy a panel felett álljon, ne ültessük le a panelre. Ezt több ok miatt is fontos. Általában sem illik a panelre közvetlenül rá ültetni alkatrészeket, mert működés közben az alkatrész jobban melegedik, mint a panel, és így gyorsabban tágulhat ki, mint hogyan a panel azt tudná követni. (De nem akarja, mert a nagyobb felület révén a panel jobban hűl, és emiatt nem is olyan mértékű a hőtágulása.) Gyengébb esetben a forrasztásos kötés mechanikai igénybevételnek lesz kitéve, rosszabb esetben az alkatrész maga eltörik. Mivel az egész tápegység jelentős áramokat szállíthat, ebből eredően a felmelegedés gyors és nagymértékű is lehet. Figyeljünk arra is, hogy a dióda és a tekercs háza között legyen legalább egy mm-es hely, ne érjenek össze. Kevéssé hassanak egymásra a melegeikkel és a tekercs köré tett szellőző lyuk el tudja látni feladatát a tekercs hűtését.
Amennyiben fix kimeneti feszültségű ic-t használunk, ültessünk be az r2 helyére egy 0 ohmos átkötést. Ha állítható feszültségű áramkörünk van, be kell ültetnünk az r1-et, és vagy a fix értékű r2-t, vagy a precíziós trimmer potenciométert. A precíziós kivitel több szempontból is fontos, egyrészt a több fordulatos beállíthatósága biztosítja a pontos feszültség beállítást, másrészt biztosítja, hogy a csúszka ne hagyja el a pályát ezzel megfuttatva a kimeneti feszültséget, és esetleg tönkretéve a csövet. A rajzon megadtam pár értéket a kívánt kimenőfeszültség és a hozzá tartozó ellenállás értékre. Az ellenállások értékei számolhatóak R2=R1((Vki/1,21)-1); Vegyük figyelembe, hogy a felhasznált ellenállások értékei meghatározzák a táp kimeneti értékeit is, pl. ha 1%-os ellenállást használunk r2 és r1-re ne várjunk jobb eredményt a kimeneten. Vki+-1%. A beállított érték azután már állandósul tehát az alkatrésznek megfelelő eltérést már pl. 0,1% al tartja a bemeneti ingadozáshoz képest stb.
Ültessük be az elektrolit kondenzátorokat. A c8 és a c1 hely betöltése kötelező. A többi hely opcionális. A kimeneti kondenzátoroknak jót tesz az ha többen vannak és párhuzamosan vannak kötve, mert így csökken a soros ekvivalens ellenállásuk az ESR-jük. A panelen elég nagy hely van hagyva arra, hogy akár tantál, akár alumínium, akár felület szerelt alumínium elektrolit kondenzátorokat is, de még fólia kondenzátorokat is beültethetünk. Általános szempont, hogy jó a minél nagyobb kapacitás, de az ESR alacsonyan tartása mellett, vagyis jobb a szükséges kapacitást több kisebb kondenzátorból összerakni. pl. 300B 5V-os fűtésére 3db 120uF-os alacsony ESR-ű alumínium elkót használhatunk.
Amennyiben szükséges a panelen hely van az egyenirányító diódák számára is. Ezek legyenek jó minőségű és jó hangú típusok, mindamellett szolgáltatniuk kell a megfelelő áramot is. Nekem egyik bevált nagyáramú típusom a MUR880 vagy a 8TQ100GPBF schottky diódák.
Ültessük be ha szükséges a fűtés közepelő ellenállásokat minimum 3W-os fémréteg, vagy indukciómentes huzal ellenállások legyenek. Szintén ne ültessük le a panelre, mert ezek is melegednek. A speciális smd huzal ellenállások természetesen leültethetők.
Ültessük be a sorkapcsokat, a bemeneti részen sorolhatóak. A panelen a szokásos sorkapcsok mellett a kimenet számára csavaros szorítós kötéssel rögzíthető a fűtés számára 1mm-es vagy vastagabb réz/ezüst egy eres drót. Ízlésnek megfelelően, M3-as csavarral rögzíthető. Ha kissé vastagabb a drótunk érdemes a csavar alátétet kissé meghajlítani, hogy a drótot bent tartsa a csavar feje alatt. Ha rugós alátétet is használnánk csak e fölé (a meghajlított alátét és a csavar feje közé) tegyük, de tehetjük a túloldalra is.
Ültessük be az ic-t amit megtehetünk a panellal párhuzamosan is ha a sasszihoz kívánjuk csavarozni a tápot, illetve állítva ha olyan a hűtőbordánk. Nem kell nagy hűtőborda neki, de valamekkora mindig legyen, mert akkor a hőmegfutás nem tud túl gyors lenni, hogy tönkremenjen, legfeljebb lekapcsol. A borda, és az ic közé rakjunk szilikon hővezetőt és szigetelő tönköt a csavar köré. Vegyük figyelembe azt, hogy a táp más potenciálon lehet mint a sasszi, például egy 300B esetén a borda/sasszi és a táp GND-je között lehet akár 100V feszültség is. Ezt vegyük figyelembe akkor is, amikor a panelt a sasszihoz erősítjük.

REV A panelen az IC 1es és 2es lábát a képnek megfelelően hajlítva kell beültetni

Ismert hiba:

A REV A panelen elkövettem pár apró hibát. A panel hibák javítva kerülnek a felhasználóhoz, és így azok beültethetők a fentebbi leírás szerint. A beültetésnél kell egy apró trükköt eszközölni, az ic 1 és 2es lábát a képnek megfelelően kell hajlítani, óvatosan, hogy le ne törjük hajlítás közben. A komplett alkatrész csomagot rendelő KIT-ben a hajlítást én elvégeztem, azok már úgy kerülnek csomagolásra. Az egyenirányítóknál is szükséges némi mod.

REV A panel forrasztási oldalán az egyenirányítók összekötése nem fért a panelra megfelelő keresztmetszettel, így tömör réz vezetékkel kell azt kialakítani.

Én magam régóta alkalmazom. Az első és egyetlen csalódást a 811-es erősítő révén okozta, amikor a 811-et nem volt képes elindítani. Ha jól emlékszem pedig maximális áramkorláttal próbáltam, illetve ha én felmelegítettem a 811 fűtőszálát, és akkor kapcsoltam rá, a már meleg fűtőszálat képes volt hajtani. A 811 6,3V-os fűtésű az adatlapja 3,75-4,25A-t mond (orosz). Lassan 7 éve használok ilyet, megelégedve jó hangú és strapabíró cucc még eddig soha nem kellett cserélni. (Egyet ugyan kivettem, de nem őmiatta nem indult el néha a táp, hanem a c6 hibájából) Én a 300B-hez a fix 5V-os változatot szoktam használni, annál pontosabban, mint a belső ellenállásai nem tudtam még belőni külső alkatrészekkel, ezért javaslom ezt a megoldást.

Az élesztésnél legyünk türelmesek a beállított késleltetésnek megfelelően a kimeneten a feszültség lassan jelenik meg.