elektroncso.hu - Miért elektroncsöves erősítő?

Ennek a kérdésnek vannak objektív és vannak szubjektív válaszai, természetesen az igazság valahol a kettő között helyezkedik el. Ha már ilyen filozófiai fordulatot veszünk természetesen az igazság mindenkinek a saját igazsága, és annyiféle van belőle, ahányan vagyunk. Ezen eszmefuttatásnak sem lehet célja bemutatni a teljes igazságot, mert az előzőekből következően ilyen nincs. Remélem sikerül azonban a hozzá vezető úthoz kedvet formálni. A Taoisták már régen rájöttek, hogy az út a fontos és nem a cél. Ezt magam is megtapasztaltam, amikor a Camino de Santiago-t jártam. Szerintem előbb utóbb minden ember eljut életében arra a pontra, hogy felemeli tekintetét a mókus-kerék világból, és körbe tekint. A szívében megfogan egy vágy, ami hatására, mint a tavasz, színt kezd vinni az életébe. Természetesen igen gyakran ez nem tudatos, ami nem is hátrány, hiszen az érzelmi gazdagságot csak mérgezi a hétköznapi tudatosság. Az ilyen lelki „ojtást” csak lassan gondosan ápolva lehet kezelni, mint ahogyan a kertész kezeli a fa oltásait. Gyakran olyan mozdulatokban lehet csak felfedezni, mint az olyan szokások megjelenését, hogy a reggeli kávéhoz édesítőszernek egy-egy költeményt csatolunk, vagy egy-egy zenedarabot. Ez a kávé rituáléját felemeli, megnemesíti számunkra és az egész napunk kellemessé, lelkileg emelkedetté válik. A mai világ most kezdi felfedezni, hogy mekkora erő rejlik a rituálékban. És ezek a rituálék egyre inkább a jelenlegi társadalom léleknyomorító „vívmányait” túlélhetővé varázsolják. Csodálatosnak találjuk a Japánok munkabírását és eredményeit, sokak fedeztek már fel párhuzamokat a Japán társadalom rituáléja és eredményei között. Az „nyugati” ember azonban lenézte ezeket, és megpróbált mindent a ráció és a realitás szabályai szerint csinálni. Jól ismerhetjük a helyzetet, hiszen benne élünk. A lelki nyitás azonban jól látszik olyan apró jelekből is, mint pl. a Japán kultúra morzsáit (is) bemutató filmek: Gésa, Az utolsó szamuráj stb.

A Japánoktól egyébként is érdemes lenne pár dolgot megtanulnunk, és saját értékrendünkbe átvenni. Képességeimhez mérten igyekszem figyelemmel kísérni az audió kultúra alakulását. Nem árulok el nagy titkot, hogy a még oly dicső Hifi Magazin idejéből az angol audió kultúra áradt felénk addig manapság a német, amerikai. Magamhoz sokkal közelebbinek tartok jó néhány Olasz és Japán megoldást, mint a fentebbieket. Az én véleményem szerint jelenleg magyar hangzás nincs. A számomra legszomorúbb azonban a hajlam a külföld majmolásra, amivel nem is az lenne a gond, hogy van ha az a fejlődést az utat szolgálná, de sokkal inkább az tapasztalható, hogy a külföld megmondja nekünk mi a jó, mi meg elfogadjuk. Nem akarok messze elrugaszkodni a földtől és a jelen témától, de az a fajta látásmód idejét múlt és megváltoztatandó, és alig várom már ezeket a változásokat. De kanyarodjunk vissza az eredeti ösvényhez.

Nem akarom a közízlést formálni, és nem akarom megmagyarázni senkinek, miért jó a tokaji aszú és hol bujkál benne a kései, őszi napfény aranya, és mit kell hallani egy Zabaleta hárfa játékban, vagy miért jó beülni egy füstös kocsmába Jazz-t hallgatni, és hozzá whiskyt kortyolni persze amerikaiasan jéggel de kísérő nélkül. Hiszen az utána kortyolt hideg tiszta víz csak az ír vagy skót whisky kellemes füstjét erősíti meg az utóízben. Jobb helyeken a kávéhoz kísérőként még ma is adnak egy pohár vizet, ami a kávé zamatát van hivatva kihozni, és ki is hozza, ha semleges ízű ásványvizet kapunk hozzá és nem klóros csapvizet. Azt még kevesebben tudják, hogy a kávé ártalmas hatásait a kísérő víz csökkenti is. Ma már azt is kevesen tudják, és a régiek sem biztosan tudatosak afelől, hogy a magyar szokás szerinti tiszta szilvapálinka, vagy még inkább a tiszteletet neki megadva; szilvórium hatása miben nyilvánul meg. Hiszen eleink a szilvóriumot a reggeli kávék helyett itták és sokáig éltek, azért mert a szilva fényeiben ezüstöt tartalmazván életet hosszabbít és ad. Rendes parasztember a kórházi ágyon felülve majd kilencvenéves korában teljesen természetesen nyúl a szilvórium felé, hiszen ha segít valami az biztosan. Persze sok olyan szokásos dolog van, amin érdemes lenne elgondolkozni. Kevesen tudják azt is, hogy a teát élvezni csak porcelán csészében lehet, és ha nem akarjuk, hogy a tea egyébként mérgező hatása érvényesüljön jó angol szokás szerint tejjel illik inni, és persze azt is kevesen tudják, hogy az angol de végül is bármilyen tengerészek miért rumot ittak és miért nem sört? A rumnak ugyanis melegítő hatása van, míg a sörnek hűtő, hűsítő hatása. A tengerészek tehát sörivással nem sokáig „húzták” volna, a vitorlavásznat. Arról az ízlelő bimbót gyönyörködtető kombinációról meg ne is ejtsünk szót, amikor az igazi earl grey aranyló felszínét a rum csobbanása fodrozza. Mindezeket a –gondolom – triviális rituálékat csak azért írtam le, hogy összehasonlítási alapot tudjak nyújtani a csöves erősítővel előidézhető rituáléhoz.

Hiszen az nem lehet kérdéses, hogy tiszteljük annyira a zene szellemiségét, hogy megpróbáljuk számára a leginkább megfelelő utat biztosítani, hogy fekete - vagy manapság már - ezüstösen csillanó korongjából ismét életre kelhessen. Ez a szövegszerkesztőmből áradó betű tenger tehát azt próbálja megfogalmazni miért a csöveken keresztül áramló zene az, ami megteremti a varázst. Szerencsére már sokak számára természetes, hogy a vörösbort vörösboros pohárból fogyasztva élvezhetjük igazán, és a zenét is, az elektroncsövek által biztosított atmoszféra teszi a zene számára is elfogadhatóvá. Talán furcsa a zene megszemélyesítése, de mint ahogyan a bor is, a zene is él, legalább is, számomra. Jó lehet, hogy a zene életre keltése is csak bennünk történik és nem kizárt az sem, hogy a csöveken keresztül haladó zene azáltal nyer személyiséget, hogy mi a rituálé által életre keltjük.

Az elektroncsövek titkát sokan próbálták már megfejteni. Talán a titok abban rejlik, hogy az üvegcsőbe zárt világ a szellem anyagba zárására asszociál. Hiszen a fűtőszál az embert képező és minden tettét átvilágító szellemet jelenti, a lényeget. A fűtőszálat azután körülfogja az anód, mint ahogyan a szellemet is a lélek. És mindezeket a finom érzékeny anyagokat beburkolja az üveg, mintahogyan a lelket is felruházza a test. Talán érdekes megemlíteni, hogy a vájt (white) fülűek világában a direktfűtésű csövek képezik az „elektroncsövet”. Azt persze nem akarom megmagyarázni, hogy a fenti hasonlat lenne a kulcs ehhez a kérdéshez, de mint láthatjuk, összecseng azzal. Mert a belemagyarázást aztán fokozhatnám azzal, hogy a trióda felépítés szintén összecseng a fentiekkel, hiszen a lélek és a szellem közé helyezett egyéb dolog csak ártalmas és a hallgatóság javarésze nincs is megbékélve a pentódák és tetródák muzsikájával.

Egyébként a vájt fülűek elképzeléseit én magam óvatossággal fogadom, és mielőtt magamra is érvényesnek tekinteném, megpróbálom igazolni azt, ha csak lehet meghallgatással kísérlettel és más „tudományos”-nak nevezett módszerrel. Érdekes felvetődés az is például amikor az anód és a katód (persze a rács is) alakja képezi a vita tárgyát és győztesként a kör geometriájú alakok mutatják a zeneibb hangot. De ha már az érdekességeknél tartunk meg említhető az olyan irányzat is amikor erősítőt a lehető legrégebbi alkatrészekből készítünk. E szerint a legjobb eredményt a régen készült elektroncsövek adják, és lehetnek akár kör, de más alakzatúak is! Tudtommal nem végzett még senki kísérletet vagy legalább vaktesztet sem ez irányban, mert ebből következően a régebbi gyártású (legalább 1930-as évek) elektroncsövek kör alakú anód és egyéb szerelvények révén érhetnék el a legjobb eredményt. A többi szerelvénynek nem nagy valami a kör geometriát teljesíteni, hiszen ezekben az időkben a direktfűtés miatt körgeometriájú katódokat használtak, és kör anód kör rácsokat is jelent. Az eltérés talán csak a végcsöveknél lehet, ahol a teljesítmény miatt ritkább a kör anód.

Természetesen a régi alkatrészeken nem csak a csöveket értik, hanem a trafókon keresztül akár az alkatrészeket összekötő huzalozás anyaga is régebbi készülékekből kitermelt. (Ebben az esetben természetesen nagyon gondosan kell eljárni, hiszen a drótoknak irányuk van!) Ezt a gondolat menetet tovább gondolva azonban igazolva látom az általam már megtapasztaltakat; miszerint nem a kapcsolás technika az, ami leginkább befolyásolja a hang minőségét, sőt a legjobb hangja a legegyszerűbb kapcsolásnak van, feltéve ha megfelelően kivitelezett formában készítjük el. A hangminőségét csak rontani képes a kapcsolás technikai trükk. Valószínűleg ilyen irányba mutat az is, hogy a hangot tovább befolyásolja a felhasznált anyag mennyisége is, a minőségén túl. A konklúzió számomra tehát az, hogy a leginkább követendő a legegyszerűbb spártai kapcsolás technika a lehető legjobb minőségű és a szükséges anyagoknál nem több alkalmazása. Sok tekintetben megpróbáltam ötletes kapcsolást, ami igen gyakran kiváló eredményül szolgált de az út további részben nem kísért, mert a jobb hangfal vagy más komponens cseréjével az ellenkező hatás váltódott ki, és nem javított a dolgon, hanem sokkal inkább rontott.

Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez talán ideje lenne áttérni a technikai jellegű és leginkább objektív tényeket felsorakoztató indokokra. Nem kívánom azonban ecsetelni, az elektroncső illetve félvezető előnyöket és hátrányokat. Tudvalevő, hogy az elektroncső meglehetősen rossz hatásfokú üzem, az sem kérdés, hogy általában ezek a veszteségek az áram számlánk nagyságában mutatkozik meg, ez a hibája azonban könnyebben orvosolható, mint a félvezetők jó hatásfoka, de a zeneiséget nélkülöző hangja. A fentebbiekből már kiviláglik, hogy leginkább kívánatos dolog a puritán kapcsolás. A félvezetős technikából azonban puritán kapcsolás technikával csak iszonyú torzításokat tudunk kicsiholni. A félvezető legjobb képességei a kapcsolásban; mint a van áram, nincs áram feladat megoldására alkalmas. (persze az én véleményem szerint!) Más is így gondolhatta, mert a digitális technika igen fejlett. A számítástechnika, mint tudjuk, a van áram, nincs áram problémájának igen szellemes és szerteágazó megoldása. A vájt fülűek azonban nem igen fogadták be, sőt egy-egy ortodox alattvaló visszatér a schell lakk lemezek birodalmába. Szerintük ugyan is az a bizonyos megfoghatatlan sokkal inkább van jelen egy ilyen törékeny 78-as fordulatú korongon, mint sem a későbbiek felvételein. Számomra is újdonság volt felismerni, egy ilyen meghallgatáson egyszer, hogy a monóban rögzített felvételek is tartalmaznak teret, sőt az a bizonyos „valami” is ott van, benne van. Azt azonban én nem halottam, hogy sokkal inkább benne lett volna, mint a hagyományos fekete korongban. Ha jól emlékszem valami amerikai oldalon olvastam arról egy eszmefuttatást, hogy a digitális technika miként lop meg bennünket, hiszen csak gondoljunk az analóg felhúzós órákra, és a kvarcórákra. A kvarc óra két állapota között a számlapot tekintve nem történik semmi, míg egy analóg óra esetében látható a fél másodperc is, hiszen a mutató a köztes értékeket is mutatja. (persze analóg óraként a hagyományos felhúzós mutatós órákra gondoltak, míg kvarcóraként bármely analóg kijelezésű, vagy digitális kijelzésű kvarc időalapot használó digitális órára.) Sajnos az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hagyományos óra is max. pár állapotot különböztet meg a másodpercek között. De nagyban javul az elgondolás valóságossága, ha tisztán analóg megoldásban gondolkozunk és a meghajtó mű egy villanymotor pl. ami csak fogaskerekes áttételek során hajtja a mutatókat.

Tehát mint látható az egész cikk folyamán sikeresen kerültem a tisztán technikai jellegű leírást, összehasonlítást. Ezt azzal a tudatossággal tettem, hogy rávilágítsak ezzel is, arra, hogy az út a fontos és nem a cél. Az úton minden kicsi állomás fontos, és elkerülhetetlen része és feltétele a következő állomás elérésének. Tehát olyan kérdéseknek, mint milyen csővel milyen kapcsolást, és miért elektroncsöves erősítő és miért nem félvezetős összességében nincs értelme feltenni. Az úton járáshoz azonban hozzá tartozik ez a cső ebben a kapcsolásban, és hozzá az is, hogy a cső személyiségét felfedezve és együtt élve vele több lehetőséget is kipróbálva megismerjük azt. Amikor azonban úgy döntünk, hogy az úton tovább indulunk, érezzük azt a gazdagságot, amit ez vagy az, az állomás már hozzánk tett.

Mint ahogyan a jó szülő is, a legtöbbet gyermekének azzal tehet, hogy a hátteret biztosítja gyermekének, én is ezt a leírást – és az oldalt is – egy jó háttérnek szánom az út megjárásához és mindenkit csak biztatni tudok az elindulás felé, engem számtalan élménnyel gazdagított, és gazdagít most is.