|
Gyakori kérdések |
|
 Olyan 11éves koromban, amikor is az apámmal mennem kellett az eszperantó klubba péntekenként, én minden lehetséges alkalmat megragadtam arra, hogy a számomra unalmas eszperantós klubéletet lecseréljem valami sokkal érdekesebbre ami a szentesi Ifjúsági és Művelődési házban lehetséges volt. A legkiválóbb lehetőséget mindjárt a szomszédos helyiségben működő Magnósok Klubja kínálta, én mint erősen műszaki érdeklődő, menten az elektronika mennyországában éreztem magam, amint besurrantam a magnósok klubjának ajtaján. Egyrészről jó zenék szóltak, és nagyon jól szóltak, másrészről mert a falakat ReVox magnók reklámjai, robbantott ábrái borították. Mind ezek Pálus János az akkori klub vezetőjének köszönhetően, volt így. Valószínűleg akkor plántálódott belém a kivezérlés mérők szeretete, amikor a művház AKAI GX-4000D műszervilágításának fényében figyeltem a ritmusra táncoló mutatókat, miközben a zene áradt a kis Orister erősítőből, sajnos a hangfalakra, melyek a sarokban voltak a földön, nem emléxem, talán valami BEAG lehetett bézs hangszóró védőkkel. Aztán jöttek a magnósok, akik hozták a kazettás magnóikat, - nem sok szalagos magnót hoztak, megbeszélték mi kell nekik, Pálus úr boszorkányos rutinnal fűzte és libbentette a szalagvéget az orsóra és már indultak is a felvételek, volt, hogy egyszerre több felvétel is készült. Itt csodáltam meg és szerettem bele a vákuum-floureszcens kijelzőjű AKAI CS-F-12-be legalábbis a kivezérlés merőjébe (lásd vfd cikk). (A nyilvánvaló szerelmemet az AKAI-kba innen eredeztethető nem is látni olyan ízléses készülék elrendezéseket, gombokat, és tekerentyűket más gépeknél, persze kivétel a ReVox ami szerintem a világ legszebb darabjai pl. B260-S fa oldallap, vfd kijelző, hát szebb mint egy RR Pahantom) . Sokkal később végül is hozzájutottam egy AKAI HX-A3-hoz, amit ma is a legszebb kazettás-magnónak tartok és szívesen nézegetném a lehallgató szobámban – azt persze el kellett adnom, a nagyobb testvérét is, ami akkor és az ára miatt, és ma is elérhetetlen, az AKAI GX-R99.) A felvételek közben pedig beszélgettek és én csodálattal ittam a szavakat. A falakon olyan ReVox poszterek voltak amik egy csillogó, ott minden tökéletes világot hirdetett, nem hogy a szalagos magnók dicsőségét, ha nem egy olyan világét ahol a készülék belsejéről még röntgen rajzok is készülhetnek, mert nem titkos mi van benne sőt ... Pálus úr – igen, érdekes módon a tegezés ellenére az apámmal uraztuk, ami ugye a szocializmusban ez extra respektet jelentett - sokat mesélt a ReVox-ról, akik filozófiája, hogy úgy kell magnót és bármilyen készüléket is építeni, mintha műszer lenne, olyan igényességgel, olyan modul rendszerrel, és készülékházzal mind merevségben mind szerelhetőségben. Ez, a falon lógó poszterek fényében nem is volt kérdés, hogy csak is így lehet. Az alkatrészeket pedig, különösen a tranzisztorokat a ReVox megvette nagy tételben a gyárakból és eltette pihenni tíz évre, majd előszedte és csak ezután mérte, válogatta és építette be. Ennek ugyan nyomát a leírásokban nem találtam, de biztos, hogy volt valami titkuk, mert olyan csöves hangú félvezetős erősítőket mint a ReVox-ok nem hallottam, nem is vállaltam javítását más félvezetősnek csak is ReVoxnak. Ha még is szükségessé vált félvezetős elektronika javítása akkor az apám is és később én is Pálus úrhoz járultuk, rábízva és tudva, hogy annak a készüléknek jobb helye nem is lehetne. A tantálkondenzátoroknak mind csapnivaló hangjuk van, hangfrekvenciás kapcsolásokban, de valami csoda folytán a ReVoxokban mindenütt azok vannak és ott, nekik, valamiért nagyon is jól szólnak.
 Persze Pálus úrnak otthon egy ReVox A77-ese volt, de mikor nála jártam volt neki a csöves G36-s is. Pálus úr az első ReVox magnóját Delhusa Gjontól vette, így az elég nagy relikvia most is. A zenéket a híres Czeglédi Hanglemez udvarból szerezte be a Rákoczi úton, illetve biztosan volt más út is, hiszen jól ismerte például Rákász Bélát is. Pálus úr az 1980-as évben lett a szentesi művház technikusa, korábbi munkahelyéről gyakran kikérték a város hangosításaihoz és amikor átadták az új művelődési házat áthívták a kontaktából, hogy dolgozzon ott lássa el a technikusi feladatokat, a melyeket haláláig kiválóan el is látott, ne felejtsűk el, hogy ez nem csak a művelődési házi teendőket jelentette, hiszen a művelődési házhoz tartozott a Móric Zsigmond művelődési ház, - a régi művelődési ház, a Tokácsli galéria, és a színházterem a Petőfiben. Ez önmagában is sok feladat nem beszélve arról, hogy a városban a nagy hírű Horváth Mihály Gimnázium minden évben színházi bemutatókat tartott, ezen intézmények valamelyikében, valamint így, vagy úgy de a fotó szakkör technikai megoldásaiban is szerepet kapott. Később pont ő ecsetelte nekem, hogy nem kis feladat a három projectoros videovetítők konvergencia beállítása, minden mozdítás után, és hát a videó mozi, azt használta hetente egyszer a pódium teremben. Pálus úr természetesen a videókhoz is remekül értett, amikor végre sikerült meggyőznöm az apámat a 90-es évek közepén, - amikor már mindenkinek volt videója, hogy nekünk is rettentő szükségünk lenne egyre, hiszen a szegedi osztálytársaimtól kaptam volna a filmeket, természetesen Pálos úr segítségével lett egy Grundig VS-200RC magnónk amely akkor PAL/SECAM rendszert is tudott a többi magnó csak PAL-t. Érdekessége volt még ennek a videónak, hogy vonalkódot kellett ragasztani a kazettára, hogy a magnó azonosítsa, a kazetta műsor idejét, amit leolvasva azután a szalag számláló már óra percben írta ki a kijelzőre, hogy a lejátszás hol tart. Pálus úrat már gyerek korától fogva érdekelte a hangtechnika, minden pénzét erre költötte, az első magnója Mambó volt, de közvetlen a ReVox előtt Tertája volt, aminek a fedlapja sose volt a helyén mert így könnyedén állítható volt a fej a mindenkori legjobb hangzásnak megfelelően. Neki mutattam meg az első EL84 SE erősítőmet is, amiről elismerően nyilatkozott, és valljuk be nekem az ő elismerése többet jelentett mint az apámé vagy bárki másé. Magától értetődött, hogy amikor már elérhetővé vált számomra egy AKAI GX-4000D az első utam Pálus úr hoz vezetett, hogy szedjük rendbe mert igen sok nyűgje volt neki, de hát ezért is volt nekem akkor megfizethető, még úgy is, hogy a rendbe rakása is annyiba került mint maga a magnó, igaz pótolva lett a főtengelyére a sebesség váltó gyűrű is. Később aztán lett még egy Philips N4520-as magnóm is, a kettő nagyon sokáig meg volt, akkoriban az üres szalagokat csak egy helyen lehetett Pesten beszerezni már annyira nem gyártották. A NAB adapter akkoriban olyan ritkaság volt és az ára a magnó áránál is több volt, hogy nekem nem futotta rá. Mindkét magnó hangját nagyon szerettem az APX100-akkal pörköltem oda a villanyórának. Egy barátommal jártunk akkoriban ki Németországba, Amiga alkatérszeket szereztem be, ő a bolhapiacon hifi berendezéseket és TV-ket. Az egyik úton megemlítettem neki, hogy kivezérlésmérő szerelmem beteljesedéséhez már csak egy Technics SH-8055 hiányzik, mire mondta, hogy van neki egy fekete és eladó. Az equaliser tényleg gyönyörű sajnos már a hang útjába való bekötése is annyira lerontotta a hangot, hogy az egyik magnót, a jel útjába kellett iktatni csak ezért, hogy az equalizer számára külön utat biztosítsak. Nagy csalódás volt ez, hiszen akkoriban azt tartották, hogy egy equalizerrel minden csorba a felvételen és a hangon kiköszörülhető, az én tapasztalatom viszont azt mutatta, hogy a zenét rögtön és minden tekintetben elrontja még akkor is ha csak átengedi magán. Az Equaliserrel tettem még egy próbát és vettem használtan egy GE-90-et is. Csak a történelmi hitelesség miatt, eredetileg a megjelenésekor új ként akartam meg venni, hihetetlenül drága volt, de annyira szánalmas volt amit az Asztória üvegpalotájában az eladó mint abszolút a vevő felet lebegő jelenség – vagy is annyira lenézett, előadott, hogy akkor a vételt meghiúsította, a márkaboltban tehát nem vehettem meg. Sajnos hangra a GE-90 még rosszabb volt mint az elődje, és akkor már a „paraszt vakítás” – amit tudott, sem okozott örömet, így aztán teljesen elkeseredve eladtam mindet, a szalagosokat is, bár a családi Terta 811-et, - mint apai örökséget, a mai napig őrzöm. Minden esetre akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer még egy csöves ReVox-om lehet, és lett. (Mert ugye a műsor forrásnak mozogni kell, az nem lehet, hogy csak úgy szóljon annak forogni, pörögnie kell, a magnó megtestesít minden mechanikus mozgást egyben, nem olyan passzív mint a lemezjátszó, a digitális készülékek meg … na ugye, egy magnó, az kell!)  Sajnos, még csak a pucolásánál tartok, úgy néz ki messze még a felújításának vége. Így igazi meghallgatást még nem csinálhatok vele, de bizakodom, éppen ezért egyelőre csak képeket és a gép alapvető leírására szorítkozom. A magnó tehát igen impozáns, mint ahogyan a képeken is látszik, a gép jól kitalált, nem véletlenül hiszen félprofinak szánt. Ez azt jelenti, hogy átgondoltnak kell lennie az előlapnak, logikusnak a kezelésnek, hiszen sokat fognak vele felvenni, és lejátszani, kisebb stúdiók, színházak, rádiók használták az adásban és a riport felvételeknél és ez cél is volt, ettől félprofi. Kezdjük azzal ami nagyon látszik, az orsókkal. Mivel a készülék előlapjában kissé domborított az orsók helye, így a megadott méretnék nem lehet nagyobb orsót rátenni, legalábbis egyéb szerkezet felhasználása nélkül. Biztos meg van az olvasóban az a kép ahol külső állványokon talán 1 méter átmérőjű orsókkal is használhatók a magnók. Az orsó méret tehát 10,5”-os vagy is a 26-27cm-es átmérőjű még használható. Az orsó felfogatás az a szorítós megoldás amit a 7”-os orsóknál is használnak, a profi NAB felfogatók is használhatók az ehhez való NAB konverterek segítségével. Ma már 3D nyomtatva emberi áron hozzá lehet jutni, persze a profi alumíniumból cnc-zett és azok nem is emberi árúak. Az orsók között még van egy állítási lehetőség amivel a kis és nagy orsók között választhatunk vagy is a szalag feszítést állíthatjuk. Az orsók alatt a kezelő felület két csoportra osztott aminél a baloldal a lejátszáshoz szükséges nyomkodókat és tekerentyűket tartalmazza, míg a jobb oldal a felvételhez szükségeseket. Részletesebben a funkció választó nyomó kapcsolók alatt (lejátszás, csévélés stb.) van a hálózati gomb, két tárcsából az egyik a monitor kapcsoló ami kimeneti választó is, valamint a magnóba épített monó monitor erősítő hangerő és hangszínszabályozója. A két apró gomb a szalag sebességet állítja. A jobb oldali kezelő szervek a szalag hossz mérő alatt a bemeneti szelektort és a felvételi szint állítót, köztük pedig a felvételi sávváltók. Az orsók között a kivezérlés mérők himbálnak, a szerintem normális álló állapotban.
A hátlapon találhatóak a csatlakozók ami ma már megszokott RCA harang csatlakozók, ami igen nagy valami, ha figyelembe vesszük, hogy abban az időben Európában még a tuchel korszak uralkodott amit én speciel rühelltem. Bár lehet, hogy ez a megoldás a félprofi kategóriában már akkor is elvárás volt., én úgy tudom, hogy hozzánk a japán készülékekkel került be, hiszen ez amerikai megoldás. A bemenetek a hátlap bal oldalán találhatóak, felül a Dioda-nak hívott bemenet ami ugyan 3mV-os (mikrofon vagy PU bemenetnek mondható, 1MOhm), de a csatik alatt van két trimmer amivel az érzékenysége állítható. Alatta a mikrofon bemenet a már említett 3mV-os, illetve egy rádió ami 50mV-os nagyságrendű. Tehát ha mostani jelforrást kötnénk rá érdemes lenne azt előosztóval ellátni mielőtt rákötjük mert nem tudunk belőle annyit leszabályozni, hogy ne vezérelje túl a bemenetet. A kimenetei kb 0.6V-osak (5kOhm) és csatornánként kettő van belőle. A hátlapon kivezetett a belső erősítő és a belső monitor hangszóró is, így lehetővé téve, hogy az erősítőre még vagy másik hangszóró is köthető legyen. Azért van rajta egy tuchel szerű csatlakozó ami a távvezérlőnek van, mert ugye félprofi szinten ez elvárás, hiszen egy kis stúdióban is a magnó elindítása és megállítsa már a pultról történik. Ebben a kategóriában alapnak mondhatjuk elvárásként a 3 motor és a 3 fej követelményét amit a G36-t tud is. Az alaplemeze ugyan nem öntvény viszont a sokak szerint felesleges doboz pont ezt merevíteni van a magnóhoz és hát a csöveket is eltakarja. Maga a magnó elég kicsi, ha kivesszük a dobozából, én nem is kaptam az enyémmel dobozt. Az alaplemez jó vastag vaslemez, ez tart mindent erre vannak a motorok szerelve és a fejegységet és az elektromágneseket is. Az alaplemezhez távtartókkal szerelt az elektronika. Az előlapi potik és tekerők hosszú tengelyekkel kapcsolódnak a hátoldali elektronikától nem messze lévő potikhoz és tárcsás kapcsolókhoz. Mint említettem három motoros amiből egy természetesen a főmotor (forgópalástos pólusváltós hiszterézises szinkron motor, természetesen Papst gyártmány) ami a hangtengelyt egy gumis alátét fundamentumon keresztül hajtja a főtengellyel egybeépített lendkereket. Ez az egész főmotor egybe függő egységet alkot a fejekkel, egyben cserélhető. A másik két motor (szintén Papst, külső forgó palástos) az orsókat hajtja, illetve a feszítő erőt adja, ami választható. (Kis orsó, nagy orsó). A fékek feszített fémszalag fékek, - mint a tankokban. A fémszalagokat elektromágnes feszíti meg és rugó lazítja vissza. A másik elektromágnes arra szolgál, hogy amikor elindítjuk a magnót akkor egy rövidke ideig nagyobb feszültséget kapcsol a húzó motorra, hogy az induláskori szalag puklit megelőzze. Ami még érdemleges az a szalag végállás kapcsoló ami a korábbi szériákban még mechanikus volt, addig a későbbiekben már fotocellásan két tranzisztorral megoldva a harmadik elektromágnessel állítják le a magnót. Alapvetően az lehetett a tervezői szándék, hogy az esetleg problémák ellenére a szalag ép maradjon és ezt teljesíti is. Az elektronika négy erősítőt tartalmaz ebben a kategóriában kötelezően külön álló lejátszó és felvevő erősítő. És tartalmaz egy monó monitor erősítőt ami PP rendszerű (2db ECL86) és kb 6W-os amihez beépített 20cm-es széles sávú hangszóró is dukál. Így már nem csodálkozni való a 12db cső felhasználása. A bemeneti jelet (a bemeneti jelválasztóról) egy két fokozatú erősítő fogadja a 3mV-os jelet kb 150mV-osra (50 szeres erősítés, ½ ECC83 és egy ½ ECC81) erősíti. Ez jut a felvételi szintszabályozóra majd ismét egy kétfokozatú erősítőre (ECC81) ami 10-20 szorost erősít. Ezután kerül a jel a felvételiszint indikátorokra (VU műszerek, ECC83) és a fej meghajtó és felvételi korrekciós áramkörre (½ ECC81) majd a fejre. Az előmágnesező oszcillátor 70kHz-es és egy ECC82 működteti. A lejátszó fej kb 4mV-os kimeneti jelét a három fokozatú lejátszó erősíti (ECC83) kb 0.4-0.6V-os kimenetre. Az első két fokozat feszültség erősítő míg az utolsó fokozat egy katód követő, hogy a kimeneti meghajtásról gondoskodjon. A készülék tartalmaz egy 6W-os végerősítőt is a monitor erősítő funkciójának ellátására. A beépített hangszórót ha éppen nincs tönkretéve mint az enyém, valószínűleg igen jó minőségű széles sávú hangszóró. Sajnos a renoválás lassan halad, mert a műhely dobozban és elő kéne keresni a szalagjaimat is és mérő szalagot is csináltatni valakivel. A megtisztítása mindenesetre meg volt, a szalaghossz számláló gumija persze elporladt, az majd csere, de amúgy rendben lévőnek látszik. A képek még a megtisztítás előttiek. A G36 nem bonyolult de a szerelése nagyon nehézkes, a zavarvédettség okán minden vezetéke a lehető legrövidebb és amúgy zajtalan is, az enyémből több csavar hiányzik ezek vissza rakása több órás türelem játék.
|
