|
Gyakori kérdések |
|
|
A történet 2009-ig nyúlik vissza, bár esetemben még egy kicsit korábbra is. A 2000-es évek második felében botlottam bele ugyanis egy lengyel oldalba, ahol egy lengyel emberke vizsgálta, tesztelte, tuningolta a CD játszókat és DAC-okat. Sok neves márka CD játékosa fordult meg a keze között (több száz), még több tömeggyártó cég terméke és nem kevés névtelen manufaktúra elektronikája. Ami tetszett az emberünk (Łukasz Fikus) filozófiájában, az az volt, hogy nem vágta magát hanyatt, ha egy nagy márka drága és híres termékével hozta össze a sors, ezeket ugyanolyan szemlélet mentén tesztelte, bontotta atomjaira és nevette ki, ha volt mit kinevetni, mint bármelyik olcsó harcost. A mániája az volt, hogy minden CD játékosban illetve DAC-ban az analóg fokozatot csövesre cserélte mindenféle analóg szűrő mellőzésével, valamint ha lehetett, az oversamplingot is levette. Az így kezelt CD játszók sokkal jobban szóltak, mint gyári változatukban. Magam is több CD játszót alakítottam csövesre, jó játék volt és mindig megérte a befektetést. Ezek közül a csövesített CD játszók közül még ma is muzsikál 1-2 darab ismerősöknél (és persze nálam is). Szóval ez az oldal alapozta meg a „csövesítési” hobbimat. Aztán 2009-ben egy érdekes készülék került terítékre emberünknél, ami egy, a profi stúdiósok körében sokkal jobban ismert eszköz volt, mint a hétköznapi konzerv zene fogyasztók körében. Ez nem egy DAC volt, sem CD játékos, hanem egy „sample rate converter” a Behringer konyhájából és az „Ultramach Pro” névre hallgatott.  Az eszköz abban az időben kb. 80.000 Ft-ért volt beszerezhető, de gyári kivitelében nem volt alkalmas a magas minőségű zenei reprodukcióra (ahogyan ez a stúdiós cuccoknál sajnos lenni szokott). Volt viszont egy nagyon jó tulajdonsága ami „csövesítésre” kifejezetten alkalmassá tette: egy kiváló minőségű japán „csoda” DAC chip volt beleépítve, egy AK4393, az Asahi-Kasei cég akkori csúcsmodellje. Ez egy 24 bites / 96kHz-es chip, de mivel a készülék Sample Rate Converter is egyben, így bármilyen bemenő digitális jelből tud bármilyen mást előállítani 16 bit – 24 bit valamint 32kHz – 96kHz tartományban (tehát upsampler-ként is működik). Sőt, saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy a 24bit 192kHz-es jelet is tudja fogadni (a receiver chip képes rá) majd azt 96kHz-re konvertálja és le is játssza!  Ez a készülék, illetve annak becsövesítése volt a 2009 év egyik legnagyobb durranása a DIY (Do It Yorself) imádók körében. A DIY közösség gyakorlatilag minden permutációban kipróbálta az egész termékcsaládot (mert hasonlóan az Ultramach-hez volt a Behringernek még pár készüléke, amelyek ugyan más funkciót láttak el, de ugyan eköré a chip köré épültek) mindenféle átalakításban. Volt kondi tuning, műveleti erősítő tuning, volt FET-es kimenet, volt csöves és trafós kimenet is mindenféle alkatrészekkel, szóval a DIY közösség éveken át feszegette a készülékben rejlő lehetőségek határait. Természetesen nekem is szereznem kellett egy ilyen készüléket.
 Ezt kiforrasztva, a helyére be lehet forrasztani az igen vékonyka huzalkákat, amikkel a jelet lopjuk. Az SMD alkatrészek olyan aprók, hogy ezekhez a műveletekhez nem árt egy nagyító és valami finomabb páka. Mivel a készülékház nem túl nagy és lapos is - hiszen rack használatra tervezték, így a helyszűke miatt szilíciumdiódás egyenirányítás jöhet szóba egyszerű C-R-C szűrős táppal. Az elmélet itt is működik: minél kevesebb alkatrész és minél kisebb kondik = annál jobb hangminőség. Az SRPP esetében nem is annyira kritikus a tiszta DC, mert ez egy „együtemű push-pull” kapcsolás (sajátos paradoxon :D) és kioltódnak a brummok. Jól szólt. Aztán készült sima anódkövetős kivitelben is, az még sokkal jobban szólt, sokkal kifinomultabbnak és selymesebbnek hallottam. Aztán lett „mikrolampizator”-os változat is 6N16B típusú csövekkel, amik jelen oldal baktere szerint „ceruza-csövek”, szerintem jobban hasonlítanak a végbélkúpra :).  Ez is jól szólt.
Sajnos az upsamplingot nem tudja, de én amúgy is már inkább nagy felbontású zenét hallgatok egy Logitech Squeezebox Duet streamer segítségével (ilyen kütyüről már a helyi bakter írt cikket jelen oldalon, bár nekem az övénél egyel újabb generációs squeezebox-om van), így talán ezt a funkciót nem fogom hiányolni.  Eladósorba került tehát a jó öreg Behringer, és egy jó barátom (akinek már csak egy jó erősítőre és egy pár valamirevaló hangfalra lenne szüksége) láncát fogja ékesíteni a jövőben. Ennek érdekében új köntösbe kellett bújtatnom a készüléket, mert a gyári készülékházat már eldobtam. Egy JVC tuner dobozba építettem bele a DAC-ot, ebben kényelmesen elfér az elektronika, csak egy sor szellőzőnyílást kellett fúrnom a tetejére és egy egyedi előlapot kellett csináltatnom. Az előlap tekintetében a „garázserősítő” esetében már megismert közeli reklámtáblás cég segítségét vettem igénybe, szellőzőnyílást viszont magam is tudok fúrni.   A DAC panel tuningja is megtörtént, ez abban merül ki, hogy a kritikus helyeken a kondik ELNA SILMIC II típusokra lettek cserélve, a tápban a puffer pedig LOW ESR Rubycon kondira. Az SPDI/F jel útjából kikerült az impulzustrafó és 2 soros kondi került a helyére, a bemenet pedig 75 Ohm-al le lett zárva. A kapcsolás egy egyszerű anódkövető a jól ismert és bevált 6N6P orosz csodacsővel kivitelezve.  A katódellenállás 330 Ohm (és nincs áthidalva kondival), az anódellenállás 10K. A DAC chipről lelopott analóg jel egy kondin keresztül megy a rácsra, hogy a DC összetevők (ami a chip adatlapja szerint elenyésző) ne kerüljenek a rácsra elbillentve ezzel a munkapontot (akár fatális mértékben is). A jel az anódról szintén kondin keresztül van kicsatolva, ez olaj/papír típusú szovjet katonai „barna kocka”.  A táp szintén egyszerű C-R-C, mert ez ugyan nem SRPP, de a magas bemeneti jelszint miatt nem brummos így sem (itt sem feledkezzünk meg az ún. bleeder ellenállás alkalmazásáról, ami kikapcsolás után rövid idő alatt kisüti a puffer elkókat).  Az erősítő áramkör és a táp esetében is törekedni kell a jó minőségű alkatrészek használatára, így rubycon és nippon chemicon elkók kerültek felhasználásra, az ellenállások pedig Kiwame (japán), Allen Bradley és PRP (amerikai) típusok. A csatoló kondik köre a már említett orosz katonai olaj/papír kondikból illetve SOLEN gyártmányú fólia kondenzátorokból tevődik össze. A cső fűtése váltóárammal történik, de 2 db. 150 Ohmos ellenállással szimmetrizálva van földpotenciálra kötve. A huzalozáshoz sem mindegy milyen alapanyagot használunk. A kimeneti jelszint is beállítható a kívánt értékűre, ehhez a bemeneti jelet kell leosztani egy 2 ellenállásból álló feszültségosztóval, ami egyben a cső rácslevezető ellenállásaként is működik. Mostanában a korábban beszerzett és már nem használt Neotech márkájú interkonnekt kábeleimet bontom szét és régebbi készülékekből bontott „öreg” réz vezetékeket használok, főleg azokat szeretem, amiknek még impregnált szigetelésük volt. Ezek egyszerűen jobban szólnak.  Annak érdekében, hogy a Behringer Ultramach összes funkciója elérhető maradjon, az eredeti készülék előlapját megkurtítottam vasfűrésszel (nem az előlap teljes hosszában van NYÁK panel fölfogatva hátulról, ezért a 42cm-es előlap kb. 30 centisre kurtítható) és az új készülékház belsejében van fölfogatva úgy, hogy a fedlapot levéve szabadon kapcsolgatható. Az előlapot le is lehetne választani a DAC paneljéről, mert a legutolsó beállításokat megjegyzi a panel, de velem is előfordult már, hogy valami miatt elkapcsolt, én pedig azt hittem, elromlott, mert nem akart megszólalni, pedig csak egy gombot kellett megnyomni rajta, hogy a megfelelő bemenetet kiválasszam. A „felhasználóbarátabb” környezet kialakítása miatt tehát inkább beépítettem az eredeti előlapot, főleg, mert hely is volt elég az új készülékházban. Az így összeállított készüléket azután, a szokott módon végigkövetem a rajzzal a kezemben, hogy minden kötés helyes-e és, hogy a cső lábkiosztásának megfelelően lett-e bekötve. Aztán élesztem a készüléket, feszültséget mérek a tápon, az anódon, a katódelleánlláson. Ezután mérő CD segítségével ellenőrzöm a készülék működését és azt, hogy a jelre nem rakódik-e túl nagy brumm. Aztán jön a meghallgatás, és ha minden rendben, akkor önthetünk magunknak egy jó pohár vörösbort, hátradőlhetünk és élvezhetjük munkánk gyümölcsét. Jelen esetben jó barátom élvezheti majd egy jó pohár ásványvízzel a kezében :). Update: nem, nem Norbi updates szalonnás joghurtról van szó, hanem arról, hogy az új láncba bekötve sajnos mégis volt hallható brummja a készüléknek, ezért egy kicsit tovább kellett gondolnom a konstrukciót. Legelőször a brumm forrását kerestem meg. A brumm 3 helyről származhat: bemeneti jelre rakódik rá, anódtápból szökik be vagy a fűtésből származik. Első körben a fűtést vizsgáltam meg, mivel az váltóáramú volt. Ezt úgy csináltam, hogy egy 2 áramkörös billenő kapcsolót kötöttem be a fűtés útjába, amely mindkét vezetéket kapcsolta. Bekötöttem a rendszerbe a készüléket, hagytam járni egy kicsit zene nélkül, amíg felfűt a fűtőszál és hallhatóvá válik a brumm, majd hirtelen a kapcsolóval lekapcsoltam a fűtést. Mivel a katód forró, egy kis ideig még szól a készülék fűtés nélkül is. Ha a brumm megszűnik a fűtés lekapcsolásakor, akkor ez azt jelenti, hogy a fűtésből szökik be. A brumm jelentősen lecsökkent, amikor kikapcsoltam a fűtést. Csinálnom kellett tehát egy stabilizált fűtést. Emiatt be kellett szereznem egy külön trafót (9V-os), egy 6V-os stabilizátor IC-t, egy diódát és egy graetz hidat. Kondik mindig vannak nálam a dobozban. Összeraktam tehát a tápot: trafó – graetz – 2000uf kondi – stab kocka (a föld felé menő lábra megy sorba egy dióda) – 2000uf kondi. Ez kb. 6,2V-ot ad (soros dióda típusától függően). A stabkockát természetesen szigetelő szilikon alátét közbeiktatásával a sasszihoz csavaroztam a jó hőleadás érdekében. A teljes stabilizált fűtéstáp 2000Ft-ból kijött. Hogy biztosra menjek, az anódtápban is kicseréltem az elkókat nagyobbakra, 100uf-ról 680uf-ra. Az anódfesz brummosságát egyébként úgy teszteljük, hogy a rendszerbe bekötött és bekapcsolt készülék anódtáp vezetékét leforrasztjuk (természetesen még áramtalanított állapotában forrasztjuk le), és zene nélkül járatjuk (csak a brummot halljuk ilyenkor a csend helyett), persze az anódtáp drótját kézzel odatartjuk a helyére. Ha elvesszük a drótot, és a brumm megszűnik, akkor az anódtáp volt brummos. A beavatkozásnak hála, a brumm teljesen eltűnt, így barátom immáron tényleg boldogan dőlhet hátra málnaszörppel a kezében. Figyelmeztetés: a csöves elektronikákban való turkálás nem a fakezűek műfaja. Némi alapismeret is szükséges és jó adag óvatosság!! Aki még nem járatos az elektronikában, netalántán a forrasztópáka égeti a tenyerét (mert fordítva fogja), vagy az elektromosság alapjaival sincs tisztában, esetleg csak bizonytalan tudással és tapasztalattal rendelkezik csupán, inkább engedje át a munkát egy szakembernek! |