|
| |
Az EAG AE-785, AE785/A és az AV760/C erősítő
Bozó Balázs
|
Régóta szerettem volna bemutatni az EAG (BEAG) 807 adó, sugártetródájára épülő erősítőit. Véleményem szerint ezekből az erősítőkből adtak el a legtöbbet, emiatt még sok helyen fel-felbukkannak. A nagy sikerű 6L6 sugártetródából kifejlesztette az RCA az akkor még újnak számító sugártetróda technológián alapuló adó csövét. Ez a cső lett a 807. Számos második világháborús adó készülékben megtalálható volt, és számos amatőr készülékben is, mert olcsó és könnyen hozzáférhető volt. A 6L6-tól örökölt jó tulajdonágai miatt és az olcsósága, valamint a nagyobb teljesítménye miatt is, gyorsan alkalmazásra talált a hangerősítőkben is. A 807 cső elektromos paramétereit tekintve hasonló elődjéhez a 6,3V-os fűtésével. Az anódja azonban a tetején kivezetett, amit a magasabb anódfeszültség használata és a kedvezőbb kapacitás indokolt. A foglalata az amerikai bölcsőnek köszönhetően UX5-ös. A gyári ajánlású hangerősítő, „A” osztályú beállításához 140 Ohmos katód ellenállás szükséges 300V-os (a kimenőtrafó optimális illesztő ellenállása 3k -5k) anódfeszültség és 250V-os segédrács feszültségek mellett. A hangszórón kb. 6W-os teljesítmény nyerhető. A csövet a katonai alkalmazása miatt minden csőgyár gyártotta, így a Tungsram is, bár a ’70-es évekre már elavultnak számított. Az EAG erősítőkben a nagy teljesítményt képviselte, hiszen a segítségével épültek a 40W-100W-os erősítők. (A teljesítményben hasonló erősítő csak a későbbi APX-100 volt PL509-eseivel.). A tisztán hangerősítő végfok az AV601 100W-os, ennek „butított” változata az AV602 (100W) és a teljesítményben is „butított” változata az AV750-es (50W) változat, mint alap típusok. Az előbbi erősítők még ECC40-et használtak a feszültség erősítő és fázisfordító fokozataikban. Ezt váltották le a következő generációban az AV760 amelynek B, C változata is ismert volt, a kapcsolásokban ECC83-at használtak. Ez utóbbi családnak a keverő erősítős változata az AE785 típus. A típus mintegy az AV760-as erősítő ellátva egy keverő fokozattal, ahol az előerősítő-keverő rész feszültség erősítőiben EF80-as pentódával emelték fel a mikrofon 8mV-os jelét a végfok számára kívánt értékre. Az előerősítő fokozat továbbá egy hangszínszabályozó részt is tartalmazott, ami több szempontból is érdekes. A kapcsolás technikája annyira nem is, mint inkább az, hogy az előlapon a korrekció optikailag is követhető volt. (Na jó, nem egy spektrum analizátorral, de abban az időben ez is látványos lehetett. És, ami a legfontosabb kellően, tudományos :) Maga a hangszínszabályozó két frekvencián avatkozhatott a megszólaló hangba, mégpedig 50Hz és 10KHz tartományokban volt képes -20dB-es vágásra és +15dB-es kiemelésre. Ezzel, - gondolom, a mikrofonok dübörgését kívánták csökkenteni, illetve a gerjedést megakadályozni. (Nem is tudom, a mai fiatalok hogy vannak meg a jó kis úttörő vagy dandár „disco” nélkül? Ahol a hangosítás soha nem állt a helyzet magaslatán, bár mint látjuk nem az erősítőn, múlhatott) A fényképezésre megkapott két erősítő, még a párt magasabb személyiségeinek fenntartott egyik moziból származnak. Bár időben van közöttük eltérés, kapcsolás technikailag szinte ugyanolyanok. Sajnos mindkét erősítőbe, már belenyúltak. A –gondolom- egyre nehezebben beszerezhető AZ4-es egyenirányító csöveket, hidalták át félvezető diódákkal. Az AE785 erősítő, - egyébként, számomra igen tetszetős – mályva, vagy sötétebb rózsaszín és szürke kalapács lakkal festett. Míg a 785/A változat az akkori kornak jobban megfelelő barna kompozícióval rendelkezik. Én sokkal inkább a barna színt tartom BEAG-osnak, ezekről a rózsaszín design-el ellátott erősítőkről eddig nem is tudtam, lévén minden eddigi fénykép vagy rajz fekete-fehérben mutatta őket. Sajnos az idő mind a kettőt megviselte. A kimeneteik 100V-osak, így az otthoni használatra, annyira nem érdemes őket átalakítani. A 807 cső ma már nem olyan olcsó és én magam is inkább SE-t építenék vele. Bár a kínaiak most is gyártják ( FU-7J néven) így a rendbehozásuknak nincs különösebb akadálya. Ebben az erősítőben nem hagytak lehetőséget a csövek szimmetriájának állítására, sőt a nyugalmi áramukat sem egyszerű beállítani. Ezt a lehetőséget egyébként az R39 segítségével (6,8k/6W-os huzal ellenállás, a tetején egy bakelit szigetelővel) lehet megoldani. Az előfeszültséget -40V-ra kell állítani, így csak párba válogatott 807-eket használhatunk ez erősítőbe. A későbbi AE785/A változatban a P9 jelű (1k5, 6W huzal poti) huzal potenciométer szolgája ezt a célt, amit -35V-ra kell állítani. Szintén nem ad lehetőséget a szimmetrizálásra, így ide is csak párba válogatott csövek rakhatóak. Itt azonban a kapcsoláson is felvarrtak néhány ráncot, a hangszínszabályozó immáron szabályos „lepke” típusú (60Hz +-12dB, 10kHz +-12dB). A mikrofon bemenet jelét a modernebb EF86 látja el. A kisebb brumm és zaj elérésére a két EF86 külön fűtést kapott, fűtés közepeléssel. Mikrofonról így is csak -46dB érhető el, míg vonal szintről ez -58dB. Összességében, nagyon szépen szóló erősítők lehettek a maguk idejében. Sajnos a kölcsön kapott erősítők egyike sem állt olyan állapotban, hogy kipróbálhattam volna, így a hangját én nem hallhattam. Akik viszont 807-el SE-t építettek mind nagyon elégedettek a hangjával, és magam is azt gondolom, hogy nagyon jó cső a 807 még ha az üdvözüléséhez több is van benne egy ráccsal. :) Az erősítők az EAG vagy későbbi nevén BEAG termékeinek megfelelően nagyon szépen szereltek, huzalozottak. Az AE785/A modernebb felépítésből adódóan már nyomtatott áramkört is tartalmaz, nekem azonban mégis a régebbi tetszik, már csak erős retró színe miatt is. (Tényleg lehet ma rózsaszín kalapácslakkot kapni? Ezt a színösszeállítást használta annak idején az X11 grafikus szerver is, lehet hogy ez a valódi tudományos szín :) Az AV760/C (80W-os végerősítő) |
