AV808 elölnézet
Nem szeretek cikket mindjárt mentegetőzéssel kezdeni, ez most mégis így alakult. Sajnos, aki ezen cikk írását megígérte az eddig nem készítette el, pedig mind a képek mind a rajz adott volt, azt már én megcsináltam. Sokáig ezen erősítő létezéséről nem is tudtam, míg nem kaptam egyet, ajándékba. Akkor kezdtem utána érdeklődni, és az egyik szegedi ismerősöm mesélte, hogy volt egy időszak amikor a szegedi barkács áruházak tömve voltak ilyen készülékekkel. A Szegedi Szabadtéri Színpad ugyanis kiselejtezte őket, úgy ahogy voltak, Mullard végcsövekkel, nagyon jó állapotban. A szabadtér hangosítására használták, úgy hogy - ha a forrásom jól emlékszik - soronként egyet, vagyis rengeteg lehetett belőle. Jól nézhetett ki a technikai szoba, száz meg száz ilyen készülék parázsló fényével. Azóta sem tudtam meg többet ezen készülék történetéről, de azt gondolom, hogy talán az oroszoknak juthatott belőle több is. Itthon azonban nem tudok róla, hogy valahová beépítésre került volna a fentebb említett Szegedin kívül.
A kapcsolás és az erősítő igen letisztult, egyszerű. A készülék összes csatlakozása a külvilág felé a DC1-es jelű 12 pólusú csatlakozón keresztül történik, ezen érkezik a táp (1,7), a bemeneti jel (6,12) és a hagszóró kivezetések (4,10) is ide csatlakoznak. Ez a csatlakozás megkönnyíti a készülék ki-, beszerelését a RACK szekrénybe. A szimmetrikus jel egy bemeneti leválasztó transzformátoron keresztül érkezik az erősítőbe. Ezt talán majd érdemes lesz még megvizsgálni mert jó minőségűnek tűnik. A transzformátor egy ECC82-vel kialakított feszültség erősítőre kerül. Ez a fokozat különállónak tűnik, - mindkét cső fél fel van benne használva - amit a helyi visszacsatolása is igazol, mintha külön, később került volna a rendszerbe, eredetileg nem lett volna benne.
A jel ezután egy következő feszültség erősítő részre kerül, ami egy ECC82 egyik fél triódájából van kialakítva, ehhez kapcsolódik a negatív visszacsatolás is, ami a kimeneti transzformátorról csatol vissza. Ezért is tűnik ez a valódi első fokozatnak. Az erősítőben a meghajtó csövek csak ECC82-ök. A másik cső fél egy egyszerű fázisfordító fokozat. Ez hajtja meg a végerősítést szolgáló összesen 4db EL34-et. Az erősítő így 100W leadására képes. Az EL34-ek páronként szimmetrizálhatóak. Az S1 jelű forgótárcsás kapcsoló segítségével a végcsövek katód árama a RACK szekrényben elhelyezett műszeren ellenőrizhető (DC1 csatlakozó 9, 5-GND pontja között). A tápegység három részből áll. A negatív előfeszültséget előállító rész félvezetős, míg a feszültség erősítő fokozat számára egy EZ80 szolgáltatja az egyen feszültséget, addig a végfokozat számra két darab PV200/1000. A végcsövek anódfeszültsége +690V.
Összességében az erősítő a BEAG-tól megszokott letisztult szerkezetű, jó felépítésű képet mutatja, különösebb technikai bravúr nélkül. Az erősítő alkatrészeinek elhelyezése olyan, hogy gyorsan lehetett benne végcsövet cserélni, hogy a műsort a legkevésbé zavarja az erősítő elhalkulása, kiesése. A végcsöveket körmös, rugós szorítók tartják a helyükön, így a szinpad technikában szokásos hozom-viszem kevésbé rázza ki a csöveket a foglalatból. A kimenő-transzformátor és a végcsövek közé egy nikkelezett lemezt helyeztek, hogy a végcsövek melege ne hevítse feleslegesen a transzformátort. Erre vélhetőleg a RACK elhelyezés és az abban uralkodó szellőzési sajátságok miatt lehetett szükség. Sajnos meghallgatni, végig mérni, kipróbálni nem volt alkalmam, egy gyűjtő barátom hamarabb elvitte, bár ígérte, hogy a kapcsolási rajz hiányzó adatait majd pótoljuk de eddig erre nem volt ideje.