Még néhány vashidrogén a gyűjteményből
Szuhay Péter


Az egyik cikk szerint a vas-hidrogén ellenálláscsövet már a múlt század tizes éveiben kitalálták [1]. Virágkorukat a harmincas évekre teszem, amikor a C sorozatú, 200 mA fűtőáramú csövekhez használták előtétnek. Egy szép (sajnos már szakadt) Tungsram példány, a 200RI látszik az 1. képen. A [2]-ben meg is vannak az adatai: 200 mA és 100-200 V feszültség. Érthető az aránylag nagy búra méret, akár 30 Wattot is el kellett fűtenie a csőnek.

Mivel a vas-hidrogén is kis hidegellenállásról indul, a drága vevőcsövek védelméről, a bekapcsolási áramlökés korlátozásáról próbáltak egy kis kiegészítéssel gondoskodni. Az ellenálláscső búrájába beépítettek még egy NTK ellenállást is, ezt az anyagáról „urdox”-nak hívták. A kombinált csövet „eisen-urdox” néven forgalmazta az OSRAM, egy ilyen (0,2 A, 25-50 V) cső van a 2. képen.

Az urdox-ról egy kimerítő német cikk a [3] az egykori Archiv für Technisches Messen sorozatból.
Egy szokatlan kivitelű, valószínűleg szintén a második világháború előtti Tungsram ellenálláscső az R120 (3. kép) amiről a [2]-ben sincs adat.

Persze később is sok helyen gyártottak vas-hidrogén csöveket, mint a bajonett aljazatú Philips (4. kép) vagy az Edison aljú TESLA (5. kép) meg a szovjet oktál példány (6. kép). Csöves profi készülékekben, például a Mechlabor régi stúdiómagnetofonjában még a hatvanas években is ott voltak a fűtőkörben a vas-hidrogén ellenállások.

 

Felhasznált irodalom:
[1] radiomuseum:411_-_EW-_U-_und_EU-Widerstaende
[2] Holló – Magó – Valkó: Tungsram Rádió Tanácsadó, EIVRT kiadása, 1944
[3] Dr Wilfried Meyer: Urdox widerstande (Technische verwendung)