|
Kezdetek
Már régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogy erősítőt építsek magamnak, és azon hallgassak zenét. Régebben építettem egy hibrid IC-s erősítőt, STK-4042-XI-el, de sosem voltam elégedett a hangjával. Valami mindig hiányzott belőle, cserélgettem a hangfalaimat, egyre jobb hangfalakkal hallgattam meg, de nem hozott igazi átütő sikert. Aztán az egyik barátom kölcsönadott nekem egy MOSFET-ekből felépített erősítőt, és ez messze felülmúlta a régi IC-s erősítőm hangját. Először egy békebeli Videoton Saphir 1-est használtam, ez sokkal jobb mint a későbbi gyártású hangfalak. Jó hangja volt, de nem volt az igazi. Aztán szereztem egy Onkyo SC400-as típusú hangfalat, Ez egy felsőkategóriásnak mondható hangfal, nagy változást hozott a berendezés hangjában, sokat tisztult a hangkép, nagyon sok új hang megjelent a zenében, de még mindig nem volt tökéletes. Egy kicsit kemény, olyan „Japános” hangzása volt. Végül ráakadtam egy pár Revox stúdiómonitorra, és ez magasan felülmúlja bármelyik eddigi hangfalamat. Ez a hangfal is békebeli darab, tán velem egyidős. A hetvenes évek közepén készítette a Willi Studer Gmbh. német cég. Isophon hangszórókkal működik, de nem hallottam még jobbhangú készüléket ennél, így most ezt tekintem etalonnak. A zene tereit rendkívül jól definiálja, kristálytiszta, és élethű hangja van. Beépítettem őket egy nagy transmission line hangdobozba, hogy a szőnyeg alatti mélyhangokat is kihozza. Már több mint egy éve ezt a hangfalat hallgatom, nem nyúltam hozzá, mert annyira jóhangú készülék lett. Visszatérve az erősítőkre az egyik barátom kölcsönadott nekem egy National Panasonic márkájú MOSFET-ekből felépített erősítőt. Hasonló technikával készült mint a csöves erősítők, mert forrlécekre voltak szerelve az alkatrészei, és kábelkorbáccsal kötötték össze az alkatrészek lábait. Összehasonlítottam a régi IC-s erősítőm hangjával, de messze felülmúlta azt. Amikor hallottam szólni a FET-est, utána már nem tudtam elviselni a régi IC-s hangját. A FET-es erősítőnek nyíltabb tisztább volt a hangja, de még ez sem volt az igazi. Persze ekkor még ezt tekintettem etalon erősítőnek, mert bárminél jobban szólt mint bármilyen régebbi HiFi készülékem. Aztán egy hangmérnök barátomnál hallottam szólni két utánépített BEAG EA-057-es erősítőt, és kérdeztem is a barátomtól, amikor beléptem a lakásába, hogy zenekart hívtál, hogy játszanak nekünk? Azóta Ő is csak elektroncsöves erősítőt hallgat. Szóval nagyon megtetszett a hangja és bele is szerettem. Akkora élmény volt meghallgatni ezt a csöves erősítőt, hogy éjszaka még mindíg csengett a fülemben a zene amit hallottam, és képtelen voltam elaludni tőle. Ekkor döntöttem el, hogy én is építek egy ilyen erősítőt. Használtat nem találtam sehol, gondolom mindenki akinek ilyen van féltve őrzi ezt a kincset. Sokat beszélgettem a barátommal és Ő tanácsolta nekem, hogy próbáljak meg szerezni két BEAG EA-080-as erősítőt. Sikerült is találni egy pár ilyen erősítőt, így meg is vettem őket, mert már tudtam, hogy a két erősítő nem sokban különbözik egymástól kapcsolástechnikailag.
 BEAG EA08 elölnézet Az eredeti erősítőEz az erősítő kb. a 60-as években készült, 100V-os rendszerű kimenő transzformátorral, az eredeti BEAG-ot rack rendszerű fiókokba szánták, a bemenetén szimmetrizáló illeszőtrafók vannak. A kapcsolási rajza is ekkortájt készült. Eredetileg ez az erősítő egy vasútállomás hangosítási feladatait látta el. Ilyen erősítőket alkalmaztak még iskolákban is, és minden olyan helyen, ahol 100V-os rendszer volt kiépítve hangosítás céljára. Nagyon megbízható erősítők voltak nem nagyon lehetett hallani róluk, hogy meghibásodnának. Évente egyszer lecserélték bennük az elhasználódott csöveket, és napi 24 órában, a hét minden napján megállás nélkül üzemben voltak. Az erősítő bemenete, kimenete, és hálózati tápellátása, egy késes csatlakozó sávon keresztül történik. Az erősítő kapcsolása szinte teljesen megegyezik az EA-057-es erősítővel. Az erősítő működése
Az erősítő bemenetén van elhelyezve egy szimmetrizáló-illesztő transzformátor, a szimmetrikus rendszernek megfelelően, hogy minimalizálhassák a földhurok keletkezését. A bemenő jelet egy 22kOhmos potenciométer fogadja, és egy kétfokozatú ECC83-ból álló előerősítő részen keresztül halad tovább. Ez a két fokozat a bemeneti jelet 9,5V-ra erősíti fel. Ezután következik egy háromállású kapcsolóval működő mélyvágó szűrő, amely 60 Hz-en 0dB-t, -10dB-t, és -20dB-t vág, így határolja a frekvencia átvitelét az erősítőnek. Ez a beszédhangosítás miatt volt fontos, hogy a mélyfrekvenciás hangok, amelyek a szakszerűtlen mikrofon kezelésből adódhatnak, ne tegyék tönkre a hangszórókat. A kapcsoló 0dB-es állásában lineáris az erősítő frekvenciaátvitele, és ehhez a C1-es 100nF-os csatolókondenzátoron keresztül kell a jelet átvezetni. Ezután következik egy újabb feszültségerősítő fokozat, amely a katodin kapcsolású fázisfordító számára állít elő kellő erősségű jelet. Az erősítő végcsövei két darab EL34-es cső, amely ellenütemű B osztályú beállításban üzemel. Az erősítőhöz nem szükséges párba válogatni a végcsöveket, mert a végcsövek nyugalmi árama külön-külön beállítható a P1-es, és a P2-es potenciométer segítségével. A nyugalmi áram beállítása játszi könnyedséggel megoldható: a P1-es, és a P2-es potenciométerek állítása közben mérni kell a végcsövek katódáramát. Ez a katódáram keresztül folyik a földelés felé az R32-es, és R33-as 1 Ohmos söntellenálláson, és ezeken az ellenállásokon eső feszültség, arányos a végcsövek katódáramával. Az erősítő a tápellátása SIEK 7-es diódákon keresztül történik kondenzátoros szűréssel. A végcsövek részére 840V-os anódfeszültség áll rendelkezésre, és az előerősítő csövek tápellátása ellenállásosztós kivitelű. A 420V-ból két ellenállás az R27, és az R28 segítségével osztódik le a kívánt értékre a 350V-ra, és 250V-ra. A csövek fűtése 6,3V-os váltakozóáramról történik, a szokásos "búgáskiegyenlítő" potenciométerrel kiegészítve. Van még beépítve egy 40V-os tápegység is, amely a végcsövek előfeszültségét állítja elő.
Az erősítő reinkarnációja
Amikor az erősítő hozzám került, még az eredeti állapotában volt, tehát 100V-os kimenőkkel volt szerelve. Szerettem volna egy jóhangú erősítőt építeni belőle. Elég rossz állapotban voltak, minden alkatrésze nagyon régi, és elhasznált volt. Egyedül a csövek voltak viszonylag újak bennük. Az első dolgom a két kimenő transzformátor áttekercseltetése volt. Ezt egy öreg trafótekercselő mester készítette el, aki világ életében ezzel foglalkozott. Amikor beszereltem a kész kimenőket, csak az egyik erősítőt tudtam beüzemelni, mert a másiknak amikor bekapcsoltam, mindig felizzott a két végcsővének anódja. Sokáig csak a működő monoblokkot vizsgálgattam, és kiismertem. Sajnos az örömöm nem tartott sokáig, mert a működő erősítő is meghibásodott, kiment benne egy SIEK7-es dióda, és emiatt ennek is felizzottak az anódjai. A másiknak nem találtam a hibáját. Most már hogy szétszedtem az erősítőket, és megmértem a tápszűrő kondikat kiderült, hogy ki volt száradva az egyik, és azért izzott fel a erősítőnek az anódja. Ekkor eldöntöttem, hogy nem kínlódok ezekkel a régi alkatrészekkel tovább, és megépítem új alkatrészekkel a két erősítőt. Az utánépítésnél az a gondolat vezérelt, hogy minél kevesebbet kelljen kábelezni. Így az erősítőt egy, egybefüggő nyák lemezre terveztem meg, és építettem újjá. Ezen a nyák lemezen helyezkedik el az erősítő összes alkatrésze, a tápegység, és a csövek is. A NYÁK-ot úgy terveztem meg, hogy tudjak rajta kísérletezni. A kábelezés így rendkívül egyszerűvé vált, csak a transzformátorokat kellett rákötni, a tápfeszültségeket, a visszacsatolást, és a végcsövek anódjait.
Az első bekapcsolás
Az erősítő első bekapcsolása nem volt zökkenőmentes, mert néhány dolgot elkötöttem rajta. Az első és legijesztőbb dolog az volt, hogy a hangszóró, és a kimenőtrafó is elkezdett nagyon hangosan sípolni. Majd később rájöttem, hogy ez abból adódott, hogy a két végcső anódját felcseréltem a kimenő transzformátoron, és így pozitív visszacsatolás keletkezett, ami gerjedésre késztette. Miután megcseréltem a vezetékeket jó lett az erősítő. Ezután az erősítőt még be kellett állítani. A két végcső nyugalmi áramát 15mA-re beállítottam. Ezután rákötöttem a hangfalakat, és a CD játszót, és megszólalt a ZENE.
Az első meghallgatás
Az erősítőt előszö akkor hallgattam meg, amikor megvettem. Egy plusz illesztő transzformátor volt még rákötve a 100V-os kimenetre, és borzalmasan szólt, mert nem volt megfelelő az illesztő trafó, nem zenei hangvisszaadásra készült, de már ekkor hallani lehetett a függöny mögül azt a bizonyos csöves hangzást. Másodjára akkor sikerült meghallgatnom, hogy milyen az erősítő hangja, amikor elkészültek az új kimenő trafók, de ekkor még csak az egyik monoblokk üzemelt. Teljesen akkor tudtam meghallgatni, amikor elkészültem az utánépítéssel. Az erősítő hangja felülmúlta minden elképzelésemet: Fantasztikusan tisztán szól, rengeteg apró finom részlet előjött a zenéből amelyeket eddig nem hallottam. Nagyon jól ábrázolja a színpad tereit. A kapott hang nem sérti a fülem, lágy meleg kellemes hangzásvilága van. Majdnem olyan mintha élő zenét hallgatnék vele. A zene dinamikája is fantasztikus, nincs korlátok közé szorítva, mint egy tranzisztoros erősítő esetében. Azóta nagyon sok örömöm lelem benne, és a régi IC-s erősítőmnek nem tudom elviselni a hangját, azóta a sarokban porosodik. A régi IC-s erősítőm hangja olyan a csöveshez képest, mintha víz alatt szólna. Az erősítő még nem nyerte el a végleges formáját, így ezért nincsen bedobozolva. Mintha nem is ugyanazt a zenét hallgatnám. Szeretném belőle kihozni a maximumot.
További tuning lehetőségek
Ez az erősítő nagyon jó példa azoknak, akik most tanulják a csöves technikát. Sok mindent ki lehet rajta próbálni, nagyon hálás darab.
Végcsövek katódáramának beállítása:
Át lehet alakítani a végcsövek előfeszültségének a beállítását úgy, hogy a két végcső rácsára teszünk a föld felé egy-egy 330kOhmos rácslevezető ellenállást, és végcsövenként egy nagyteljesítményű ellenállást és egy huzalpotenciométert kötünk a katódkörbe. A katódellenállással párhuzamosan kell kötni egy 100uF-os kondit is. Ezzel megspórolhatjuk a 40V-os tápegységet, és még egy kis brummot magunknak. (Ne felejtsük, hogy ilyen esetben az anódfeszűltségnek annyival magasabbnak kell lennie, amekkora feszültség a munkapont beállításához szükséges feszültség.)
Csöves egyenirányítás alkalmazása:
Az erősítőt meg lehet építeni csöves egyenirányítással is, nem csak félvezetős egyenirányítóval. Igaz, hogy a félvezetős egyenirányításnak jobb a hatásfoka, de a csöves egyenirányítással kapott hang mindenképpen megéri az átalakítást. A legszebb hangja ettől lesz az erősítőnek. Egyenirányító csövet nehéz választani hozzá, mert az igen magas anódfeszültséget kevés egyenirányító cső viseli el. Én egy 5R4GY típusú csövet választottam hozzá, de még nem alakítottam át erre. A hálózati trafó is különleges kialakítású lesz emiatt, mert 420V-ot is elő kell állítani, és ezt egy EZ80-as csővel kell egyenirányítani. Ennek a tápellátása a 840V megcsapolásából állítható elő. De ha a 840V-ot feszültség kétszerezővel állítjuk elő már bátran használhatunk más diódákat is, illetve az egyik szekunder tekercs megfelelő a 420V előállítására is. (Mivel a csöves egyenirányításnak a legcélszerűbben középleágazásos tekercset használnánk elegendő csak fele akkora feszültségűre tekercselni, így nem kell a trafót kitenni az igen nagy feszültségnek, és a vastagabb drót elönyösebben tekercselhető.)
Fojtók alkalmazása:
Ha csöves egyenirányítást alkalmazunk a felhasznált dióda egyértelműen meg kell, hogy határozza a táp többi elemét is legalább is a diódát követő fojtót. A fojtók használatával sokkal jobb lesz a térleképezés, és élethűbb lesz a hangvisszaadás.
Kondik, és a csövek cseréje:
A jel útjában elhelyezett csatoló kondik, és a tápszűrő kondik cseréje jó minőségű alkatrészekre, még sokat lendíthet az erősítő hangján. Az alkalmazott elektroncsövekkel is érdemes lehet kísérletezni egyéni ízlés szerint. Ez is javíthat valamennyit az erősítő hangján.
Zárszó
Az erősítő megépítésekor vigyázzunk a nagy feszültségekre, ezek életveszélyes áramütést okozhatnak.
Ezzel a cikkel szerettem volna hozzájárulni az Audio kultúránk fejlődéséhez, és megmutatni, hogy egy zenét szerető embernek, egy HiFi barátnak nem szabad megelégedni a piacon kapható ócska „zajkeltő” eszközök hangjával, hanem igenis lehet az embernek egy jóhangú készüléke otthon, amin a zenehallgatás felejthetetlen élményt nyújt. Ez nem elérhetetlen dolog egy átlagember számára, nem csak álom marad, mert nincs szükség ehhez 20millió forintra, hogy a Zeneszerető Embernek egy ilyen készüléke legyen otthon. Ez az erősítő tudja azt, amit a nagyok, a drága, nagyértékű csúcskategóriás berendezések. Egy ilyen erősítő megépítése igen olcsón kihozható. Ezen én is nagyon meglepődtem, de a saját fülemmel hallgattam meg, hogy ez így van. Mivel már megismertem ezt az erősítőt így szívesen segítek bárkinek, ha meg szeretné építeni és szeretné megismerni, hogy mit jelent a zenehallgatás igazi, felejthetetlen élménye.
| | |
