(EL34PP40W) Az erősítő végérvényes kialakítása itt látható.

Ahogy azt az ábra is szemlélteti igazából akkora változásokat nem eszközöltem a végleges kialakítás során, hiszen egy teljesen megszokott kapcsolás tárul elénk, csak az ultralineár fokozat maradt az eredeti. Lecserélésre került viszont a fázisfordító, plusz kapott egy előfokot (feszültségerősítő) meg egy hangolás jelzőt (varászszemet), amit én nem szereltem be. De, mire is lett ez jó? Ahogy az általában illik, én is az elejétől kezdeném.
Az előerősítő csövének típusát a szokásoktól eltérően az ECC83-as cső helyett, egy kevésbé ismert típus az ECC802S lett, mert jobban "nyúzható", meg hát ez volt kéznél. Ez még egy eredeti TESLA gyártmányú elektroncső, - kérem ne tessék keverni, a mai Szlovák JJ típussal, ami szintén kiharcolta világszerte elismert hírnevét - itt is igaz a mondás, nem minden arany ami fénylik, de erről inkább később. Tehát a V1 előcső rácsát a C1 csatlókondenzátoron keresztül érkező jel vezérli.
A katódellenállás a cső munkapontját állítja be, valamint C3 az előfok erősítését segíti. R2 és C2 egy soros RC szűrőt képez a magas frekvenciák csillapítására az anódkörben. Hogy a fázistolás a lehető legkisebb mértékben érvényesülhessen, az előfok anódja közvetlenül csatlakozik a V2 szimmetrikus fázisfordító fokozatra, ezzel segítve a torzítatlan szimmetrikus jel kialakulását V2 anódjain. Tri1-el a fázisfordító szimmetriájának beállítására szolgál. Szimmetrikus V2 cső esetén ki is hagyható a fokozatból, ez esetben R5-R6 értéke 100K-ra cserélendő. A fokozat aktív eleme egy ECC83-as cső, minek belső ellenállása elég magas (a JJ adatlapja szerint 62,5KOhm/250Ua) , így ronthatja esetleg a fokozat sávszélességét, viszont én nem tapasztaltam ehhez hasonlókat, (pl. ECC81 esetén Ri csak 11K/250Ua, ECC82 esetén Ri még kevesebb, csak 7,7Kohm/250Ua ) próbálkozni természetesen lehet az említett típusokkal is. Az V3-V4 EL34-es végcsövek munkaponti beállításait figyelve észrevehető, hogy egy hagyományos „A” osztályú kapcsolás kelti a fokozatot életre. A munkapont beállítását és egyben a soros visszacsatolást R10-R11 ellenállások biztosítják. Én ezt 2 darab 5 wattos 680 ohmos ellenállás párhuzamos bekötésével értem el. A fokozat vitathatatlan előnye az automatikus rácsfeszültség beállítás, amit Rg1-Rg2 biztosít. Ez a bizonyos előny csőcsere esetén teszi meg a magáét azzal, hogy nincs szükség a végfok újrahangolására, hiszen biztosítva van a fix előfeszültség, egyben gátolja a cső esetleges túlvezérlését (ilyenkor a cső "bepárásodik, elgázosodik, rácsemisszió léphet fel", és a hatalmas anódáram hatására az anód gyönyörű kékes-lilás fényben pompázik, fogjuk rá igen csak gyönyörű látvány, de a csőnek bizonyos értelemben annyi. Ilyenkor a katód túlhevül és párologni kezd róla a katódbevonat, ami rárakódik a vezérlőrácsra, így megbénítva a cső vezérlését. Segíteni esetleg azzal lehet, hogy a cső rácsára 0-tól 100V-ig szabályozható pozitív feszültséget csatlakoztatunk. A katód természetesen negatív potenciálon van, viszont az anód bekötetlen marad. A rácson a feszültséget addig növeljük, míg a cső zöldes fényt produkál. Most egészen addig növeljük a rácsfeszültséget, míg a zöldes fény meg nem szűnik. Ha sikerrel jártunk, akkor a csőnek normálisan kell dolgoznia a továbbiakban). Nos ha márt itt tartok, C4-C5 csatolókondenzátorokra is nagy figyelmet kell fordítani. Ügyelve arra, hogy izolációs ellenállása sértetlen legyen (ne üssön át), mivel hogy ez is megbosszulhatja magát azzal, hogy a végcső rácsán lévő negatív feszültséget teljesen lefolyathatja, így a rácson pozitív feszültség jelenik meg, ez viszont szintén nagyon magas anódáram kialakulásához vezethet. Végül az alacsony frekvenciás teljesítmény V3-V4 párba válogatott végcsövek anódjaira illesztett ultralineár kimenőtranszformátor szekunder tekercsére csatlakoztatott 8-ohmos terhelésén jelenik meg. V3-V4 EL34-es J&J gyártmányú végcsövek nyugalmi anódárama eléggé magas, hiszen a maximálisan megengedettől (az J&J adatlapja szerint 100mA) nem nagyon marad el a maga 68-72mA-vel csövekként. E magas anódáram mellékhatásai esetleg a villanyszámlánk kézbesítésekor mutatkozhatnak meg, de hát valamit valamiért. Viszont a magas nyugalmi áramok pozitívumai is említésre méltatnak. Ha csak az erősítő tápegységének lustaságát vesszük figyelembe, akkor ez esetben ez is elhanyagolható, mivel a csövek egyenletesen terhelik azt, állandóan nyitott állapotukból kifolyóan. Másrészt a kimenőtranszformátor is kímélésben részesül, nem változnak rajta az oly mértékben ráható anódáramok, mint például egy „B” osztályú kapcsolásban. Nem lép fel a cső ki-be kapcsolása okozta torzítás sem (a cső ki-be kapcsolása közt időnek kell eltelnie, ez torzításhoz vezet). Ráadásul bizonyos teljesítményig élvezhetjük az „A” osztály előnyeit. Pontosan ezt a határt nem tudom megválaszolni, de kb. 10W-os teljesítménynél az anódáram egy milliampert sem változott. (Ugyan egy kissé rizikós a dolog, de bátorkodtam egy rövid időre egy végcsővel üzemeltetni csatornánként a végfokot, megdöbbenésemre a tiszta hangzás megmaradt, az már csak természetes, hogy mind ezt kisebb teljesítmény mellett).

A kimenőtranszformátor
Hogy végső soron nem egy gyári kimenőtranszformátor került beépítésre, annak számos oka lehet, mint pl. az anyagi háttér. Én azonban azon szerencsések közé tartoztam, akik bírtak annak lehetőségével, hogy magát az erősítő ”lelkét” saját maguk alkossák meg, hiszen meg volt hozzá mindenem. Meg ugye a saját gyártmány az mégis csak saját, kismértékben mérve egyedinek is mondható, esetleg némi büszkeségre is adhat okot.
Nos magukat a kimenőtranszformátorokat egy Tesla Music 70-es Csehszlovák gyártmányú kombinált hangerősítőkből halmoztam fel még a 80-as évek végét követően. A baj csak az, hogy az ezekből származó cca. 20cm²-es vasmag keresztmetszetű transzformátorok 100V-os elosztásúak, némelyiküknél ráadásul nem alkalmaztak csévetestet, tehát sajnos mindenképpen szétbontásra hivatottak. Érdekesnek tartom megemlíteni azt a tényt, hogy a tekercselés kivitelezése nagyon precíz módon történt, minden sor szigetelést kapott, a primer és a szekunder tekercsek szétosztottak voltak, meneteik szépen egymás mellett (volt alkalmam egy mai modern, szlovák koronáról átszámolva kb. 7-8 ezer forintos kimenő belsejébe is betekintést nyernem, hát bizony messze elmarad a feljebb említettől).
Eredetileg 1-2mm-es bakkelit lapból terveztem volna a csévetestet, sajnos nem jutottam hozzá, így maradt a képen látható műagyag figyelmeztető tábla a keményebbik fajtából, minek elemeit pillanatragasztó illesztett össze. Láthatóan a csévetest 2 részre tagolódik „A” és „B” elnevezésben.

A transzformátorok méretezése nem okozott különösebb fejtörést még annak ellenére sem, hogy az internetes oldalakon számos számban található megoldások egyike sem nyújtja a pontos eredményt, mindegyiküknél eltérő eredmények születnek. Hogy esetleg a primer tekercse 50-60 menettel több vagy kevesebb, az nem oszt nem szoroz. Amúgy is EL34-es csöveknél 40-50W-os teljesítmény körül a primer menetek száma kb. 950-1200 menet körül mozog csövekként 17-20cm2 vasmag keresztmetszet esetén PP kivitelben. Én a méretezéshez egy 1954-es évekből származó nagyon egyszerű leírást alkalmaztam.

A vaskeresztmetszet 17cm², vasalása kétoldalas, tehát légrés nélküli. Az EI vasak méretei 10x11,5cm, vastagsága 0,35mm – kicsit vastag, de megfelelő. Huzalátmérők 0,9 és 0,35 -ös, zománcozott. Az ábra szerint a csévetest teljes felületére, amit ez esetben a „C” szektor jelöl, az óramutató járásával egyezően N1 szekunder első negyede kerül feltekerésre, majd ennek transzformátor papírral történő szigetelése. Ezt követi N5 primer tekercs első harmada az „A” szektorra. Itt esetleg soronkénti szigetelés is használatos. A csévetestet most a tekercselő tengelyéhez képest 180 fokos szögben elfordítunk, vagyis azt megfordítjuk (Ezt azért, hogy ne keljen az óramutató járásának ellentétes irányát követve tekercselni. Akinek ez nem okoz gondot, annak ez a művelet elhagyható). N5 primer tekercs első harmada viszont már a „B” szektorra kerül, majd ismét jöhet a szigetelés. A csévetestet visszafordítva, s annak teljes felületét lekövetve jön N2 második negyede, majd ismét szigetelés, és így tovább az ábra szerint. A csévélés során ügyelni kell, hogy a menetek szorosan egymást kövessék, ami nem mindig sikerül, de ez nem okoz hátrányt. A tekercsek végződéseit a csévélést befejezően gondosan összeforrasztottam, majd a vasalást is befejezve, a következő egyszerű tesztnek vetettem alá. Szekunder tekercsének 8 ohmos kimenetelére kb. 6-9V-os váltakozó feszültséget kapcsolva, a primer tekercseken egyforma értékű feszültségnek kell megjelenniük. Ha ez nem így van, annak számos oka lehet, mint pl. a tekercsek nem jó sorrendbeli összeforrasztásra, stb. Utolsó lépésem abból állt, hogy a már kész transzformátort 12 órás nagyon híg lakk fürdőnek vetettem alá, ami javítja az esetleges hibákat (lazábbra sikeredett menetek, lazább pléhezés, stb.) Ez az eljárás azonban hátrányokat von maga után, a későbbiekben szinte lehetetlenné téve a transzformátor esetleges szétbontását. Aki mégis elszánná magát erre a műveletre, annak ajánlom, hogy ezt megelőzően a kimenőt építse be az erősítőbe a tesztelés alávetésének érdekében. Ha az elvárásainknak megfelelő, jöhet az említett megoldás.

A megépítés és az élesztés.
Ami igaz az igaz, az erősítő dobozát nézegetve nem tárul elénk valami csodálatos látvány. Nos nem is tagadom, nekem sem tetszik. Had legyen mentségemre, hogy minden egyes darabját panellakásom erkélyén barkácsoltam össze az utolsó csavarig. Az első panel feliratozása, és a potméterek bizony hiányoznak.
Az erősítő passzív elemei egyenesen a csövek foglalataira kerültek felforrasztásra, egyszerűségükből kifolyóan lehetővé téve az esetleges változtatásokat, amik szinte mindig elkerülhetetlenek. Így ugyan, egy pókhálóhoz hasonlítható a dolog, de ezen mindig lehet szépíteni (csak próba változat). Nálam csupán a tápegység került nyomtatott áramkörre.
Az erősítő áramköreinek építését én mindig hátulról kezdem előre haladva, tehát először a végfokot kötöm össze a táppal, majd egy kis teszt. Itt a teszt az anódáramok és a anódfeszültségek helyes értékeinek méréseiben nyilvánulnak meg. Rendszerint a mért értékek mindig a megfelelő és a megengedett tartományba esnek, köszönhetően ez a fix rácselőfeszültségnek, ez esetben Ia-68mA, Ig2-8,5mA csövekként (természetesen a kimenő szekundere terhelés alatt van!). A végcsövek fűtését a hálózati transzformátor különálló tekercse biztosítja. A fázisfordító sem igényel különösebb figyelmet, esetleges szimmetrikus feszültség különbség fellépését Tri1 trimer elforgatása javítja. Végül következhet a feszültségerősítő csatlakoztatása, ami egyszerűségéből fakadóan nem szorul beállításokra.
A tápegység hagyományos, talán csak annyit róla, hogy beiktatásra került egy stand-by kapcsoló a csövek élettartamának meghosszabbítására.

A teszteknél egy Tesla gyártmányú 80W-os Hi-Fi kategóriába sorolható hangfal szolgáltatta a terhelést, a jel forrását pedig egy öregebb fajta Sony CD lejátszó. Az erősítő első alkalommal történő üzembe helyezésekor jött is aminek jönnie kell, az elmaradhatatlan erős alapzaj (brumm), ennek számos oka lehet. Nálam az jelentette a gondot, hogy az erősítő fémdoboza több helyen is jelföldelést kapott (potméterek felfogatása, a bemeneti - kimeneti konnektorok, stb.). Ezt a kellemetlen jelenséget úgy oldottam meg, hogy a 4 és 8 ohmos kimenet konnektorait gondosan elszigeteltem a váztól, így nem érintkezett közvetlenül a fémvázzal, ami a jelen esetben e probléma okozója volt. Persze megoldás az van több, de ahány konstrukció, annyi variáció. Aki már épített csöves dolgot, az tudja nagyon jól, hogy olykor nem adják be a derekukat oly könnyen, mintha ki kellene azt érdemelni. Tehát a hiba elhárítása után minden gond megoldódott. Frekvenciamenete legalább is hallásra kifogástalan, főleg a mély hangok, lágyak és kiemeltek, a magasakkal egybevéve szép és kellemes hangzást biztosítva a hallgatónak. Sokféle zenei stílus került próbára, és a hangzásával teljes mértékben elégedett vagyok. Komolyabb mérések a hozzávaló műszerek hiányossága miatt elmaradtak. Az alapméréseket csupán egy oszcillográf biztosította. Ami negatívumnak mondható, akkor az zaj (brumm) ami bár nagyon alacsony mértékű, és csak akkor hallható, ha fülünket hozzá tapasztjuk a hangdobozhoz, de mégis csak van. Teljesen kész állapotát, képen, sajnos még nem tudom bemutatni, mivel már készülőben van az erősítő új doboza, aminek megépítését ez alkalommal a profikra bíztam (a képen az előfok csövei, 6CC42 nagy frekvenciás trióda - nekem ezekkel a csövekkel sokkal jobban tetszik a hangzás, főleg a mélyek).

A JJ csöveiről még esetleg pár mondat erejéig említést tennék. Az ember nem is hinné, hogy az elektroncsövek gyártása mennyi bonyodalmat is von maga után. Itt nem csak csupán a technológiára és az automatizációra gondolok, hanem főleg azokra az alkalmazottakra, akik a csövek bizonyos alkotóelemeinek összerakását manuálisan végzik, s egyben kizárólag a női nem képviselői. Annak ellenére, hogy mindez steril körülmények közt zajlik, az alkalmazottak egészségi állapotukra is nagy hangsúlyt fordítanak. Hogy ez mennyire nem mindegy, azt pl. az is bizonyítja, hogy „azokon a napokon” az érintettek egészen más munkabeosztásban részesülnek (pl. a túláradott emberi izzadság, pszichikai állapot, állóképesség, stb.). Akár mennyire is nevetségesnek tűnik a dolog, de ez kérem maga a valóság. Hiba itt is becsúszhat, mint ahogy az másutt is, és kész is a kevésbé sikeredett széria. Erről a témáról bizony oldalakat is lehetne írni, ez a pár mondat is egy cseh nyelven íródott könyv részének fordítása, ahol a könyv szerzője mélyebb betekintést kapott az említett cég működésébe meglátogatása során. Nos páran azt állítják, hogy a kevésbé jól sikeredett „széria” az anyaországban (Szlovákián) marad és kerül értékesítésre. Hogy ebből mi az igaz, meg mi nem, azt én nem tudom, de nekem is volt szerencsém ilyen peches szériából vásárolni. A cső nem is bírta soká, kb. az első ezer munkaóra után be is adta az unalmast. Viszont vannak olyan JJ EL34-es csöveim is, amik márt a harmadik évüket húzzák kifogástalanul, pedig nap mint nap használatban vannak. High-End alkalmazásra szánt csöveik nagyon megbízhatóak, hosszú élettartamúak. Ilyen problémák minden gyártónál adódhatnak, tehát amit itt írtam, az nem lehet mérvadónak minősíteni.

Hát dióhéjban talán ennyit az egészről, s kívánok kellemes és örömteli barkácsolást minden kedves érdeklődőnek.