elektroncso.hu - A zene mint információ.

Leonard Bernstein

Lassan már tíz éve annak, hogy ezt a játékos próbát végeztem. A gondolkodásom, ami eredményezte mit sem változott, sőt ha lehet mondani mélyebbre süllyedt, feljebb emelkedett. Most ismét elővettem, mert mégsem lehetek örökké a sárgacsekkek kényszerű rabszolgája. Akkoriban még jártam egy ezoterikus tanfolyamra minek hatására a gyógynövényekkel kezdtem foglalkozni, tevékenykedtem is ebben pár évet. A gyógynövényekkel azóta is jó a kapcsolatom. Zenével illetve zenei reprodukcióval (csöves erősítő építéssel) előtte is foglalkoztam már. Az sarkalt jobbnál jobb erősítők építésére, hogy élt bennem egy világ arról, hogy milyen élménynek kellene lennie a zenehallatásnak. Az áttörést az hozta, hogy információnak illetve információhordozónak tekintem a zenét. Az ezoterikus tanfolyamon sok érdekességet tanultunk és tapasztaltunk, többek között auraérzékelést, látást és gyógyászatot is. Sok embernek téves képzetei vannak ezekről a dolgokról. Az én tapasztalatom az, hogy kevesek látják az aurát, mint fizikai jelenséget, sokkal inkább érzékelik vagy feltesznek egy kérdést, amelyre aztán érkezik válasz. A válasz kinek – kinek hitrendszere szerinti, nevezhetjük a közös tudatalattinak, vagy Istennek, vagy a természet nagy szervező erejének. A tanfolyam vezetője felhívta a figyelmem arra, hogy vannak művészek, akik színekben látják a zenét. A színek pedig az auraérzékelési tapasztalat szerint jelentéssel bírnak, hatást váltanak ki akár ember akár más élőlény hallja, érzékeli. Köztudott, hogy az előző században kutatásokat végzett Rudolf Steiner aki ki is mutatta a zene jótékony hatásait az emberen kívül állaton, növényen. Nem tudom ő mennyire kötötte ezt össze, mivel magyarázta. Az én meglátásom szerint és az én magyarázatom szerint energia és információ. A színek, az aura és a zene kapcsolata egy másik oldal témája. (itt)
A zene színekkel való érzékelését Berstein mesélte el az egyik tévé műsorában [2]. Sajnos még nem találtam meg, hogy hivatkozzak rá, de a műsorban bemutatták, egy próbán, amikor is a hegedűsök felé fordul és azt mondja nekik, hogy egy kissé több zöldet kérek. Természetesen jelentősége van a színnek. Az auralátásakor például a zöld szín a szívcsakra színe, és mint tudjuk a hegedű igen jó hatással van a szívre a szívfájdalmak gyógyítója. (Állítólag két nép gyermeke képes igazán művészien hegedűn játszani, amiből az egyik a magyar. Szomorú is vagyok, amikor a magyar zenét az őt népszerűsítő cigányzeneként mutatják be külföldön. Ennek hatására a külföldiekben minden, ami magyar zene volt még pár évtizeddel ezelőtt is, lassan cigányzenévé válik. Még tele vannak a múlt regényei a romantikus magyar hegedűssel, vagy zenésszel, de számíthatunk rá, hogy ez lecserélődik.) A kísérlet arra irányult tehát, hogy hasonló színérzékelést érjek el, mint Bersteiné. Arra számítottam, hogy az auralátáshoz hasonlóan majd ez is inkább érzékelés lesz mintsem látás, illetve belső látás. Becsukom a szemem zenehallgatás közben és különféle színek úsznak majd el belső vásznam előtt, vagy hömpölyögnek annak fényében, ahogyan a zene változik. Ennél azonban sokkal több történt. Talán az elején láttam is színeket, majd egyszer csak hátulról előre folyt egyre mélyebb lett, mint ahogy a tenger hullázásakor a víz tör előre, áradt és mélyült a zenekar háta mögül a zene folyama. Ahogy előre hömpölygött az egyik női hegedűst körbe folyta, mint a víz a parti homokvárat, ő nem volt része a zenének. Nem kizárt, hogy a karmesterek innen tudják ki az, aki nem játszik jól, hogy nem része a zenének azt kihagyta, körbe folyta. A zene körbe hömpölygött engem is, élővé lett és körbe fogott felemelt és egyesültem vele, én és a zene egyek voltunk, valahogy így képzeltem el korábban az unió mistica-t. Nem hallottam, hanem éreztem a zenét egyek voltunk, egy lényegűek voltunk mentem vele ahová vitt, ahová áradt. Amikor a műnek vége lett, letett és visszament a koncert terem vége felé, mint amikor a tenger hullámzásában visszafelé igyekszik. Kialudtak a fények a koncert teremben csak én maradtam és a székek, amelyeken a zenészek ültek. A szobában sötét volt és csend, még egy ideig a hatása alatt voltam és csak ültem.

Zenekar hegedű virtuózzal

Akit érdekel és játékos kedvű próbálja ki maga is. Az alábbiak szerint építettem fel a játékot, amit - sajnos nem dokumentáltam, így visszaemlékezéseimre kell hagyatkoznom. A lényeg a rituálén van, maga a rituálé a fontos és nem annyira, hogy mi van benn, de ami benne van arra legyünk tudatosak, tudjuk mit miért csinálunk mint ahogyan minden rituálénak is ez a lényege. Én a rituálémat a csöves erősítő rendszerem köré építettem fel. Szenteltem neki egy hetet, mielőtt a hétfő eljött volna már készültem az elkövetkező hétre. Azért nem készültem rá semmi különlegessel például, nem böjtöltem ugyan, de nehéz ételeket napközben sem ettem, csak a szokásos gyógynövény kúráimat végeztem (csalán, mezei zsurló, máriatövismag, stb. nem - nem használtam hozzá halucinogéneket!) ebédelni, egy éterembe jártam ahol menüt ettem, mint sokan mások, - nem voltam vegetáriánus. Ebéd után már nem ettem, de sok vizet ittam egész nap. Akkor még lehetett kapni a Vera ásványvizet.
A rituálé abban állt, hogy sötétedés után, bekapcsoltam az erősítőmet és felélesztettem a hangrendszert (természetesen GAD300B, GADP02, Rotel RCD971, Lowther DX-2 mi más is lehetett volna :-) amíg melegedett rituálisan lekentem az aurámat, St. Pio kvinttel. Ennek részeként megszólítottam Pio atyát és a szellemi tanítómat, hogy az érzékelésem nyissa meg a zene irányába, segítsen, hogy érzékeljem, lássam színekben a zenét, amelyet meghallgatok. Előzetesen kiválasztottam a felvételeim közül a legjobban szólókat. A fentebb leírt eredmény a harmadik nap következett be. A felvételek mind CD-ről szóltak és az alábbiak voltak, sajnos a sorrendet nem jegyeztem meg: Ariel Ramírez: misa Criolla, Nicanor Zabaleta: Harp Concertos. De azt hiszem, hogy akkor éppen Rimsky-Korsakov: Scheherazade - op.35 szólt. Azért gondolom ezt, mert így emlékszem és most szembesültem vele, hogy Korsakov is rendelkezett ezzel a képességgel.

A HICKOK TV-7/U csővizsgáló készüléke; a fedél benne a kiegészítőkkel

A HICKOK TV-7/U csővizsgáló készüléke; a készülék bal oldala

A HICKOK TV-7/U csővizsgáló készüléke; a készülék jobb oldala

Nagyon valószínűnek tartom, hogy ugyan ezt az eredményt más hangrendszerrel is el lehet érni. Bár a csöves erősítő a kívülre épített csöveivel, a meleggel amelyet áraszt, a fényt árasztó fűtőszálával azt az analógiát nyújtja, mint ahogyan Isten szeretete – fénye árad a teremtett világban. Nem kizárólagos kelléke a rituálénak. Megfelelő bármely olyan informatív rendszer, amely az információt átvinni képes a felvételről a lehallgató térbe (nem a hangfalba, hanem a térbe). Azt gyanítom továbbá, hogy a rituálét tovább végezve a zenereprodukáló eszköz egyszerűbb olcsóbb is lehet, amikor már csak emlékeztetni kell az élményre bennünket. Nem kizárt, hogy közösségben végezve sokkal nagyobb erejű illetve gyorsabban is képes ezt az élményt nyújtani a hallgatónak, akár már első meghallgatásra is.
Ebből az élményből meggyőződésem, hogy az igazi nagy zeneszerzők és karmesterek, zenészek inkább médiumok és médiumitásuknak megfelelő művészek. Ezért különösen alkalmas lehet az ő zenéjük egy-egy ilyen szeánsz alkalmával, a megfelelő felvételen lehallgatva. Ezeknek a művészeknek különös ismertető jele lehet, hogy olyan képességgel rendelkeztek, amit ma szinesztéziának neveznek. A zene színekben való látását ma már kutatják, más képességekkel együtt, sőt egy amerikai könyvet is találtam, amely tanítja [3]. Bár ott ők arra használják, hogy a segítségével az abszolút hallás képességét fejlesszék ki. A hangoknak is van külön színűk, a hangszereknek is van saját jellegzetes színük, valamint a zenei műveknek is van külön színűk és nem csak a hangok és a hangszerek színeinek keveredése. Ennek analógiáján azonban több a szinesztéziához kapcsolható képesség is kifejleszthető lenne, nem csak a színes hallás [1]. A képesség kifejlesztésével nem csak azt lehetnek elérni, hogy egy vezeték megfelelő irányát tudjuk meghatározni vagy egy anyag rácsszerkezetéről kapjunk információt, hanem akár a gyógyászatban, diagnosztizálásban is felhasználható lenne. Persze ez már olyan a jövőbe mutató orvoslásról szól ahol nem a kemikáliák, hanem a beteg valódi gyógyulása lenne a cél.
A szinesztéziai oldalakat böngészve jöttem rá, hogy magam is rendelkezem ilyen képességgel, vagy is annak egy olyan formájával, hogy nálam az ízek és az illatok között átjárás van. Mint fentebb említettem, és az élmények hatására azt gondolom, hogy a zene elsősorban információ és az információnak számos megjelenési formája lehet. A zene tulajdonságából következik, hogy aki hallja illetve akinek az aurájába – igen, jól értve nem kell hallani! - a zene belép azt a zene információja hatása alá vonja. Éppen ezért alkalmas a zene gyógyításra, mert olyan esetekben is hat, amikor a beteg maga nem ismeri a betegségét, nem tudatos felőle, illetve nem is akarja a gyógyulást. Itt azonban elkülöníteném a zenét mint komplex információt és annak hordozóját, a most divatos Binaural-beats hangoktól.
A binaural-beats lényege az, hogy a megfelelő frekvenciájú hanghullámokkal az agy bizonyos részei stimulálhatók. Szintén rendelkeznek színekkel, illetve ma már zenék alá is keverik. Működésükből következően, fej/fül-hallgatóval hatásos igazán, vagy a hangszórók fókuszpontjában, mivel azon alapszik, hogy bizonyos frekvenciát az egyik fülbe, míg attól a kívánt frekvenciában különbözőt a másik fülbe vezetik. Eközben az agyban a hallott frekvenciák hatására különbség képződik, amihez szinkronizálja magát, így lehetséges, hogy például az egyik fülre 100Hz szinuszos frekvenciájú hangot bocsátva, míg a másik fülre 104Hz-es szinusz hangot juttatva az agy a 4Hz-es théta állapotba kerüljön. Sajnos ez feleveti annak lehetőségét is, hogy a zenét manipulálásra használják fel.