|
Az első, gyakorlatban is használható FM rendszert E.H. Armstrong 1935-ben mutatta be és 1939-ben kezdték meg a rendszeres műsorszórást az ultrarövidhullámú sávban. A nemzetközi szabványok szerint az FM műsorszoróadók maximális frekvencia lökete 75kHz. Az állomások így, egymástól 300kHz távolságban helyezhetőek el. Az FM előnye az AM-el szemben a sokkal zavarmentesebb adás, és a szélesebb frekvencia sáv, amelynek felső határa 15kHz, amivel így már mínőségi zene sugárzás is megvalósítható. Az FM adások az ultrarövidhullámú sávokon valósulnak meg. Az első FM adásnak kijelölt frekvencia sáv a 44-50MHz-es sáv volt, amit aztán a CCIR szabványnak megfelelően 87,5 ... 104,0 MHz, illetve később 88 ... 108MHz-ig terjesztettek ki. A régi szocialista tömbben FM adások sugárzására az OIRT szabvány szerinti 66,0 ... 73,0 MHz-es sávban sugároztak.
Az FM jelek vételtechnikájában az általánosan elterjedt elv szerint a szuperheterodin, vagy frekvenciatranszponáló rendszerek használatosak. Ezen elv szerint az antenna jele egy hangolható bemeneti erősítőn keresztűl összekeverik és a különbségét képezik a helyi oszcillátorból származó jellel. Ez a jel a középfrekvenciás jel (KF). A bemenőkör oszcillátora, és a helyi oszcillátor frekvenciája együtt hangolható és mindig a két frekvencia különbsége a KF-át eredményezi. Ezt szokásosan közös tengelyű forgókondenzátorral valósítják meg. Az első fokozat erősítését a vevőkészülék előlapjára kivezetett AGC kezelőszervével változtathajtuk meg. A jel ezután kerül az FM demodulátorra, aminek kimenetén a hangfrekvenciás fokozat található. A szuper elvű vevőkészülékek előnyei az egyenes rendszerűekkel szemben az, hogy az egyenes vevőben a kívánt érzékenységhez több hangolható nagyfrekvenciás erősítőt kell alkalmazni, amelyek együtt futása nehezen biztosítható, a csatlakozások csak nehézkesen valósíthatóak meg, mert az egyes egységek egymás mellett futó jelei egymásra hatásuk folytán gerjedéseket okoznak. A pillanatnyi frekvenciától függ az erősítő sávszélessége.
The Fisher Radio Corp.
A Fisher márkanév igen jól csengett az 1960-as évek elején, hi-fi és elektronikai készülékek gyártásával foglalkozott New-York-ban, Amerikában. A cég, nevét Avery Fisher-től, alapítójáról kapta. Néhány készüléket a '60-as évek elején KIT formályában is árúsították. Az első vevőkészülék az 500-as modell volt. Az 500-as egy mono AM/FM vevő, amelynek két EL37-volt a végerősítő csöve, réz előlappal és opcionális mahagoni kávával. A későbbi modelek is réz vagy később aluminium előlappal és opcionális fa kávával voltak megvásárolhatóak. A gyártónak nem csak rádióvevői hanem integrált erősítők, lemezjátszók, illetve hangfalak is a termék palettáihoz tartozak. A Fisher termékei eléggé csereszabatosak egymással mind alkatrészben, mind készülék egységekben. Ez jól látható például a Stereó dekodereknél.
A Fisher készülékei mostanában is igen népszerűek és így eléggé leleményeseknek kell lennünk beszerzésükkor, főleg a felkapott FM-200B, vagy az FM-1000 rádióállomás monitor esetében. Igen ritka és éppen ezért drága a 214-es szetereó modell. Természetesen a Fisher is használt vevőiben varázsszem a hangolás jelzésére. A Fisher azonban ezt "Stereo Beam" kifejezéssel illette, például a 800B modellben.
FM-80
Maga a készülék egy 11 csöves szuperheterodin elvet alkalmazó rádió tuner. A 88 - 108MHz-es frekvenciasávban képes mono jel vételére. A hangolás a kornak megfelelő mechanikus úton történhet, amit egy lineáris skálán követhetünk nyomon. A használt KF frekvencia 10,7Mhz. A hangolásról két műszer ad tájékoztatást. Az skála bal oldalán található műszer segítségével a térerősséget (szignál), míg a baloldali műszer a szokásos közép állásos hangolás jelző. A kezelő gombok a skála két oldalán találhatóak hasonlóan a műszerekhez. A bal oldali koaxiális és hármas feladatú. Az alsó részével a vételi érzékenységet, míg felső részével az AFC-t szabályozhatjuk, illetve a készülék ki-be kapcsolásáról is gondoskodik. A jobb oldali tekerentyű a hangoló gomb. A készülék szép réz előlappal és nagy méretű skála üveggel ellátott - szerintem igen kulturált megjelenésű. A Fisher rádióknál megszokott módon a készülékhez fa káva is rendelhető volt, de az enyémhez nem járt ilyen. Mivel amerikai típusról van szó, szertene 105 vagy 125 Volt közötti váltó áramról üzemelni, amit egy trafóval oldok meg.
A felújítása.
A készülék eléggé ramaty állapotban került hozzám. Kicsit megázott, meg a 44 évnyi kosz, ami lerakódott benne, látványosan nyomot hagyott rajta. Sajnos az előlapi karmolásokat nem mertem komolyabban kipolírozni, mert az előlap amúgy igen szép, szálhúzott mintával van ellátva, amit a polírozás tönkre tenne. A beázás szerencsére nem tette tönkre a rezgőkörök tekercseit, így hangolni nem kellett. Sajnálatos módon a beázást azonban nem jól viselte, a skála hátlapját adó fekete aprószőrös posztó, ami úgy felhójagosodott, hogy cserélni kellett. Pótólni ugyan nem sikerült, ilyen apró szörös anyagot nem láttam mostanában sehol, pedig az apró szőrők biztosítják, hogy a skála lámpa fénye, ne tükrözőjön róla vissza és a skálának homogén sőtét háttere legyen. A skálaüvegen lévő festés szerencsére sértetlen és megtisztítása után kellemesen dereng. A skála világításról két skála izzó gondoskodik kétoldalról. A mechanikai renberakás után következhetett az elektromos, ami a csövek emisszióképességének ellenőrzésével kezdődött. Miután kipróbáltam és megszólalt nem piszkáltam bele jobban. Sajnos minden csöve igen gyenge, de szólt és annak ellenére, hogy egy beton garázsban, 10cm hosszú drótdarab volt az antennája, fogott jó pár adót, a helyiekből. Az alábbi képeken látható a felújítás előtti állapota, és azoknak akiknek hasonló készülékük van, a szerviz dokumentációja letölthető. Nélküle hozzá sem mertem volna kezdeni, a bele piszkáláshoz.
 Fisher FM80 még tisztítás előtt, körömlakkal bejelölt helyi adókkal |
 Fisher FM80 a szerelvények még tisztítás előtt, felülnézetben |
 Fisher FM80 alúlról, a Point To Point (Ponttól Pontig) szereléssel |
Szerviz leírás
A megszólalás.
Rosszul kezdem, mert szabadkoznom kell, de valójában nincs összehasonlítási alapom. Én csak ezt a készüléket hallgattam meg és így nincs mivel összevetni. Pedig szívesen összevetném más jóhangúnak mondott vagy látványáért (is) felkapott tunerrel, úgy mint hangolás indikáláshoz oszcilloszkóp csövet használó Marantz 10B, vagy a ritkaság számba menő kerek hangoló tárcsás H. H. Scott 4310, McIntosh MR71 és az igazi megfizethetetlen ritkaság; a Nemes Clarke Type 1907 VHF FM felügyelő monitorral. A hangja egyébként olyan, mint amikor gyerek koromban rádiót hallgattam az öreg Mozart rádiónkon. Sajnos a mai rádió adók többnyire MP3-ból adnak, így a minőségük ezt jellemzi. Az egyetlen hallgatható adó a Bartók rádió lenne, illetve a Kossuthon a mese, ha még lenne.
| | |
