|
| |
Legelőször is, a cím igényel egy kis magyarázatot. Nem garázst akartam izmosítani ugyanis, mindösszesen egy másodlagos rendszer kiépítését terveztem be. Történt ugyanis, hogy tartós használatra kölcsön kaptam egy falra szerelhető – és mint ilyen, csekély mélységű dobozba zárt – szélessávú hangfalpárt az öcsémtől, aki szeret minden ilyen dolgot összevásárolni. Mint az lenni szokott, erre azonnal beindul a „pákász” fantáziája, mely beindulásnak az lett az eredménye, hogy eldöntöttem, építenem kell egy egyszerű, olcsón összerakható, de jó hangú erősítőt. Az persze természetes, hogy ez csakis csöves lehet! CD játszóm ugyanis van, az is csöves (házilag átépített, de erről talán egy másik cikk keretében számolok be), kazettás deck is van és tuner is akad éppen. Egy ilyen „second hand” rendszer jó szolgálatot tehet, amikor az ember éppen a garázsban barkácsol, vagy forrasztgat, de vágyik a zenére. Persze mivel igényesek vagyunk, alapkövetelmény a szép megszólalás!
A fentiek figyelembevételével megkezdődött az internetes keresés, információgyűjtés. A választás végül az úgy nevezett RH84 nevű projektre esett. Ez az erősítő kb. 4W-ot tud Single Ended üzemben, a megépítéséhez 3 cső + 1 egyenirányító cső kell, 3 trafó egy fojtó és egy fél marék alkatrész. A hálózati trafót erre a célra tekercseltettem, toroid magra, jelen oldal bakterével (Bozó Balázs Sensei), sőt a fojtó is innen van. A kimenőtrafók tekintetében több lehetőségünk is van, mivel bármilyen 5K primerrel rendelkező (és itt eltérés mutatkozik az EL84-hez való trafóktól, mert az 5K alacsonyabb terhelést jelent a megszokottnál), minimum 5W-os SE kimenő használható. Az internetes fórumozók általában Hammond trafókat használnak, vagy régi csöves cuccokból bontott „vintage” trafókat, én egy jó ismerősöm segítségével Japánból hozattam a trafókat, melynek összköltsége így sem érte el a 100 dollárt a párért. Természetesen itt az elektroncso.hu oldalon (bakterisztán?) is lehet rendelni hozzá kimenőtrafót. A csőkészlet sem túl bonyolult, mert szükséges 2db EL84, amely sokak szerint az egyik legzeneibb hangú végpentóda és nem is drága. Ezen kívül kell egy db. ECC81 és egy 5U4G (vagy 5U4GB) egyenirányítő cső a tápba. A munkapontot mindenhol katódellenállással állítjuk be, és nincs is rá soha gondunk. A fűtés mindenhol váltóárammal történik. A földelést csillagpontosan oldottam meg. A készülékház a keményebb dió, mert hogyan érhetjük el, hogy itt ne szaladjon meg a büdzsé? Én úgy oldottam meg, hogy elmentem a legközelebbi reklámtáblás céghez, ami szerencsére 3 perc járóföldre van az munkahelyemtől és ott addig keresgéltünk a hulladék anyagok között, amíg nem találtunk egy olyan darab pezsgőszínűre anodizált 1,5mm-es alumínium lemezt, amelynek a mérete elégséges volt a készülékházhoz. Ezért mindjárt fizettem is egy igen megterhelő, 1500 Ft-os összeget.  Előzőleg megterveztem a készülékházat úgy, hogy egy A4-es lapon elhelyezgettem a trafókat, a csőfoglalatokat és az összes nagyobb alkatrészt, vagyis szó szerint papírra vetettem a topográfiát :). Az így „összedobált” erősítő alaplemeze (sasszi) 32cm x 22cm méretűre adódott, és ugye értelemszerűen az alsó zárólemez is ekkora. Az előlap és a hátlap 32cm x 5,5cm lett. Ezeket a lapokat és az alaplemezen található kivágásokat a csőfoglalatok számára egy ismerősöm vágta ki házi építésű CNC gépével pár sörért. Az oldallapokat magam vágtam ki a legutóbbi hangfalépítésből megmaradt bambusz bútorlapból, ami nagyon tetszetős anyag, és kezelni is csak egy leheletvékony olajréteggel kell csupán! A fa oldallapok tartják össze az egész konstrukciót úgy, hogy gyakorlatilag ehhez van rögzítve oldalankét egy-egy faléc, az alu házelemek aztán ezekhez a „sínekhez” vannak csavarozva.  Ezen kívül az elő- és hátlapokhoz is szegecseltem síneket, amelyekre a felső és alsó lemez hosszú élei támaszkodnak és oda is vannak csavarozva. A készülékház így bármikor atomjaira szedhető, ha erre szükség lenne, de elég stabil ahhoz, hogy az alkatrészeket megtartsa (ilyenkor tudjuk előnyét élvezni a kicsi kimenőknek). A kivitelezésnél csak arra kell figyelni, hogy ne csavarodjon el a készülékház, tehát hogy az összes éle a vele szemben lévő éllel párhuzamos legyen. Persze lehet úgy is csinálni, hogy a teteje+eleje+hátulja egy darabból van hajlítva, de ahhoz olyan anyag kell, ami nem repedezik és persze hajlítógép.  Az ellenállások olyan márkájúak, amilyeneket találtam, de mindenképpen meghálálja magát a jó minőségű alkatrészek beépítése. A csatoló kondi esetében is van elég nagy mozgásszabadságunk, legyen minimum 0,22uF, de ha 0,33 vagy 0,47uF-os van kéznél, az sem baj. A huzalozás kesze - kuszasága senkit se zavarjon, amellett, hogy egy amatőr készítésű erősítőben ez szinte elvárás, az együttfutó huzalok egymásra gyakorolt hatását is kiküszöbölhetjük…mert nincsenek együtt futó huzalok.  Szóval az erőlködő erőlködés mentesen működik. És a hangja? A hangja pedig nem rossz. Bővebben? Jó. Nagyon jó. Összehasonlítva a nagyobb testvérrel, ami egy 300B-vel megvalósított, amorf magos kimenővel „ápgrédelt” Single Ended erősítő, azért elvérzik, de érdekes módon nem annyival, amennyivel számítottam rá (de azért éppen eléggé, hogy a fő erősítő a nagytestvér maradjon). A tere kevesebb, levegőből sincs annyi, a mélyek is kicsit szundikálóbbak, és összességében nem annyira kulturált és varázslatos, de hozza mindazt, amiért a csöves erősítőket szeretjük és az átlagnál kicsit magasabb színvonalon ráadásul. Ha össze kellene foglalnom, akkor ez egy „jó zeneipari szakmunkás”, hogy gitárművész barátom szavaival éljek. És szenzációsan olcsó!  Miután egy ideje használom ezt az erőlködőt és már megismertem a hangját, sort kerítettem egy csőcserés gyorstesztre is nemrégiben. Az előerősítő cső végig SIEMENS ECC81 volt, a felhasznált végcsövek pedig: És a végeredmény: legjobbnak a szovjetet hallottam, kerek mélyek, szép magasak, jó női vokál. Jó tér, sok levegő. Tetszetős, telt hang, bár nem neutrális. Ezt követte a Telam, mindent hozott, amit a szovjet, de mindenből kevesebbet. Mintha a szovjet kicsinyített mása lenne, talán magasban hozta ugyanazt, vagy egy picit többet. A Tungsram fej - fej mellett haladt a Telammal, de attól minden tartományban picit butább, vékonykább volt, a tér és a levegő a Telam szintjén maradt. Legutolsónak a Miniwatt futott be, bár a magasai és a vokáljai mértani pontosságúak voltak, a mélyeinek csak a körvonalait lehetett … érezni, mert hallani sajnos nem lehetett őket. Valahogy a „nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka” mondás jutott eszembe. Lehetséges, hogy egy más előerősítő csővel, egy más erősítőben jobban szerepelt volna, de itt elvérzett. |
