elektroncso.hu - A GU-50 SE a második felvonásban (ГУ-50)

Sajnos Ágoston Lajos úr szabad idő hiányában eddig nem tudta elkészíteni a cikket ezért megpróbálom én. A fényképek az Ő általa megépített erősítőről készültek. Az alap erősítő - amit a kapcsolási rajz is mutat - nem rendelkezik bemeneti választóval, vagy hangerő szabájzóval, de a fényképen látott erősítő igen. Ez a bemeneti választó egy forgótárcsás (Jaxley) kapcsoló segítségével relékkel kapcsolja az erősítő bemenetére a műsor forrást. Az erősítő bemenete pedig egy sztereo kivitelű 100K-os logaritmikus potencióméteren keresztűl kapja meg a reléktől a kiválasztott műsort. Ezen áramkörök kezelő szervei a képen látszanak, de maguk az áramkörök nem, mivel a trafókat takaró lemez alá kerültek. Egyszerűségük folytán a kapcsolási rajzra sem kerültek fel.

Az erősítő alapjai az Ágoston Úr által írott könyvben (Audiófil erősítők építése) már napvilágot láttak, így a könyvet olvasottak számára nem lehet újdonság. (A végfok rész a 14 oldalról míg a meghajtása a 25 oldalról érkezett) Azoknak akiknek nincs meg az említett és hazai viszonylatban alapműnek számító könyv azoknak újdonság lehet a GU50 (ГУ-50). A GU50 egy adó pentóda. Mint ilyen a keleti blokkon belül igen elterjedt, hiszen az "ideiglesen" nálunk állomásozó szovjet hadsereg és a baráti magyar hadseregben is rendszeresített katonai adók egyik elterjedt adó csöve volt. Ez azt jelenti, hogy igen nagy mennyiségben található az otthoni fiókokban is, de rendkívűl olcsón is hozzá juthatunk még. A sors fintora, hogy a cső foglalata drágább, vagy közel azonos árú, mint maga a cső. A foglalatot általában a spiáter házával együtt tudjuk megszerezni és szinte kizárólag bontásból. Hifi erősítőkben a foglalatot általában megszabadítják spiáter házától - ami a cső hűtéséről is gondoskodott eredeti felhasználási helyén. Sőt a csövet is megfosztják az aluminium sapkájától. Ez a sapka engem a szocialista blokkban elterjed rendőri/katonai tányérsapkára emlékeztet, ezért különös öröm tőle megszabadulni. Eredeti helyén a cső stabil befogásáról gondoskodott és elektródát nem tartalmaz, tehát büntetlenül megválhatunk tőle. Amint megváltunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a cső üzem közben nem túl barátságos 200^oC-os ballon hőmérsékletet is elérheti, ezért igen gondos és jól szellőzően alakítsuk ki helyét az erősítőben, és ne feledkezzünk meg a balesetveszélyről sem! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a spiáter ház megakadályozott bennünket abban, hogy a csövet fordítva dugjuk be foglalatába, ha megváltunk tőle figyelmesen helyezzük be a csövet foglalatába, mert fordítva bedugva nem működik! Az élettartama kb. 1750 óra ha 40W-on használjuk.

Mielőtt a GU50-et teljesen be skatujáznánk és ki kiáltanánk róla, hogy orosz cső érdemes megemlíteni, hogy a magyar Adócső gyár is gyártotta 5S004 néven, de az eredetije valószínűleg az LS50 Wehrmachts adó cső lehetett. Mint ismeretes az orosz iparnak nagy fellendülést okozott a II. világháború. Egyrészt az "agy" leszívás kapcsán másrészt a háborúban akár hadi sarcként, akár más módon megszerzett ipari termékekből lekoppintott technika. A technikához persze rendszerint sokat adott a leszerelt gyárakból elvitt technológia is. Ezért nem gondolhatjuk, hogy a GU50 is teljesen orosz cső, de még csak azt sem, hogy orosz fejlesztés. (Hasonlóképpen kapott a Moszkvics Ford motort) De a keleti blokk más csőgyárai is készítették, például az NDK-ban SRS 552 M néven. Az eredeti LS50-et aztán készítették nemcsak a repülőgépek számára is hanem "normál" felhasználásra is RL 12 P 50 néven. Természetesen a későbbi jelőlése SL152 / FL152, de készült 6,3V-os fűtéssel az ennek megfelelő EL152 néven. Mivel még a kelet-német példányokhoz is hozzá lehet jutni érdekes lenne, egy meghallgatás erejéig összehasonlítani őket.

A GU50-et manapság sok kapcsolásban lehet látni és nem ritka a PPP kapcsolásban (4db GU50/oldal) kihozott 120W-os teljesítmény sem. Igaz ilyen esetben már a 600V-os anódfeszültség alap követelmény. A neten körbe nézve persze lehet találni kisebb PP (2db GU50/oldal) kapcsolásokat is, ami 75W körüli teljesítményt szolgáltat. Jelen bemutatásban ugyan szimpla SE erősítő mutatkozik meg, de akinek nagyobb kimeneti teljesítményre van szüksége megépítheti Paralellként is. A paralell megoldás két GU50 párhuzamosan kötését jelenti, 75%-os teljesítmény növekedés mellett. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a párhuzamos kapcsolásnál a kimenőtrafó ellenállása felére csökkentődjön. Ekkor a meghajtást is kissé variálni kell, mert a párhuzamosan kötött csövek többet várnak a meghajtó fokozattól is. (Ebben az esetben nyugodtan használhatjuk a GAD300 cikkben a 300B meghajtására használt SRPP fokozatot, vagy a könyvben is említett meghajtó fokozatokat. pl. ECL82, ECC83.)

Jelen kapcsolás tehát egy triódának kötött GU50 SE kapcsolást ábrázol. A pentóda trióda kapcsolása annyit jelent, hogy a triódához képesti többlet rácsokat egymással összekötjük és az anódra kapcsoljuk. Ekkor a pentóda közel azonos lesz a triódával, mind elektronikai és állítólag fül szempontjából is. - Ezzel azért lenne fenntartásom - A triódának kapcsolt pentóda tehát lemondott a pentóda elönyökről, ami így kisebb erősítést jelent, nem beszélve a segédrács teljesítményéről. Ha nem szeretnénk erről lemondani akkor célszerű pentódaként használni a csövet. Ekkor a G₃ - fékezőrácsot kössük össze a katóddal, a lehető legrövidebb vezetékkel, még a foglalaton! A G₂ - gyorsítórácsot kössük 100 Ohmos / 3W-os ellenállással a tápfeszültség + pontjára, vagy a kimenőtrafó UL megcsapolásához, így Ultra Lineár beállításhoz jutottunk ami azt jelenti, hogy a segédrács teljesítményét is a hangszóróra tudjuk juttatni. Ha a G₂-t 100 Ohmmal a + feszültségre kapcsoltuk vegyük figyelembe, hogy ennek a feszültségnek jó szűréssel kell rendelkeznie, mert felesleges brummot rakhat a jelre és a munkapontot is destabilizálhatja. Ezért sok megoldásban a segédrács feszültségét külön feszültség stabilizátorral még tovább stabilizálják, de egy plussz elkót vagy hidegítő kondit mi se sajnáljunk. A pentódának kötött GU50 képes 10-12W-ot is leadni, de a trióda üzemű csak 7-8W-ot juttat a hangszóróra.

A meghajtó fokozat - az alapkapcsoláshoz képest - immár 6SN7-el került kialakításra. Ez ha úgy tetszik kicsit visszalépés, hiszen az ott használt ECC82 (12AU7) korszerűbb cső. Sok audiófil kapcsolás használja ezt a csövet, amit leginkább amerikában illetve japánban kedvelnek, talán nem véletlenül. Bár európában kedveltek az ECC40-es, illetve az ipari változatú 5687 típusok is. A 6SN7 pont megfelelő ilyen felhasználásra, az alacsony meredeksége ügyes kompromisszum a régebbi alacsony meredekségű, illetve alacsony áramú magas meredekségű változatokhoz képest. Az anód ellenállása viszont kellően alacsony akár transzformátor meghajtásához is. A viszonylag magas fűtőteljesítmény igénye kellő tartalékokat szolgáltat a katód emissziója számára. És ami talán a legfontosabb még mindig gyártják! (Igaz Kína, illetve oroszország a gyártó) A 6SN7-et az RCA és a Sylvania jegyeztette be 1941-ben. Kifejlesztője az RCA volt. A kifejlesztés alapjául a 6F8G szolgált, ami 1937-es évjáratú. A 6F8G talán nem ismerős, így első hallásra, de ha tudjuk, hogy a 6J5 duplaverziója már tisztán is látunk. A 6SN7 típusnak volt még egy elődje a 6N7. A 6N7 kissé eltért a 6SN7-től bár dupla trióda, de kifejezetten push-pull B-osztályú felhasználásra szánva, magasabb meredekséggel, magasabb anód ellenállással, és közös katód kivezetéssel. A Sylvania és a Raytheon már 1940-ben megjelent Loctál verzióval 7N7-néven. Népszerűségét a II. világháború hozta meg. Korai háborús jelölése VT-231-volt. Mikor a háborúnak vége lett, újabb területeket hódított meg. A Televíziózás és a Számítástechnika. Az EINAC számítógép 6550db-ot használt fel belőle, a maga 180000-es csőkészletéből. 1948-ban az RCA kijött a speciális vörös sorozatával, ami magas tisztaságú anyagok használatát jelenti, precíz összeszerelést, és szigorúbb tesztelés mellett. A 6SN7 speciális vörös verziója az 5692-volt. Mindezen speciális törődésnek - állítólag, a hangjára semmi speciális hatása nincs. A 6SN7 természetesen készült 12V-os fűtéssel is 12SN7GT-néven. Későbbiekben a hordozható készülékek és a repülős felhasználás ígényelte a kisebb anódfeszültség igényű változatot is. Ezt 12SX7GT néven jegyzik 1946-tól, mindössze 28V-os anódfeszültséget igényel. Különösebb változtatás nem történt a csövön, pusztán 28V-os anódfeszűltségre válogatták. Itt érdemes elmondani, hogy a 6SN7-néven tulajdonképpen a cső nem létezhetne üvegballonnal, hiszen ez acél csövet jelent. Az üvegballonos jelölése a G vagy a GT. Bár létezik GA, illetve GB-vel is, ami ezekkel egyenértékű. A sima 6SN7 név innen európából származik, és csak az európai csövekre jellemző. Aki 6SN7-et használ meghajtásra gyakran bele esik abba a hibába, hogy tisztán orosz csövekre támaszkodik. Árban valóban kézenfekvő megoldás ez, a 6N8S-el (6Н8С). De gondoljuk végig: az orosz csövek öblös mély hangjaikkal és kásás tereikkel egymás után kapcsolva nem a legszerencsésebb megoldást adhatják, hiszen az előfok cső sajátosságai a kimeneten nemcsak összeadódik a végcsőjével, hanem x-szeresére is nőhet. Az orosz csőnek is létezik jobb hangú, de drágább változata. Az orosz csövek rajongói legendákat regélnek egy nikkelezett foglalatú 6N8S

6N8S Russ. (6H8С)

-ről. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy ezen csőnek a lábait végig kellett forrasztani felhasználás előtt, mert a gyári forrasz anyag percegést okozott és igen zavaró volt, de hát - mondhatnánk - semmi sem tökéletes. Szóval több csövet is kipróbálva, a drága, amerikai csövek persze jobban teljesítettek, de a vastag és tiszta melyeket én kicsit színezettnek érzem. Az európai csövek több publikációban is színezésmentesebb hangot produkálnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tetszhet a színezett hang bárkinek is. Ez csak az én véleményem! Mielőtt azonban az amerikai csövek vásárlására biztatnék mindenkit, érdemes megpróbálni az NDK gyártmányú 6SN7

6SN7 WF

-t is. A képen jól látható a korrekt felépítése és érdekessége a csillám helyetti porcelán tartók alkalmazása. Mindenképpen sokkal jobb cső, mint az orosz, és felépítéséből adódóan tartósabb is lehet, mint egy - két amerikai típus. A Tungsram gyártmányú 6SN7

6SN7 Tungsram

-nek sincs mit szégyenkeznie. Összehasonlítva az alap ECC82 Tungsram változatával annál sokkal jobb hangot hallottam.

Tulajdonképpen az erősítő hangját jelentősen befolyásoló tényező a kimenőtrafó, ezért pár keresetlen szóban emlékezzünk meg róla. Az SE kimenőtrafókat jelentős misztikum lengi körül, talán nem is véletlenül. A fenti leírás alapján bárki elkészítheti a kimenőt, akár még első tekercselés/trafó készítési projectnek is. Nem is kívánok erről lebeszélni senkit, sőt sok sikert hozzá. Az én tapasztalataim szerint a Hiperszil magnak (bár jelentős más előnyei vannak), hideg és az én ízlés világom szerint kissé félvezetős hangja van, ugyanakkor igen precíz sokszor már kínosan precíz hanggal. Ezt a pentóda hangja még tovább fokozzhatja amivel kiváló lesz mondjuk Rock és egyébb progresszív zenék esetében, de a Jazz és a komolyzene szerelmeseinek komoly csalódást tud okozni. Ezért inkább az EI vagy M magos megoldásokat részesíteném előnyben, meleg barátságos hangjuk miatt. Ha rosszabb minőségű vasat használunk a terek homályosak, definiálatlanok lehetnek. (pl. régebbi dinamó lemezek) A házi készítésű kimenőket gyakran jellemzi a két oldal eltéréséből adódóan összeeső tér érzet, nem beszélve az eltérő hangzásról sem, bár ezt nehezebb felfedezni, és nagy gyakorlatot kíván. Sokan elfelejtik, hogy ha egy trafón átengedünk némi áramot hangferekvenciával modulálva, a trafó kimenetére hangszórót kötve azt működésre kényszerítve hangot hallhatunk. Na de, és itt van a kutya elásva: Milyet? Szerintem kevéssé van értelme olyan erősítőnek, amit nem szívesen hallgat az ember, vagy csak kényszerűségből hallgatja. Persze a megoldás az, hogy ha meg tudjuk hallgatni a lehető legtöbb konfigurációban és az alapján döntünk, melyiket építjük meg, vagy melyik trafót vásároljuk meg, ízlésünknek megfelelően.

A hálózati trafó, hasonlóan a kimenőhoz, szintén fontos tulajdonságú. A legtöbb esetben mégis az ár az egyetlen döntő, pedig nem kellene ennek így lennie. Jól körbe kellene járni a kérdést, amit itt most nem célzok. Egy apró összehasonlításba azért bele bocsátkozom. Tehát vannak az EI és az M magos trafók, ezek a legolcsóbbak és sokszor jó megoldást nyújtanak. Hasonló kialakításúak az SM vagy SU hiperszil magok. Az SM 4db "C" elemből álló míg az SU 2db "C" elemből áll. A jelenlegi trafó gyártás csúcsát képviselik. Magas a hatásfokuk és emiatt kicsi helyigénnyük. És vannak a gyűrűs vagy toroid magú trafók. A toroidnak a kialakításából adódóan vannak előnyei, hatásfokra jobbak mint az EI vagy M magok ha mag anyaguk azonos. Ha a toroid mag anyaga a hiperszil magokéval azonos akkor nyilvánvalóan azok hatásfokát tudja nyújtani. Mivel mágneses indukció a tekercsek belselyében keletkezik, amit a beléhelyezett vas fog össze a gyűrű magoknak hatalmas előnyük a kicsi szort mágneses tér. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a hiperszilek jóval magasabb indukciót engednek meg mint normál társaik, akkor jóval magasabb szórt indukcióra is számíthatunk, amennyiben ki akarjuk használni a belőlük fakadó előnyőket, már pedig miért ne használnánk ki, ha már ilyen sokba került. Ezek a dolgok az erősítőt úgy fogják befolyásolni, hogy a kimenőket nem mindegy milyen írányban és hová szereljuk fel a sasszira, ha nem akarunk belehallgatni a hálózati 50Hz-be. Ebből a szempontból én személy szerint toroid párti vagyok, mert hatásfoka révén sokkal kisebb helyen is elfér (rendszerint a dobozon belülre) és nem okoz fejtörést a kimenők elhelyezése. Hátrányukként megemlíthető, hogy áruk magasabb, a bujtatásos tekercselés miatt. Rendszerint olcsóbb viszont a hiperszileknél, ha mag anyaga normál vas anyag.

[1] Ágoston Lajos:	Audiófil Erősítők Építése 2003 ISBN9634308155
[2] Rádió Technika Évkönyve:	1968 110 oldal.
[3] John Atwood:	The 6SN7GT - the best general-purpose dual triode?

KIT-ek / Készülékek vissza a lap tetejére

GU-50 SE KIT			72000-tól
A GU50 KIT. Mióta megjelent az "Audiofil erősítők építése" című könyv Ágoston Lajos tollából érdeklődés kíséri a GU50-es csövet. Ezért jelent meg ez a KIT összeállítás. Az alap KIT a 6SN7 meghajtó csöveket a GU50-es csöveket foglalataikat, a kimenőtrafókat és a hálózati trafót, valamint a hordozó alaplapot tartalmazza. A hordozó alaplap 400x350x3mm-es Al. Két fajtában rendelehető a kimenőtrafónak megfelelően, annak kivágásával (9100.-), illetve anélkül (7100.-). A képeken szín oldala A GU50 KIT alaplemeze színoldal , illetve a hátsó oldala A GU50 KIT alaplemeze fonákoldaláról (alkatrészoldal) megnézhető, valamint beszerelvényezve a fonákoldalról A GU50 KIT alaplemeze fonákoldaláról (alkatrészoldal) festve, szerelvényezve . A KIT tartalmazza a leírást, valamint egy variációt 6SL7 meghajtócsővel. Mind az alaplap mind a trafók, illetve a leírás tartalmazza a szükséges részeket, ha a félvezetős táp helyett elektroncsöves tápot szeretnénk alkalmazni. (A kép, rákattintással kinagyítható!) Mivel számos variáció lehetséges, megrendeléskor kérjen árajánlatot, megjelölve a kért kialakítást!