|
| |
|
Az egész egy fióktakarító kapcsolásként indult. Adottak voltak elfekvő bontott kondik, PCL86-os csövek, fa dobozocska, foglalatok, stb. Csak az ellenállásokat kellett hozzá megvennem, na meg az általam tervezett trafókat. Gondolkodtam sokáig, hogy milyen legyen a rendszere. Annyit tudtam, hogy ellenütem lesz, és talán ultra lineár. Ami engem vezérelt az az, hogy bontott és nem egyforma öregedésű csövekre kell tervezni. A feszültségerősítő és fázisfordító fokozat ezzel el is dőlt. Hagyományos bemeneti feszültség erősítő fokozatot választottam, plusz katodin fázisfordítót. Ezt mindazért, mert ha valaki elfekvő nem egyformán öregedett csöveket használ, bár ha a teljesítmény eszköz részét párba is válogatja, akkor is kicsi a valószínűsége, hogy a kis triódák egyformák lesznek. Ez miatt szimmetrikus felépítésű fázisfordítót, feszültség erősítőt nem építhettem belőle. Maradt a jól bevált, egyszerű, de nem túl jó fázis menet szimmetriájú katodin fázisfordító. De, van egy trükk, amivel javítani lehet a tulajdonságain. Ha a katodin utáni fokozatot közös előfeszítő ellenállásra rakjuk, és nem söntölünk elkóval, akkor a katodin hibáinak mértékét javítottuk is, hisz a közös katódellenálláson keletkező negatív visszacsatolás pont ezt csinálja. Erre a trükkre, csak más áramköri elrendezéssel, már Williamson jó régen rájött. Innen az ötlet… (John Linsley Hood: Csöves és tranzisztoros végerősítők 111. oldal, A GEC hangerősítők) A végfok gyakorlatilag „pentódában” működik, ellenütemben. Ultra lineár fokozatot szerettem volna, mert kisebb a torzítása, de sajnos a tekercselő nem tudott volna nekem 25%-on szimmetrikusan toroid kimenőnél megcsapolni. Aki ki szeretné próbálni az ultra lineár bekötést, az EI, M vagy C hiperszil magra tekertessen, tekercseljen. A jó csapolási lehetőségek és a kis szórt kapacitás és induktivitás miatt érdemes a trafót 2*4 primerre és 3, vagy még jobb 5 szekunderre választani. Ezzel már simán 50-100Khz közt vagyunk átvitelben. (visszacsatolást is alkalmazva) Ennél a csőnél (PCL86) a sima triódás bekötést nem ajánlom, mert a kivezérelhető munkaegyenes ilyenkor rendkívül rövid, ez miatt a kivehető teljesítmény is kicsi. Egyébként a végfok beállítása tisztán A osztályú. Ha tartalékkal van a kimenőtrafó megtervezve, És 8,2Kohm/8Ohm áttételre, mód van 4 ohmos terhelést is rákötni, a csövek átbillennek A-B osztályba, és kb 8W körül használhatjuk a végfokot. Ekkor a munkaegyenes felbillen, és nagyobb áramba lendül a csúcsárama, továbbá a munkaegyenese rövidebb, és aszimmetrikus lesz. A munkapont alatt rövidebb lesz a munkaegyenes, a munkapont fölött pedig kis mértékben növekedik. Összességében rövidebb munkaegyenest kapunk. Ami nagyobb csúcsáramot és kisebb feszültséget metsz ki a grafikon görbeseregéből. Szót kell ejtenem valamiről. A transzformátor magjának minőségéről. Sajnos nem elég jól megtekerni a trafót, a magnak jó minőségűnek kell lennie. Tapasztalatom, hogy bármennyire jó a trafó tekercselési rendje, primer induktivitása, belső ellenállása, sajnos a felbontás minősége igen komolyan függ a transzformátor lemezek minőségétől és vastagságától. 0,4mm alatt a szilíciumos magok már kielégítőek, de jobb, ha vékonyabb, és ötvözöttebb lemezeket használunk. Jól megfelelnek a hiperszil magok, akár c akár toroid változatban is. Ennek az erősítőnek a trafója ez esetben hiperszil magú toroid. Vannak még ugyan hipernick, permaloy és társai lemezek, de ahhoz már jobb csöveket is érdemes használni, hogy a minősége érvényre kerüljön. Másik érdekes dolgot még vetek ide. A toroid tekercselési rendjének nem feltétlen kell nagyon osztottnak lennie. Hisz a tekercs karcsúsága miatt Jobb a szórt induktivitása és kapacitása a trafónak. Nálam ez esetben két pár primer közé van tekerve a szekunder, és kb. megfelel egy c hiperszil magra tekert 3-4 primerpár részre osztott kimenővel. Közlöm, az általam készített beállításnak a kimenő trafóra vonatkoztatott adatait. Menetszámokat azért nem közlök, mert nem tudom kinek milyen mag áll majd rendelkezésére. Persze ha valaki reprodukálni akarja.
A menetszámok kiszámítási módját megtaláljuk a rádiótechnika 1969-es évkönyvének 194-es oldalán. (Rózsa Sándor: Hangerősítőkapcsolások 25-100W kimenőteljesítményre)
A táptranszformátorról pár adat.
Az említett Rádiótechnika évkönyvbéli menetszám méretezési képlet itt is használható. Az előmágnesezés normál magnál lehet akár 10 000 Gauss, hiperszilnél pedig 16 000 Gauss. Ha valaki megépíti, akár pentódás akár ultra lineár bekötésben, az erősítő megfelelő részletességgel fogja szolgálni gazdáját. Bár a tere nem lesz olyan áradó, mint a GU 50 se és PL509 se erősítőknek. De egy jó alap, mindenképpen jobb egy quad405-nél, és akár egy JLH 69-nél is (Félvezetős old etalonok). Elfogadható hatásfok mellett. Még pár szó a csövekről. Ha valaki tulajdonában van elfekvő használt cső, akkor azt lehetőleg négyesbe válogassa párba, hisz akkor lesz azonos a két oldal fázisátvitele. Akkor lesz a legjobb a tér érzet a hangképben. Egyébként még be lehet szerezni elfogadható áron a csővet. Újonnan. Én bár használt válogatott csövekkel használom, de a hangja így sem rossz. Sőt….. Találkozhatunk különböző cső adatlapokkal. Az egyiknek a határfeszültsége 250V a másiknál 300V. A tapasztalatom, hogy mindkettő határfeszültséggel gyártották a csöveket. Ezért is terveztem ilyen alacsony feszültségre. Hogy után építéskor biztosan menjen, továbbá én is biztonsággal cserélhessem a csöveket. |
