Egy „NEHÉZ FIÚ”, a PIONEER LX-420A rádióerősítő
Török József


Kedves Öcsém a 70-es évek derekán költözött haza Svájcból, ahol tudományos kutatóként dolgozott. Nagy hi-fi rajongóként hozott magával egyet-smást, ami a Videotonokhoz szokott hazai szemet és fület igencsak ámulatba ejtette. Ez egy PIONEER lánc volt, ami egy félvezetős receivert, egy lemezjátszót, egy kazettás magnót és két hangfalat tartalmazott. Különösen a rádióerősítő mozgatta meg fantáziámat, ami egy 2*50 W teljesítményű, hybrid végfokokkal szerelt berendezés volt (még ma is ezek szólnak nála). Kapcsolási rajzát nézegetve sokat álmodoztam, de az építőelemek beszerezhetetlensége miatt az építés csak álom maradt. A 80-as évek vége felé érdeklődésem a csöves technika felé fordult, mivel korábban számtalan tranzisztoros, meg IC-s kütyüt építettem, de nem voltam elégedett velük. Valahogy nem úgy szóltak, ahogy szerettem volna. Nemrég eszembe jutott Öcsém PIONEER receivere és felmerült bennem a kérdés: mi volt a félvezetős rádióerősítők előtt??? Hát mi lehetett volna, mint CSÖVES! Aztán rám-mosolygott a szerencse: az egyik apróhirdetési portálon PIONEER LX-420A rádióerősítőt kínált eladásra egy ismerősöm Szegeden. Nagy-sokára más ügyben kerestem fel és még megvolt a kütyü. Megmutatta, és én rögtön beleszerettem. Ára is kedvezőnek bizonyult, nem nehéz kitalálni: megvettem! Elmondta, hogy a csövek újak benne és minden elemében kifogástalanul működik. Otthon kipróbálva ez így is volt. Gondolom, a képek magukért beszélnek. Már hazavinni is nehéz volt, 17 kg-ot nyom a kicsike, mint egy iskolába készülő soványabb gyerek. Pedig a trafók nem is túl nagyok, de a ház minden eleme 2 mm-es acéllemezből van, szépen festve vagy eloxálva. Valószínűleg Németországból, vagy Ausztriából került hozzánk, ahol egy lomtalanításkor kidobhatták. Hogy hol készült, nem tudom.

Nézzük sorjában mit tartalmaz a még ma is szép külső. Az ellenütemű végfokokban 2-2 db EL84 működik. Eredetileg a sasszira nyomott felirat szerint 7189A csövek lehettek benne, amelyek minden adatában megegyeznek az EL84-el. Érdekesség, hogy a végcsövek „A” osztályú működését biztosító katódellenállásokként az MM korrekciós előfok ECC83 csöveinek fűtőszálai szolgálnak. Így az előfokozati csövek egyenáramú fűtése is megoldott. Az EL84-eket 1-1 db ECC83 (12AX7) hajtja meg, teljesen hétköznapi kapcsolásban. Ja, és a kimenet kapcsolható 4 és 8 Ohmos hangfalakhoz. Fejhallgatót használva a kapcsoló 10 Ohmos műterhelést kapcsol a kimenő trafókra. A hangfrekis előfokozatokban is ECC83-ak vannak. Ezek oldják meg a hangszín szabályozását – magas és mély – aktív módon, valamint tartalmaznak egy magas- és mélyvágó áramkört és természetesen fiziológiai hangerő szabályozót. Ezek ízlés szerint ki-és bekapcsolhatók. Külön bemenet fogadja a keramikus (piezó) és MM lemezjátszó jelét, korrekciót 2 db ECC83 végzi, melyek egyenárammal vannak fűtve. Maradt a rádiórész, de nem utoljára. A tuner természetesen analóg, programozási lehetőség nincs, csak tekergetni lehet. Az AM rész egy 6BE6 oszcillátor+keverőcsővel indul, majd 2 db 6BA6 végzi a KF erősítést az FM-el közösen. Csak hosszú- és középhullámú vételre van lehetőség, a szortyogó, sistergő, néha elhalkuló rövidhullámú sávot helyesen hagyták ki a tervezők a készülékből. Az FM már sokkal érdekesebb. A tuner egy gondosan árnyékolt fémdobozban kapott helyet, a hangolást 4-es forgókondenzátor végzi. Ez kivételesen jó szelektivitást biztosít a készüléknek. Az antennajel erősítése egy 6HA5 szimpla triódával történik, melyet a General Electric TV készülékek bemeneti fokozatai számára fejlesztett ki a 60-as években. Határfrekvenciája 200 MHz, zaja nagyon alacsony és nagy az erősítési tényezője. Különös figyelemre tart számot a keverő és oszcillátor fokozat, melyet egy-egy 6CW4 nuvisztorral alkotott meg a tervező. Ezek a külsőleg a tranzisztorokhoz hasonlító kis fémbúrás csövek katonai célokra lettek kifejlesztve, de a tranzisztorok térhódítása folytán mindinkább kommersz célokra használták. Élettartamuk szinte végtelen, adataik kiválóak. Az FM-KF fokozat 2-2 db 6BA6 és 6AU6 csövet tartalmaz, az első két cső az AM-KF-el közös. A négyfokozatú FM-KF kivételesen jó határolási tulajdonságai a kiváló FM vételi képességekben mutatkoznak meg. A demodulálást aránydetektor végzi. Az aránydetektort követő sztereó dekóder szintén csöves (6CG7, 6BN8, 6AQ8), pedig 1970-ben már voltak jó tranzisztorok. Szerencsére ebben készülékben maradtak a csövek, bár a tervező már gondolt a jövőre és az egységet egy különálló kis fémpanelra helyezte. A korai sztereó dekóderek kapcsolástechnikáját nem ismerem, így részletekbe sem bocsátkozom. Annyit azonban elárulok, hogy a csatorna-elválasztás hihetetlenül jó! A hátlapon található egy potméter, amivel a sztereó csatorna-elválasztást lehet finomítani. Utoljára maradt a tápegység. A szép nagy hálózati trafó a mágneses és sztatikus szórás kivédésére komoly burkolatot kapott és több órás működés után is épp hogy langyos. A tápegységben találtató 2 db szilícium dióda a „félvezető” a készülékben. Az anódfeszültség kétszerező kapcsolásban áll elő és az eredeti szűrőelkók teszik hihetetlenül brumm-mentessé. Itt kell elmondanom, hogy a táprész tartalmazza a készülék egyetlen, általam vélt „konstrukciós hibáját”. Bekapcsoláskor – a félvezetős egyenirányításnak köszönhetően – rögtön igen magas anódfeszültség jelenik meg, ami a csövek felizzásával kezd csökkenni, majd beáll az üzemi értékre. Ez nem tesz jót a csöveknek, hiedelmek szerint korai emisszió-vesztést okozhat. Lehet, hogy az eredeti amerikai vagy japán csövek ezt jól bírták, de jobbnak láttam egy egyszerű késleltető áramkört beépíteni. Ez látható a fényképen, lehet hogy majd beleteszem valami kis dobozba, mert az én szememet is bántja a próbapanelra épített, szemre nem éppen odavaló szerkezet. A táprész természetesen mindenféle hálózati feszültségre és frekvenciára beállítható, esetemben 240 Voltra van állítva. Így a fűtőfeszültség éppen nem éri el a 6,3 Voltot. A készülék a hátlapon lévő kis tábla szerint 176 Wattot vesz fel a hálózatból, ami leginkább hővé alakul. Hát az EL84-ek fűtenek is rendesen, a „hővédő falak” láthatóak a fényképeken! Az eddigi megállapításokat a készülék szemrevételezése alapján tettem, mert kapcsolási rajzom, szervizkönyvem sajnos nincs. Remélem, hogy nem is lesz szükség rá (30$).

Meghallgatás:
A PIONEER-t egy CD játszóról hajtva úgy szól mint egy jó 2*10 W-os ellenütemű végfokokkal rendelkező erősítő. Mindent egyenesre állítva szép kiegyensúlyozott hangzásban gyönyörködhetünk, a mélyek kellően mélyre, a magasak kellően magasra mennek, a 3 dB-s pontokat 30 Hz-en és 19 kHz-en mértem, 10 W-nál, 8 Ohmos műterheléssel.
Meglepetést az FM vétel okozza.
Mivel mintegy 1 km-re lakom az adótól (10 KW), nem minden tuner bírja jól ezt a közelséget. A gyengébbeken minden szól mindenütt, a jobbak csak halkan sutyorognak műsorszünetekben. Antennaként minden esetben egy méteres mérőzsinór szolgált. ORION ST240-el összehasonlítva ért az első döbbenet. Az ORION sajnos csak akkor szól tisztán (sutyorgás-mentesen), ha az antenna csak 20 cm hosszú, a helyi adók esetében a térerő-jelző ekkor már végkitérésben van. A távoli adók ekkor már zajosan, vagy egyáltalán nem vehetők. A PIONEER térerő-jelzője az 1 méteres mérőzsinórral megy végkitérésbe, mind a helyi, mind a távoli adók zaj- és sutyorgás-mentesen vehetők. Az AFC-t ki- és bekapcsolva, az adók helyükön maradnak, több órás hallgatás esetén sincs elmászás. Mindkét vevőn a BARTÓK adót hallgattam, mivel – ha minden igaz – itt még nem MP3-ról megy az adás. A PIONEER egyértelműen szebben szólt, legalábbis nekem úgy tűnt. A különbség fejhallgatóval hallatszik igazán (Sennheiser HD595), bár lehet, hogy az ORION fejhallgató erősítője nem igazán jó.
Hát ennyit tudtam a PIONEER LX-420A-ról elmondani, ami valamikor a 60-as évek végén, vagy a 70-es évek elején, a csöves korszak leáldozásakor készült, valahol Amerikában, vagy Japánban, esetleg Európában. Tervezőik és megalkotóik 40 év multán is méltán lehetnek büszkék egykori termékükre.

Utóirat:
Míg ezt a rövid kis eszmefuttatást írtam, eszembe jutott, hogy a padláson pihen egy SIMFONIJA 003 zeneszekrény, a néhai szovjet ipar egyik csúcsterméke. Ő is a 70-es évek elején készült és természetesen az „elvtárs” is csöves. Azért zeneszekrény, mert van neki 2 db hatalmas hangfala és biztosan kiváló kristályos PU-s lemezjátszója. Még a lemezeknek is jut hely a nem kis dobozban. Ő is üzemképes, sőt a kapcsolási rajza is megvan.
Legközelebb Őt fogom bemutatni.