|
| |
|
Egycsöves telepes AM vevő Gyerekként, egyik kedvelt - és persze titkos - időtöltésem volt, hogy otthon a padlásra felszökjem. Mint egy Indiana Jones, kerestem, turkáltam - a másoknak csak lomok között -, de nekem kincsek voltak.. Szerencsére olyan házban nőttem fel, ahol voltak régiségek, ahol a padlásról ódon szag és a múlt illata áradt, persze némi porral átitatva. Egy – egy régi könyv lapozásakor még most is olyan áhítat kerít hatalmába, hogy alig bírok a betűkre és az olvasott anyag értelmére koncentrálni. Mint ahogyan Puskin írja Titkos naplójában, „Minden könyvnek sajátos illata van: amikor kinyitsz egy könyvet és beszippantod az illatát, érzed a nyomdafesték szagát, amely minden könyv esetében más és más.” [2] Bár ezeket a szavakat Puskin az új könyvekre érti, a régi könyvekből, ezen felül még a patinás öregség és annak illata is árad. Az egyik ilyen felfedező utamon találtam rá a „Kis Rádiókészülékek építése, működése” című könyvre a sorozat még néhány tagjával együtt. Maga a könyv formája is rabul ejtett, hiszen terjedelme csak 10cm x 14cm, mint egy zsebkönyv. Nem tagadhatom hasonlóan mély benyomást tett rám a sorozat másik tagja is, amelynek címe a „Kis Gőzgépek Házi Készítés”. Még a mai napig is vadászom az ott javasolt töltényhüvelyt, mely a henger lenne. (37mm hosszú és 8mm belső átmérővel rendelkezik) Sajnos a vadásztöltényeket már az én koromban is, és most is műanyagból készítik. Azóta szert tettem még két tagjára a sorozatnak. Ezekbe szintén sikerült beleszeretnem. Csak a teljesség végett sorolom fel őket, bár ezek már újabb kiadásúak (1958 és ’59), és a kiadójuk is más (Táncsics), de a sorozat is, és a méretük is azonos. Makai István: Kis hangerősítők; Rátkay György: Tegyük korszerűbbé rádiókészülékünket. A felfedező útjaim alkalmával megtaláltam apám detektoros rádióját és nagy nehezen rávettem, hogy a padláson összetekerve tárolt 35m hosszú antennadrótot húzzuk ki és helyezzük üzembe. Az egyik vasárnap szántunk időt erre, és kipróbálva a detektoros vevőt megismerhettem a külső áramforrás nélküli rádióvétellel. Mondjuk Szentesen, az Adó pár kilométeres körzetében, ez nem volt nagy művészet. Az antenna igazi hatása azonban a nagy rádión mutatkozott meg (Mozart), amely így felszerelve úgy harapta az adókat, mint hajó a hullámokat. Az említett Mozart rádiónak többet is köszönhetek, mint a hullámvadászat élményét. A kerek formájú, lóhere alakú varázsszeme sokkal hamarabb elbűvölt, mint, hogy a csövek szerelmesének mondhattam volna magam. Az erősítők világába tett kirándulásaim alkalmával sokáig tudattalanul is etalonnak számított az A osztályban működő EL84-es végerősítő és hangszóró rendszere. Ráadásul az sem volt utolsó látvány, amikor a hátlap résein belesve, láthattam a számtalan csövet fűtve, működés közben. Nem kizárt, hogy ezek az élmények okozzák a mai napig is tartó elkötelezettségem a csövek mellett.
 Sokat lapozgattam és olvasgattam ezt a könyvet, míg szép lassan beleszerettem a 85. oldalon lévő ábrába. Maga a hullámvadászat nem tett rabjává, de az építés meg az, hogy saját csöves telepes rádióm lehet, nos ez a gondolat és az ábra alapján elképzelt kinézet megfogott. És az akkor még csak álomnak számító 1S4T, vagy a DLL101 cső is egy véletlen folytán elérhetővé vált, így végre megvalósíthattam a gyermekkorban elképzelt és megálmodott rádiót. Bár biztosan sokkal szebb lenne egy rézből készített vázra építve, de nekem az ilyen rádiókban a fa elengedhetetlen a vázhoz. (A legszebb rádióknak én a klasszikus kialakítású úgynevezett kenyérvágódeszkára épített rádiókat tartom, mint például 1921-’29 közötti időkből Atwater Kent rádióit.) Tehát a fa oldallapok és a réz tető megoldást választottam így hasonló váz készülhetett, mint a könyvben látott. A réz lap helyett azonban üvegszál erősítésű nyáklapot használtam. A készülék legkritikusabb alkatrésze a tekercsnek bizonyult, sok háztartási „hulladékot” megvizsgáltam mire a kívánt méretű tekercstestet megtaláltam, egy folpak fólia, tartó hengerében.
 A tekercset én leitze huzalból készítettem el. A tekercstest végül is ráfért a megadott 7cm hosszúságúra, de a tekercsek közötti hézag nem fél centis, hanem csak 3mm-es lett. A tekercseket a kezdetnél és a végnél celluxal rögzítettem, amit némi átlátszó körömlakk erősít meg, hogy a tekercs ne szaladhasson le, ha a cellux még sem fogná meg, vagy felválna. A litze huzal nem egyszerű eset, sok praktikát lehet találni a végeinek megpucolásához, a régi Rádió című újságban vagy ezermesterekben. Ott többnyire borszesz égő lángját javasolják amiben izzásig hevítve a húzalt gyorsan mártsuk denaturált szeszbe, és már forrasztható is. Mivel nekem nincs borszesz égőm - és gondolom még sokaknak, én az öngyújtó lángját próbáltam használni. Gyorsan kell dolgozni, mert az öngyújtó lángja magasabb hőmérsékletű lehet, olyan gyorsan felizzítja a drejótot, hogy nem győztem kapkodni. A kész tekercset azután az alaplaphoz két számítógépek alaplapjait tartó műanyag távtartó tartja a helyén. A rajzon van némi sajtó hiba, a tekercsek számozása a következő: L1 tekercs 30 menet balról az első, L3 tekercs 95 menet (nekem 105 lett, mert pár menet egymásra sikerült) középen, és végül az L2 tekercs 30 menet a jobb szélen. Bár a 85. oldal ábrájához tartozó kapcsolás sem bonyolult, én még annak idején a 102. oldalon található kapcsolással terveztem a megépítését (43. ábra). Itt a cső egy DLL101. A leírás szerint keret antennával is megépíthető, de én az említett tekerccsel építettem meg, hiszen ez adja a lelkét az elrendezésnek, ettől szép. Ennek ellenére majd kipróbálom keret antennával is, mert a könyv szerint sokkal jobb vételt eredményez, és nem kell neki külső antenna, ami nagy előny, mert már sajnos nem vagyok lakója a gyerekkori háznak, és emiatt nem adott a 35 méteres antenna sem. A kapcsoláshoz egy másik tekerccset javasol a könyv, de azt írja megépíthető ezzel is. Ezért nem passzolnak a tekercs számozásai, a kapcsolási rajz számozásaival. A képen látható tekercs számozásában az L1-es tekercs fogadja az antenna jelét, ami a rajzon L3 jelölésű. A középen elhelyezkedő 95 menetes L3 jelzésű tekercs az oszcilátor tekercse, ami a kapcsolási rajzon L2-nek van jelölve. Ebből kifolyólag a kapcsolási rajz L1 tekercse a tekercs jelölése szerinti L2 visszacsatoló tekercs. Próbáltam színekkel elkülöníteni, hogy melyik a tekercs rajza szerinti jelölés, és melyik a kapcsolási rajz szerinti jelölés. A kapcsolási rajzról nem derül ki, de a visszacsatoló tekercs és a rezgőköri tekercs bekötése nem mindegy. Ahhoz, hogy a visszacsatoló tekerccsel a szelektivitást tudjuk fokozni ellenkező fázisú jellel kell visszacsatolnunk. A két tekercs bekötése tehát fordított kell legyen. Vagyis ha az L3 tekercs vége kerül a közös pontra akkor az L2 tekercs kezdő pontja kerüljön a 250pF-os (szelektivitást növelő) forgó kondenzátorra. Az antenna és a föld bekötése közönbös (L1). A szelektivitást állító forgókondit még nem sikerült kitermelnem, régi rádióból így oda egyenlőre fix értkű kondit tettem. Ennek a kondinak amúgy az lenne a szerepe, hogy a sok egymás melleti adóból segítsen elkülöníteni az éppen hallgatottat. A kezelését, -majd ha lesz, meg kell tanulni, mert túlzott állításával fütyűlni fog, alul állításával meg éppenséggel nem lehet majd kivenni az adót amit hallgatnék. Így a fix érték nem túl szerencsés, lehet, hogy jobb ha be sincs kötve.
A kis telepes rádió áram ellátásáról természetesen telepek gondoskodnak. A fűtésről egy tölthető ceruza elem, míg az anód feszültségről és a segédrács feszültségéről 3db sorba kapcsolt 9V-os elem. Az anód, az így adódó 27V-ról táplálódik, míg a segédrács a két elem megcsapolásánál adódó 18V-ról. A fűtő elem egy elemtartóban kapott helyet - mert van ilyen, de a 9V-os elemekhez nincs elemtartó, így az elemekre tépőzár egyik felét ragasztottam, míg a tépőzár másik felét az alaplapot adó nyáklemezhez. Így az elemek egyszerűen kivehetők és cserélhetőek, ugyanakkor a doboz aljában elférnek, nem kell külön vezetékkel a készülékhez kapcsolni, mint az ábrán jelölt. Bár ha tudnék szerezni olyan régi selyem szigetelésű vezetéket biza adnék neki valami funkciót. (A modern vasalózsinor bár úgy néz ki, de már régen műanyagból van és nem olyan a drejót esése mint akkoriban, így nem építhetem be.) Én ugyan 3,5"-os Jack dugot építettem be a fejhalgató számára, de ez ne tévesszen meg senkit. A rádió és a végcsöve az az egyetlen DLL101 nem igazán rajong az alacsony ellenállású fejhallgatókért, vagy fülhallgatókért, hanem a legalább 600 ohmos típusokat kedveli, még ha az telefon hallgató is. Tehát nem vezet nagy eredményre a számítógépből, vagy iPod-ról átdugott füles, ha csak nem valami jobbat használtunk magasabb impedanciával. A doboz nem véletlenül lett nagyobb mint kellet volna, még erőssen gondolkozom, hogy kiegészítem egy hangszórós vételt lehetővé tevő erősítőn. Ez a doboz ma még üres helyére kerülne, de ez még a jövő zenéje. |
| [1] Makai István: | Kis Rádiókészülékek építése, működése. (Népszava 1956 Bp. Kiss Technikus Könyvtár sorozatban.) |
| [2] Alekszandr Szergejevics Puskin: | Puskin titkos naplója (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. Debrecen, ISBN9635960549) |
