|
| |
A nyugati világban az elektroncső gyárakról sokat lehetett tudni, az ember tudta, hogy a Philipset Eindhovenben, a Valvot Hamburgban találja, nem is beszélve a budapesti Tungsramról. Nem így volt ez az egykori szovjet iparral. Hrabál László, aki mindent tudott a csövekről, maga mondta nekem még 1990 körül, hogy egyedül a szárnyas cirill „sz”, azaz „C” logóról tudja, hogy ez a leningrádi Szvetlána gyárat azonosítja. Akkoriban mindketten még legalább ötféle logót tudtunk rajzolni, ami valamelyik másik szovjet gyárat jelentette, de se a gyár nevét se a várost nem lehetett tudni. Persze az elektroncső ott elsősorban hadiipari alkatrész volt, másodsorban a közfogyasztási elektronikához szükséges tömegtermék. Volt ezenkívül a KGST-n belüli egy sajátos szigorú külkereskedelmi rendszer: csak a szovjet és magyar külkeres beszélhetett egymással, a gyár és a vevő között csak a termék utazott. A világ nagyot változott: se Leningrád, se Szovjetúnió, se Elektromodul (a magyar elektronikus alkatrész külker) nincs már. Érdekesség: a Mashpriborintorg (az egykori egyik szovjet külker cég) viszont létezik. Van viszont Internet, ahonnan még az egykori szovjet csőgyárakról is kipiszkálható valami konkrétum [1].
Ezt a segítséget felhasználva próbáltam gyűjteményemből összeszedni egy csokor élő illusztrációt, a gyári logókat a csöveken és a dobozokon eredetiben. A szövegben a cirill betűk helyett a latin kisbetű megfelelőket használom. Kezdem a Szvetlánával, amely ma is gyárt elektroncsöveket leginkább a HIFI rajongóknak. A közismert logót két különböző dobozon, egy 6zs32p =EF86 pentódán és egy 12sz3sz URH trióda alumínium gallérján láthatjuk eredetiben: 
A [2] szerint a Szvetlánának van egy újabb logója is, ez még nem volt a kezemben.
Moszkvai gyár a MELZ amely elég sok különlegességet, katódsugárcsöveket is gyártott. A logót egy elég közönséges 6p1p és egy ritkább feu2 példáján tudom megmutatni:
Az egykori Szovjetúnióban imádták a rövidítéseket. A gyári logó alatti „m r t p” valószínűleg a Minyisztersztvo Radio-Tehnicseskoj Promislennosztyi lehetett
(a minisztériumokból is volt jó sok).
A csöveken előfordult egy még régiesebb változat is. Ezt a 4c14sz kis egyenirányítón tudtam lefényképezni. A novoszibirszki NEVZ-Szojuz gyárnak van régebbi és újabb logója is. Az „újabb” persze azt jelenti, hogy 1980-ban már azt használták. A régi logót egy 6h6sz oktál kettősdióda búráján, és 6k4p pentódák dobozán tudom megmutatni.
A régi logó másfajta megjelenése látszik egy 30 kV-os egyenirányító cső oldalán:
 Az újabb novoszibirszki logót meglepő módon egy acélbúrás 6k3 csövön és dobozán láthatjuk:Ezt a példányt újonnan vettem a nyolcvanas években egy moszkvai rádióamatőr boltban. A szovjet jelölés egyébként precízebb volt, mint az európai: a kisteljesítményű pentódák közül az „éles vágású” normál típusokat „zs” jelölte, a „hosszúfarkú” szabályzó pentódákat pedig „k”.  Szintén novoszibirszki illetőségű a Vosztok márkanév. Egy szubminiatűr huzallábú 2p5b pentódán fedeztem fel az emblémáját. Ezeket a kb. 10 mm átmérőjű csöveket kifejezetten hadiipari célra gyártották elég sokáig. Ezek a kis csövek a legendák szerint azért jók, mert túlélik az atombomba elektromágneses pulzusát, nem úgy, mint a félvezetők. Hangulatos rakéta emblémája van a kalugai Voszhod gyárnak (még egy űrhajó). Ezt a logót csak 6n2p kettőstriódákon tudtam lefényképezni, de mindjárt két változatban:
Amelyiken nincs a felirat az emblémában, az az újabb, 1976-ban készült. 
A hűtőszekrényről ismerős Szaratov városában volt (van?) a Reflektor gyár, kétféle emblémával. Bár az Interneten a [2] szerint a fekvő rombusz a régebbi, nem biztos.
Más forrás [1] szerint különben a fekvő rombusz a taskenti Foton gyár logója. A piros doboz egy 6n2p kettőstriódáé, a fehér-kék viszont 6n3p. 
Amikor a gyár logója nem a dobozon, hanem a csövön van, a típusjelet szinte mindig a logó belsejébe nyomtatják. Egy érdekes csövön, a 6w1p szekunderemissziós pentódán is jól mutat a címeres felirat. A szekunder emissziós segédelektródával a meredekséget szó szerint többszörözni lehetett, de persze a zaj is nőtt vele.
Barátságos (és meglepően egységes) szokás volt az egykori Szovjetúnióban, hogy a gyártás hónapja és éve ott volt a csőre nyomva. Az uljanovszki rádiócsőgyár jellegzetes emblémáját érdemes megnézni a 6p7sz oldalán és a hozzá adott "paszport” sarkában is. A paszport szintén nagyon kedves szokás volt, minden cső példányhoz adtak egy adatlap-garanciajegy-tanusítvány nyomtatványt. Az uljanovszki gyár régebbi logóját egy gu29-es kisadócsövön sikerült lefényképezni. A gu29 neutralizált kettős tetróda, 100 MHz feletti ellenütemű RF végfokok számára. A levakarhatatlan felirat állítólag folysavas (hidrogénfluorid tartalmú) „festékkel” készül. 
Egy város, amiről csak azt tudom, hogy a mai Oroszországban van: Djatkovo, itt van az Anód gyár, itt készült ez a kis szg1p-e-w stabilizátorcső:
Ezek a kis gáztöltésű csövek a szovjet változatban majdnem másfélszer olyan vastagok voltak, mint Európa nyugati felében gyártott társaik. A latin betűs árírás szerint Orel, kiejtésileg inkább Orjol lehet a város, ahol az ORZEL gyár található, logóját egy 6e3p tetróda dobozán láttam: Ugyanez a logó sűrűn előfordul a 6f1p trióda-pentóda csöveken is (az ECF80 megfelelője), csak ott nehezebb lefényképezni. 
Az ukrajnai Lvovban (Lembergként könnyebb kiejteni) székelő Poljaron gyár logóját a több kilowattos gi19b trióda oldalán sikerült lefényképezni:
A „gi” típusbetűk a „generator impulsznij” rövidítéséből származnak. Ezt a csövet valószínűleg hosszabb hullámú radar impulzusának előállítására használták.
Meglepetésemre ugyanebben a városban még egy gyár volt (vagy csak gyárrészleg, ki tudja), a Kineszkop. A neve arra utal, hogy képcsöveket gyártott, úgy emlékszem, hogy a hetvenes években tömegesen behozott 61lk1b képcsövek is innen származtak.
Sokkal ritkább az a tárolós oszcilloszkóp cső, a 13ln11, amelynek nyakán lefényképeztem az elég gyenge minőségben nyomott emblémát. Szintén Ukrajnában van (volt?) Vinnyicában az Oktjabr gyár. A jellegzetes kerek embléma fogalmam sincs mit szimbolizál, mindenesetre egy 6d20p tipusú booster dióda oldalán sikerült lencsevégre kapni. A booster diódák érdekessége a fűtőszál és a katódcső közti extra szigetelő spirál. A katód, amit a búra tetején vezetnek ki a fűtéstől kb. 6 kV-ra szigetelt. 
És még egy ukrán város és gyár: Rovno és a Gazotron. Ezt az emblémát megint egy törpén sikerült megtalálni: a tg1b tirátron talán 3 cm hosszú ( + a huzallábak).
Az elektroncsövek dobozán előfordulhat a külker cég neve is, persze belül a csövön a gyári logó van. Egy jellegzetes példa az „Elektronorgtechnika” felirat egy 6p15p (EL83 szerű video végpentóda) dobozán:
Vannak aztán olyan gyári logók, amihez nem sikerült a gyárat megtalálni. Ilyen a hatszög keret, amit két csövön is látam:
A 6h5sz kisteljesítményű dupla dióda, a 6zs9p-e pedig az E180F-hez hasonló szélessávú pentóda. Figyelemreméltó, hogy az igen csúf eredeti dobozon egy másik logó van. Ez a logó legjobban a rosztovi TANTAL gyár emblémájára hasonlít.
Szintén megfejtésre vár a léghűtésű gu-43b tetródán talált cirill „L” betű logó:
Végül egy igen katonás rejtvény: ezt az álló rombusz logót egy rr64 típusú szikraköz (?) csövön találtam, ami egy magnetron tartozéka volt.
A szovjet csöveken számos egyéb bélyegzés is előfordult a gyár logóján kívül. A kerek „OTK” szerintem a MEO bélyegzése volt, nagyon gyakori. Egy időben gyakori volt a lekerekített ötszögbe rajzolt csillag. Orosz ismerős magyarázta büszkén, hogy ez a „znak kácsesztvo”, vagyis nagyjából a magyar „Kiváló áruk fóruma” megfelelője. Eltérő színű bélyegzés szokott lenni a „w p” és egy szám. Ennek a megfejtését is egy kedves ismerős adta meg: „wojenno pereprowereno” azaz a katonai MEO is átvette. Szép példáját örökítettem meg egy 6n6p kettőstriódán. A cső felső részén ott van a „rendes” MEO bélyegzés, az „otk” is. 
Megjegyzés: Az orosz elektronikai gyárak jelőléseiről, a városaikról van egy lista az Elektroncsövek jelölései c. cikkben. (Ahol volt, van link a gyár saját lapjára is.)
|
| [1] gstube.com | http://www.gstube.com/factories/ |
| [2] ominous-valve.com | http://www.ominous-valve.com/russtube.html |