Az iontoforézis készülék. Bozó Balázs
iontoforézis vagy vayoletray készülék Ha valaki látta a Sörgyári capriccio című Jirí Menzel filmet valószínűleg emlékszik még arra részre, amikor Francin a szeretett Mariskájának hazavisz egy ilyen készüléket, mint valami csodálatos játékszert, leoltott lámpák mellet ki is próbálják. Amikor én a filmet láttam nem gondoltam volna, hogy egy ilyen készülék birtokomba kerülhet valaha is, és láss csodát lett nekem egy ilyen készülék, sőt egy pont olyan készülék, mint ami a filmben is szerepelt.
A készülék kissé modernizálva ma is használatos a kozmetikai iparban, mint iontoforézis készülék. A filmben amúgy kissé szexuális felhangú a játék vagyis arra enged következtetni. Az net-et túrkálva rá is akadtam egy cégre amerikában akik jelenleg is gyártanak ilyen jellegű és beállítottságú készülékeket, az internetes oldalukon sok kép is van, igen - érdemes megnézni a szexuális lehetőségeiről is. :) (Angol nyelvterületen a készüléket violet ray készüléknek hívják.)
Hogy egy kissé jobban megérthessük az akkori mentalitást és, hogy a felhasználását jobban el tudjuk képzelni, idézek egy rövidet az [1] forrásból:
Kezdjük ott, hogy a szex áll a középpontjában a pszichiátria egyik legcsúnyább titkának is: 1900-ig az érzelmi rendellenességeknek két főbb gyógymódja volt, az animális magnetizmus (hipnózis) és az elektroterápia, amely rutinszerűen alkalmazta a nemi szervek elektromos stimulálását - a panasz jellegétől függetlenül.
És ez nem holmi titkos, kuruzslói gyógymód volt! Ez volt az általánosan elfogadott orvosi eljárás. Freud idegmagnetizálóként és vagina villanyozóként kezdte a pályafutását, ahogyan dr. Szász írja igen jelentős művében, A pszichoterápia mítoszában. De nem is olyan régi história ez: még 1948-ban megjelent, A férfi nemi rendellenességei című könyvükben is különleges villamosszéket ajánl dr. Walker és dr. Strauss a herék stimulálására.
Freud később azt állította, hogy az elektroterápia szándékosan hamis "placebo" kezelés volt, az "én hamis kezelési módom", elhitetés, olyan "mágikus" gyógymód, amelynek segítségével "kapcsolatot tarthatott" a betegeivel. Bár a beszédterápia javára lemondott az elektroterápiáról, Freud mindvégig azt tartotta, hogy minden neurózis okát kivétel nélkül a szexuális funkciók rendellenességében kell keresni. [1]
iontoforézis készülék: a koffer kinezétű készülékház A készüléket a Felma Gmbh. gyártotta München-ben valamikor a múlt század talán 20-as éveiben. Mint a képen is látható igen egyszerű, a kornak megfelelő hortáskába építve. A táska amúgy az ilyenkor szokásos varnis vászon borítású fa keretes hord táska, melynek tető lapja és az alja is kartonból van. Az akkori bevált kötöanyagot használva, vagyis enyvet. Mint a képen is jól látható az enyémnek a teteje van elválva, de amúgy szinte kifogástalan állapotú. A csőkészlete kissé hiányos és pár darabból már a gáztöltet is elszivárgott. Sajnos a kábelét valaki már modernre cserélte. A készülék egyébbként működőképes. Működése igen egyszerű, egy csengő elvű szaggató állítja elő a szükséges "nagyfrekvenciát". Ez a nagyfrekvencia azért 10kHz alatti. Az így előállított szagatott áramot azután egy autóranszformátor transzformálja fel pár KV-os nagyságrendű feszültséggé. Az autótranszformátor helyezkedik el a markolat egységben, ebbe kell csatlakoztatni a geisler-csövet, amelynek másik végét azután, a kívánt bőrfelülethez érintjük. A kezelő szervekkel a frekvenciát, illetve az autótranszformátorra jutó feszültséget lehet állítani, bizonyos határok között. A képen jól látható a szaggató készülék vasmagját képező, kalapok merevítésére használt drótok A képen jól látható a szaggató készülék vasmagját képező, kalapok merevítésére használt drótok. Ez az apám által készített táska keret vasmagú transzformátorra emlékeztet, amit mellesleg egy 5 literes szílva befőt konzerves dobozába épített. Ilyenek mint érintés védelem, meg ISO felejtsük is el.
iontoforézis készülék: leírása, számtalan alkalmazási lehetőséggel A készüléket egyébbként orvosi célra ajánlja a hozzá kapott könyvecske, számos alkalmazással amelyeket képekkel is illusztrál, kár, hogy nem tudok németül. Ha jól tudom az orvosi praxisból mára már kiszorult és már csak a kozmetikusok használnak ilyen készüléket bőrfiatalítás céljára. Amit én láttam abban a geisler cső csak neonnal volt töltve és emiatt naracs színű volt. Ennél a készüléknél csak egy cső van neonnal töltve. A csövek többsége argonnal lehet töltve, mert szép lilás fénnyben pompáznak. Sajnos már a kozmetikákból is kiszorulóban van kellemetlen csípős érzete miatt, helyét az ultrahangot használó készülékek veszik át. A modernebb típusok annyiban térnek el, hogy a csengő elvű megszakító helyett félvezetőt használnak és az igényesebbjei a szaggatás hatására keletkezett felharmonikusok visszajutást a hálózatra különböző szűrökkel csökkentik.
Történelmi áttekintés Johann Heinrich Wilhelm Geissler (szül. 1814. máj. 26. Igelshieb, Németo. - megh. 1879. jan. 24. ) Eredetileg egy utazó műszergyártó volt, majd 1852-ben Bonnban letelepedett és műhelyt nyitott, mert a fiatal egyetemi város jó megélhetést biztosított laboratóriumi edények gyártására. Geissler nevéhez kötődik a róla elnevezett cső, amelyben ritkított levegő és általában valamilyen nemesgáz töltet van. A cső két végén elektródák találhatóak, amelyekre feszültséget kapcsolva a gáz gerjesztett állapotba kerül és fényt sugároz. Ez a fény a gáz töltettől fűggő színű, bár jeletős mennyiségben sugároz a nem látható tartományban is. Ezek a Geissler-féle csövek képezik a gázkisülési csövek alapjait, úgy mint a ma világításra használt "neon" csöveknek - bár ezek nem neontöltetűek, a glimlámpák, a gázkisülési diódákat, parázsfény stabilizátorokat, de idetartoznak a nixie csövek is. Geisler másik nagy találmánya a higanylégszivattyú feltalálása, amellyel az akkorinál magasabb vákuum előállítása volt lehetséges.
|