|
Fedezzük fel a 811-et.
A 300B árnyékában előfordulnak még olyan csövek, amelyek kellően nagy kimenő teljesítményt képesek szolgáltatni SE kapcsolásban is. Az egyik ilyen a méltatlanul háttérbe szorított 811-es adó trióda. Pedig minden erény megtalálható benne is, mint a 300B-ben, a közvetlen fűtés, de mégis szinte ismeretlen, az építők körében. Talán egyik magyarázata ennek, az lehet, hogy viszonylag magas anód feszültség szükségeltetik a normál A osztályhoz. Ez az 1000V feletti feszültség sokakat visszarettenthet az építéstől, de még inkább a kísérletezéstől. A magas anód feszültség ugyanis bonyodalmakat okoz a kimenő transzformátor területén, és ne hagyjuk figyelmen kívül a tápegység kérdését sem.
Ennyi nehézség és probléma után nézzük meg miért érdemes, mégis elővenni egy 811-et? Hagyjuk figyelmen kívül most az impozáns kinézetét, az előkelően tetején elhelyezett anód kivezetést, a keményüveg búráját, és a katódja miatt olyan getter alkalmazását, amely nem képez tükör bevonatot a ballon belső falára. Mindezek számomra egy tiszta hangzást sejtetnek, és fokozzák kíváncsiságom. Az pedig már csak hab lehet a tortán, hogy tóriumos wolfram katódja van. Ez azért érdekes számomra, mert a kezdeti technológia állítólag szebb hangot eredményez. Ma már az oxidkatód szinte teljesen kiszorította ezt a katód megoldást, a kisebb hőmérséklet melletti magasabb emisszió folytán, technikailag jogosan. Nem kizárt persze, hogy a szebb hangot pusztán a magasabb katód hőmérséklet szolgáltatja, és semmi köze a tóriumhoz, de ki tudja? Sajnos kevés cső van, ami ilyen megoldású, és így összehasonlítási alapot szolgáltathatna az objektív véleményhez.
Előnyei, igen még a 300b-vel szemben is.
Ha mindezek az érvek még mindig kevésnek bizonyulnának, érdemes megnézni az árát egy 300B-hez képest, és a teljesítményét, ami 10W szemben a 300B szerény 7W-jával. A magas anód feszültség pedig ne riasszon el senkit ettől a csőtől. Ha körbenézünk a szakirodalomban olyan neveket találunk, mint Shishido vagy Orenokairo akik ezt a problémát az A2 osztálynak nevezett kapcsolás technikával hidalták át. (Köszönöm annak aki felhívta rá, a figyelmem!) Ennek a kapcsolástechnikának az a lényege, hogy a végcsövet, ami jelen esetben a 811, alacsony anódfeszültségen üzemeltetik. Ekkor ugyan a cső munkagörbéjének alsó részében üzemel, ahol rendszerint egy „könyök” alakú szakasz figyelhető meg. Azért, hogy ezen a szakaszon felűlemelkedjen és persze az A osztály beállításainak megfelelő paramétereket kapjuk a csövet pozitív feszültséggel, kell meghajtani. Mint tudjuk a csövek negatív feszültségű meghajtásakor nem szükséges áramot is befektetnünk, így azokat teljesítmény nélkül hajthatjuk. Ez nincs így a pozitív meghajtáskor, ekkor ugyanis már teljesítményre is szükség van. De nézzük meg a kapcsolást. A szakirodalom rajzait összevetve, azt látjuk, hogy a bemeneti feszültség erősítést vagy egy SRPP kapcsolású trióda oldja meg, vagy egy pentóda. Én a pentódát szerencsésebbnek találom, főleg ha az valami jó családból való. Nem utolsó sorban az ide használható pentódákból viszonylag olcsón juthatunk ilyen jobb családú példányhoz. Ha valakit nem riaszt vissza a piros festék és a beszerezhetetlen körmös foglalat még az EF6-ot sem szabadna elvetni, főleg mert olcsó és felső anódkivezetésével jól passzol a 811-hez. De tovább haladva a jel útján a kellő feszültség erősítés után az A2 üzemnek megfelelő végcső meghajtó következik. A szakirodalom itt kétfélét ajánl és nem biztos, hogy az általam választott megoldás a jobb, de biztosan olcsóbb! Az egyik; és drágább megoldás a transzformátoros illesztés. Ennek, mint jeleztem a hátránya az előnye, vagyis a transzformátoros illesztés. Sajnos jó meghajtó transzformátort szerintem még nehezebb készíteni, mint kimenőt. A kész vásárlása megoldaná ezt a problémát, de árban egy illesztő trafó vetekszik egy kimenővel. Ráadásul ha a kimenőtrafót mint leggyengébb láncszem vesszük figyelembe és a hangot leginkább befolyásoló tényezőnek tekintjük, kívánatossá válik minél kevesebbet használni belőle. Marad tehát a közvetlen meghajtás. Ezt a feladatot azt hiszem nyugodtan, rábízhatjuk egy 6L6 sugár tetródára. Már csak azért is, mert ennyi pénzből nem építhetünk végig közvetlen fűtésű triódás erősítőt, ami az ortodox hifisták kíváncsiságát felkelthetné. Viszont esélyünk van egy 300b-s erősítő hangjának megközelítésére, sőt egyes vélemények szerint jóval felül is múlhatjuk azt.
Végre építünk.
A kapcsolás megvalósításakor néhány probléma adódhat. A végcső munkapontját úgy kell beállítani (75-100mA), hogy a 6L6 anód ellenállását változtatjuk. Ezt értelemszerűen egy potméter alkalmazásával egyszerűsíthetjük, de a viszonylag nagy áram miatt ide huzal potmétert célszerű rakni, ami a tekercselése révén igencsak induktív elem. Ezt pedig feltétlenül kerüljük el. A megoldás egy kompromisszumos megoldás, mégpedig az, hogy a beállításhoz használjunk ilyet, de a normál működéshez a potmétert cseréljük ki normál, azaz fixértékű ellenállásra. A végcső rácsán tehát ne okozzon meglepetést, hogy az előfeszültség valahol 20-24V között van. A következő problémás rész a negatív visszacsatolás jelentheti. Rendes hifista ezt „visszakézből” elhagyja. Megtehetjük mi is! (A negatív visszacsatolás kissé agresszívabb hangot eredményez mértékétől függően. Sok helyen ezért változtathatóvá teszik a visszacsatolás mértékét, vagy kikapcsolhatóvá. A használata javítja az erősítő elektronikai paramétereit.) Ekkor az EF86 katód komplexumából az alsó ellenállást (R3 47R) elhagyva azt közvetlenül földeljük le. Természetesen a kimenőről jövő visszacsatolást meg sem kell építenünk. Ha azonban mégis megépítjük érdemes kikapcsolhatóvá tenni. Ekkor ne azt az egyszerű megoldást válasszuk miszerint egy, két áramkörös kapcsolóval megszakítjuk a katód komplexum alsó ellenállása és a visszacsatoló ág összeköttetését. Használjunk inkább két, két áramkörös kapcsolót (oldalanként egyet), ami megszakítja az összeköttetést, és az alsó ellenállást söntölve kialakítja a közvetlen földelését a katódkomplexumnak. Ezzel a megoldással, elérhető, hogy az ellenállás hangminőséget is gyengítő hatását kiküszöböltük. (A rajzon ez van feltüntetve) Természetesen használjunk minél jobb kapcsolót!
A tápegység nagyvonalakban megegyezik egy 300B-s erősítő tápjával (lásd. GAD300 KIT), csak még az túlméretezett, itt a túlméretezés mértéke kevesebb. A jelen kapcsolásban szükséges alig 400V-os anód feszültség szinte bármivel előállítható, én azonban vagy PV200/1000-et javaslok, vagy 5U4G-t vagy GG1-0,5/5. Az előbbit azért, mert a külhoni szakirodalom az egekig magasztalja a hangminőségét, az utóbbit, pedig azért, mert kevertgázas egyenirányító lévén rajta csak stabilan 18V-os feszültség esik, és az ára is megfelelően olcsó, valamint kinézetében méltó párja a 811-nek. Ha ilyen megoldást választunk érdemes kipróbálni az egyutas egyenirányítóban rejlő lehetőségeket. Ez állítólag rendkívüli mértékben javítja a hangminőséget, de persze növeli a brumm mértékét. Ezt nagyobb értékű elkók használatával kompenzálhatjuk.
Hang, tapasztalatok.
A hangjáról az interneten számos cikket olvashatunk, nem egyet, mely igen jó véleménnyel van, róla. Ilyen Harvey „Gizmo” Rosenberg cikke is, ami alapján magam is kedvet kaptam a 811-hez. Valószínűleg kissé belevitte a lelkesedését is. Az Ő cikkében olvasható David Berning nyilatkozata, miszerint a 811 hangja összehasonlítva egy 300B-s erősítő hangjával a 811-es hangja: tisztább, dinamikusabb, lineárisabb és kevesebb torzítást tartalmazott. Meghallgatva az erősítőt immár sokadjára, bevallom beleszerettem. A saját 300B-s erősítőmet azóta be sem kapcsoltam. Az olcsóbb 300B-ket biztosan lemossa minden tekintetben. A meghallgatások igazolták az olvasottakat, de élőben hallgatva ezek a határozók megteltek jelentéssel. Az erősítő csövezése is rengeteget nyom a latba. A végcsövek és az egyenirányító adott, de az EF86-al érdemes eljátszadozni. Az alap olcsóbb EF86-okkal sem szól rosszul, de a rájuk jellemző vékonyka hangot produkálja. Amint valami ámerikánus pentódát mutattam neki rögtön meglettek a basszusok is, és megtelt, illetve súlya lett annak aminek kell. Abszolút győztes a Philips hálós lett, ennek mind a mélye, mind a terei rendben vannak. A többi tengerentúli dolognak mintha kissé ködösebb, definiálatlanabb terei lennének. Végül is egy Telefunken változat maradt benne végleges gyanánt, mert mintha ez kevésbé szinezné a hangot. Az amerikánusokkal az a problémám, hogy nagyon cool, de azért én színezettnek érzem. A 6L6GT is cserélgettem. Mint vártam ebből a legsilányabb hangot a 6P3S-E (6П3С-Е) produkálta. A következő példány egy RSD gyártmányú volt, ezt tekinteném alapesetnek. Ennél lényegesen jobb a Tung-Sol 5881-es csöve, ami orosz ugyan - és azonos hangot kellene produkálnia mint az előbb említett 6P3S-E-nek -, de mégis lényegesen jobb. A jelenlegi favorit -annak ellenére, hogy az én példányom kissé mikrofóniás - az amerikai 7581A GEC (KT66). A javaslatom az, hogy inkább a KT-66 felé kacsintgassunk, annak magasai, illetve levegőssége jót tesz vagy jót tehet a 811-nek. (Csak zárójelben jegyzem meg, kipróbáltam EL34-el is, de inkább a KT-66) A teszt végül is kiegészült egy kondenzátor tesztel is. Érdekes módon a 811-nek, illetve a 811-hez sokkal jobban illőnek hallotuk az olcsóbb SCR (polypropylén) kondikat, mint az olajkondikat, beleértve a Mundorfot is. Azt is mondhatnám a polypropylén kondik érdekesebbek a 811 légiességéhez, nagy terét még inkább hagyja végtelennek, míg az olajkondik ehhez képest unalmasabbnak tetszettek, - bár lehet, hogy később még is emellet döntök ha színezettnek érzem az SCR-t, bár már közel félévi hallgatás után is inkább az SCR. Érdekessége a dolognak, hogy a 220n-os változat bizonyult jobbnak és nem a 470n-os.
Jelenlegi és talán végső kialakításként a bemenetre E83F Tungsram csövet kapott. Ez a cső egy ipari cső, amely 10000 üzemórát takar, és egy rendkívűl precíz belsőt, kell is neki, mert nagy sávszélességű kis zajú, kis torzítású áramkörökhöz lett kifejlesztve. Ami miatt engem érdekelt az az, hogy hálóanódos és nem amerikai cső. A 6L6 szintén cserélődött egy 350B-re. Ez a cső a 6L6GB egyik változata, amelyet talán a Western Electric készített. Igen kicsi zaj és nagyon jó mikrofónia mentes felépítésű. Ebből az eredeti példányokat csillagászati árakon mérik, de a kínai utángyártás a jellegzetes kínai naturalisztikus hang miatt nekem jobb választásnak tűnik, mint az akár háromszorosába kerülő 7581.
Egy Sonido-s meghallgatás alkalmával sikerült képet kapni a sötét oldalról is. A 811 - mint adócső - magas belső ellenállással rendelkezik. A nehezebben hajtható hangszóróknál ez eléggé felborítja a hangképet, a magasak le, illetve szétszakadnak a méllyektől, és a törékeny egyensúly csúnyán felborul. Tehát nem érdemes ilyen rendszerekkel még csak kipróbálni sem, hacsak nincs velünk az ERŐ.
A próba padon kínozva az erősítőt a mellékelt táp adódott. Igaz, hogy az anód feszültség magasabb lett, mint a rajzon megadott 375V. Bár azt is elő lehetne állítani a GADA1-trafót felhasználva, de a magasabb anód feszültségtől azt vártam, hogy kikerüljön a "könyökből" és nem is gondoltam rosszul. Az elkók mennyiségének fékentartása miatt, és a trafó is lehetőséget adott rá, kétoldalas egyenirányítást használtam, amit egy gáztöltésű csövön engedtem keresztül a jó hang megőrzése érdekében. Eredetileg az EF86 számára előállítandó 320V-ot is passzív megoldással akartam megvalósítani, de lényegi hangminőség romlást nem okozott a stabilizált táp, és sokkal - sokkal olcsóbb. Ha figyelembe vesszük a csőből adódó ár kategóriát, indokolatlan a drága megoldás használata. Azután az építés megkönnyítésére a rajzra beírtam a már terhelt táp feszültség értékeit. A meghallgatás eredményeképen a negatív visszacsatolás kihagyható. Érdekes módon a negatív visszacsatolásra jellemző agresszív, már - már tranzisztoros hangzás itt nem jelentkezett, viszont lapossá, döglötté tette azt. Pedig kétféle negatív visszacsatolást is kipróbáltam, az eredetit, és egy javaslat alapján olyat is, amiből a kimenőtrafó ki lett hagyva. A változás iránya hasonló, de - mint várható - az eredti megoldás a rosszabb, hiszen a visszacsatolás mértéke is nagyobb. Részletekbe egyenlőre nem mennék, mert az érdemi meghallgatás majd ezután következik.
A végső kialakítás közben kipróbáltam a táp variálását, de eredményül inkább visszatértem a már említettekhez. A végső és komplettre szerelt változat megkapta a HYB2 bekapcsolási vezérlést. Igaz, hogy ez két anód trafós rendszerre lett kialakítva, de kis alakítással ide is jól használható, és így a tetszetős küllem némi luxussal is kiegészülhet. (távvezérlős ki-be kapcsolás stb.)
| | |
