|
| |
|
Ez a cső ha ember lenne, már nyugdíjas lenne, mert az 1944-es Tungsram Rádió Tanácsadóban [1] már benne volt. Akkoriban lehetett újdonság, a gyári rádiókészülékekben még nem fordult elő, csak a csőkatalógusban. A háború után sok ORION és TERTA készülékbe bekerült, még a hatvanas évek elején is gyártották, persze akkor már nem új készülékekbe, csak pótlásnak.  A cső aljazata üveg préstányér, a közepén orros fém vezetőcsappal (1. ábra). Ezt hívták kulcsos csőnek, loktálcsőnek, vagy E21-es aljazatnak is. A [2] szerint ezt a kivitelt 1938 végén mutatta be az RCA. Meglepő módon az első loktál cső egy televíziós szélessávú pentóda volt. A foglalatot úgy szokták huzalozni, hogy az a középső fémcsapot földelje. Az ECH21 és UCH21 esetében ez nem csak árnyékolási kérdés, hanem a katód kivezetés kezelése is.  Az ECH21-et a [2] szerint a MULLARD 1946-ban hozta ki. Vagy ez az adat nem stimmel, vagy a TUNGSRAM megelőzte a Mullardot. A cső villamosan az ECH4-re hasonlít és szintén kilenc kivezetése van, vagyis a két csőrész, a trióda és a heptóda külön is használható. Csak a katód közös, amit emiatt váltakozófeszültség szempontjából földelni szoktak. A búrán belül a foglalat felé esik a trióda, amint ez egy PHILIPS gyártmányú példányon, a 2. ábrán látszik. A 3. ábrán áteső fényben az árnyékoló henger lyukain keresztül kivehető a heptóda anódhengere is. Sok korabeli készülékben, mint például a TERTA 325-ben is, az egyik ECH21 szolgált helyi oszcillátorként és keverőként, a másiknak a triódája hang előerősítő, a heptódája pedig középfrekvenciás erősítő volt.  Mivel az ECH21 gyakori és ma is még olcsónak számít, a gyűjtők nem sokra becsülik. Pedig szép példája annak, hogy egy gyár és egy típus is mennyi változatban tud megjelenni. A 4. ábrán öt TUNGSRAM feliratú ECH21 van. Legtöbbjükön megtalálható a két írásjelből álló dátum kód, amiből kiderül, mikor készültek. A kódtáblát a Tungsram cikkben Mészáros Sanyi bácsi közölte. (lap alja, baloldalt)  A képen látható példányok kódja és gyártási ideje (balról jobbra) : A kivitelben a fő különbség az árnyékoló henger hossza (fedi-e a triódát is), és kiképzése (kerek lyukakkal, vagy kis vágásokkal sűrűn perforált lemez). A jobb szélső cső kakukktojás: nincs gyártási kódja, más alakú és más anyagú a fémpereme is. Ez bizony cseh vagy lengyel import, amit felülbélyegeztek. Az ilyen finomságokról a sajnos már kilenc éve halott Hrabál László gyűjtőtársunk tudott mindent. Érdekesség: a [2]-ben háromféle ECH21 képe van, az egyiknek felül van a leszívó csonkja. Szép cikk van az ECH21 tipusról a [4] honlapon is, az itt közölt képeken az árnyékolás sehol sem fedi a triódát.  Az 5. képen a soros fűtésre tervezett UCH21-ek csoportja látszik. Ez a cső hamarabb terjedt el, az ún. univerzális, vagyis hálózati transzformátor nélküli készülékekben a negyvenes években már népszerű volt. A baloldali két cső alumínium gallérja lépcső nélküli, a TUNGSRAM E21-es csöveknél úgy tűnik ez a régebbi kivitel. A második cső teteje lapos, mivel lekopott a felirata, csak sejteni lehet, hogy nem TUNGSRAM. A jobb szélső példány megint import gyanús, hiába a szép sárga bélyegzés. Látható, hogy tapasztaltabb gyűjtő ebből a két csőtípusból is 7-10 változatot szedhet össze.  Az UCH21 alkalmazására az [1] ad szép útmutatást, 6. ábra. Ma már szokatlan, hogy az alkatrészeket nem egyezményes jelekkel, hanem alakjukkal ábrázolták, ezzel együtt kedves emlék. A megmaradt ECH21-ek és UCH21-ek nagy része még mindig üzemképes, nem szoktak gázosodni. Gyakori hiba a trióda erős emisszióvesztése, emiatt a rádió helyi oszcillátora esetleg be sem indul. Öreg rókák ilyenkor a készülékben kicserélik a két ECH21-et, mert a hangerősítő a nagyon gyenge triódával is muzsikál valahogy. A heptóda jobb állapotban szokott maradni, valószínűleg azért, mert benne hasonló katódáramhoz hosszabb darab katódhenger tartozik, mint a triódában. A 21-es csöveket a novál sorozat söpörte ki az új konstrukciókból. Közben csak rövid epizód volt a rimlock csősorozat, benne az ECH42. A [2] szerint az ECH21-et kiváltó ECH81 tipus 1953-as konstrukció. Mindenesetre 1958-ban az új ORION rádiók, például az AR604 már ezzel működtek. A novál csövek nagyjából a történet végét jelentették. Utánuk újabb trióda-heptóda már csak a PCH200 volt, de ennek a heptódáját már csak tévékészülékek határolófokozatában használták, tudtommal rádióvevőbe már nem került. Azt hiszem, ez a kis írás érzékelteti, hogy az elektroncső gyűjtők honnan indulnak, mivel bíbelődnek. A technikatörténeti gyűjtésnek ez a kis csücske nálunk csak kevesek hobbija de az USA-ban már egyesületük van [5]. |
| [1] Holló – Magó – Valkó: | Tungsram Rádió Tanácsadó, EIVRT kiadás, 1944 |
| [2] Stokes J.W.: | 70 years of Radio Tubes and Valves, Vestal Press 1982 |
| [3] Nosztalgia Rádió Hírújság 1999/4 szám | |
| [4] Németnyelvű internetes elektroncső gyűjtő oldal. | |
| [5] Angolnyelvű internetes elektroncső gyűjtő oldal. | |