Amikor tehát a fejlődés felé vivő úton az öreg elektroncsövek irányába mozdul el az ember, előbb utóbb szembetalálja magár olyan legendákkal, mint a Telefunken RS237 (I típus 1937 környékéről). Ennél a csőnél érdemes elidőzni. A németek híresek a precizitásukról, és amit precizitásként tudni lehet ebbe a csőbe valószínűleg bele is forrasztották. A csőnek több érdekessége is van, és csak az utca emberének érdekes a némelyiken feltűnő jellegzetes harmadik birodalom jelvénye, a burába marva. (A cső hátuljába van marva lásd. ezen a képen) Maga az anód és felépítménye az I. Világháborús német katonák hátán viselt táskára emlékeztet - engem. A cső manapság már nem gyártott. A jelentőségét még is az adja, hogy az európai 211-es titulussal illethető. Amíg azonban az amerikai 211 szokványos kialakítású, addig ez a cső számos érdekességet tudhat magáénak, nem beszélve a csillagászati áráról. Az első érdekesség a getter hiánya. Ez a bevonatként alkalmazott Zr-nak köszönhető és ezért nem látható a búrán a szokásos fémesen csillogó getter folt.
A másik érdekessége a csőnek, hogy az anód kialakítását illethetnénk a ma divatos mesh, vagy mesch, de leginkább magyarosan háló kifejezéssel, bár valójában perforált lemez. Talán a hálóanód kialakítás első megvalósítását tisztelhetjük benne. Hogy aztán miféle mérnöki furmány miatt követték el vele ezt a dolgot nem igen lehet tudni. Talán a felület növelése miatt, vagy az anód súlyának csökkentése volt a cél? Hiszen a cső a Heinkel HE-111 bombázó fedélzetén rendszeresítve volt, és mint ilyen, fontos volt a stabilitás és a kicsi súly a magas G terhelés esetére. Az is meglehet, hogy ennél kézenfekvőbb az elgondolás és inkább annak következménye, hogy a tóriumos wolfram katód - amúgy szívdöglesztő - melegének és a becsapodó elektronok mozgási energiája miatt melegedő és ennek hatására deformálodó anódlemezt próbálták a hálóval megoldani. A háló ugyanis jól viseli a mechanikai deformitásokat, és sokkal nagyobb toleranciával viseltetik irántuk. De ennél puritánabb oka is lehetett, nevezetesen a gyártáskori anód izzítás elvégzése kevesebb idő alatt valósítható így meg, ezért a gyártáskori termelékenység növekedett általa.
Technikai adatai: a maximális anódfeszültség 1000V, anódáram 80mA. A µ-je 12. A fűtő feszültsége 10V, 3,3A. A katód anyaga: tóriumos volfrám. Sokak szerint a legszebben szóló háló anódos, mind közül, amit sajnos saját fülszerkezetemmel még nem volt alkalmam megkóstolni. Amúgy igaz is lehet, hiszen az "Europai" fűl számára a leginkább kedvelt hangkaraktere a Telefunken csöveknek van.

Amit viszont igen, és másoknak is csak ajánlani tudom az a 300B-k hálóanódos változata, mégpedig a kínai ipar termékei közül. Sajnos kevesen tudják, hogy az általunk lesajnált és giccs, meg erős gumi szagot árasztó kínai termékek nem a kínai óriás-ipar csúcs termékei. Az, amit jelenleg kínai termékként ismerünk, a kínai termékek alsó kategóriája. Amikor a kínaiak majd úgy ítélik meg a magyar gazdaságot (reméljük lesz ilyen), hogy megérett az eggyel való feljebb lépésre, akkor kezdik majd hazánkat is elárasztani a jobb minőségű termékekkel, ami még mindig csak a közepes minőség lesz, és persze létezik csúcs kategória is. Már csak azért is érdemes rájuk odafigyelni, mert lassan kiszorul minden más. De a politizálás helyett térjünk vissza a katódok melegébe és lássuk mit is tud ez a kínai csoda. A kínai 300B-k fejlődése elég sok félét adott már nekünk. A sima normál 300B után rövidesen megjelent az erősített kivitel, ami aranyozott rácsot, kivezetést és nagyobb anódáramot jelentett. Ezt a későbbiekben tovább fejlesztették és kijött a grafit anódos változat. Ezt a változatot látták el háló anóddal és a kornak megfelelő design-al, azaz teniszlabda burával, ami a ’30-as éveket idézi. Maga a cső a kínai csúcs design-nek megfelelő díszdobozban érkezik, mérési lappal együtt. Kétféle létezik belőle a szürke anódos és a feketített anódos, valamint létezik még egy olcsóbb változat, ami a szürke anódos „butításával” áll elő (300B-98C), és a díszdoboz is elmarad. Egy ilyen fekete anódos tulajdonosa vagyok immár három éve és semmi mechanikai, illetve elektromos hibára nem leltem eddig, ami például kezdetben a 211-eseket jellemezte. Előtte a grafitos változatot hallgattam. Már az első próbánál a grafitossal szemben megállta a helyét pedig még 0-km-es volt. A hangját jól jellemzi a lágyság a kellemes fülbe és bőr alá kúszó melegség kedvesség, a 300B-k amúgy jellegzetes érdessége helyett. Mondhatnánk azt is, hogy a 2A3-kat is felülmúló zeneiség áradt szét a térben, használatával. Úgy érzem ez a cső közeliti meg, legjobban, a bennem élő képet arról, ahogyan a zenének szólnia kellene. Eddigi füleléseim során nem tapasztaltam hozzá fogható természetességet, és nem sikerült rajtakapnom semmiféle szinezésen. Már elsőre megmutatkozott, hogy a grafitos verziónál sokkal hamarabb melegszik be. (Ilyenkor nem a katód felfűtésére gondolok, hanem minden csőnek a katód felmelegedésén túl van egy bizonyos bemelegedési ideje. Ezen idő elteltével -kb. 20-30 perc, jó esetben – válik a cső értékelhetővé, mert hidegen más a hangja és többnyire a tere is szűkebb.) Az összehasonlítást a normál verzió, a grafitos, és egy Sovtek gyártmányúval végeztük. A Sovtek 300B-t amúgy igen kedvelik, mert kellemes lágy hangjával gyorsan barátságot lehet kötni, sajnos mechanikailag nem túl jó konstrukció. A vaktesztben azonban gyorsan és jellegzetesen elkülönültek egymástól a csövek, így a vakteszt meghiúsult. A hallgatók egységesen azon a véleményen voltak, hogy bár kellemes a Sovtek hangja mégis olybá tűnt, mint ami színezi a hangot és nem a természetest, az eredetit közvetíti. A hatása hasonlít az ezüst kábel effektusomra miszerint maradtam a réznél. Az alap 300B-t magasan lekörözi mindkét változat, így érdemlegesen összehasonlítani nem érdemes. A grafitos és a háló zenéje fejlődésben egy irányba mutatnak, aminek a háló a csúcsa. Az jó kérdés, hogy vajon miért? A két anyag, ami a különbséget adja teljesen más. A válasz valahol a kvantum mechanika rejtett ösvényein található meg, valószínűleg.
Ennek a hálóanódnak a másik jellegzetessége az a szépség, amivel belopja magát az ember szívébe. Nem akarom ezt különösebben ecsetelni, hiszen a GAD300 KIT leírásánál már megtettem, és fényképekkel is illusztráltam. Az esztétikai élményt, még tudnám fokozni egy 102D-s meghajtó fokozattal ami esetleg szintén hálóanódos kivitelű lehetne. Ez a felállás amúgy sem lenne elhanyagolható, mert véleményem szerint az igazság nem az anód geometriai formályában, mind inkább háló kialakításában keresendő, ráadásul a 102D-ből esetleg hallgathatnánk antik darabot is feltétlen báriumos katóddal. Sajnos erről nincs információm, hogy a katódanyaga követi-e az eredetit, vagy csak a ballon formálya az ami hordozza a régit.
Technikai adatait nem irnám le, hiszen megeggyezik a 300B-vel. A szakirodalom azonban azt ajánlja, hogy a wattokat kicsit fogjuk vissza 28W környékére, amit a cső élettartamban meghálál. A GAD300-as kapcsolásában alkalmazott 1K-os ellenállás, mint automatikus előfeszűltség beállító elem gondoskodik nálam az amúgy sem "csutkán" járatott üzemről, de nem mértem, hogy 28W lenne-e. Valószínűbb, hogy valamivel magasabb (kb. 30W lehet), de még nem derült ki ilyen körülmények között mekkora az élettartama. Mindenesetre, amióta megvan, használom, a többiről meg majd aztán tudok, nyilatkozni.